Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de én szeretném visszakapni a nyarat még egy időre. Persze nem a negyvenegynéhány fokos kánikulára vágyom, de egy kellemes 28-30 fokos napsütéses időt mindenképpen szeretnék. Idén a nagy tengerparti nyaralás, amire visszaemlékezhetnék kimaradt, de van helyette más, ami nagyon emlékezetessé tette 2013 nyarát.

Két esemény, négy életem első élményével. Haladjunk időrendben. Júniusban Bécsben lépett fel a kanadai Simple Plan. Utazás busszal. Koncert előtti városnézés. Ácsorgás a sorban négy órától, megérte a negyedik sorban buliztunk egész este! :)  A nagy meglepetés számomra az elő zenekar volt, kimondottan jók voltak. Az első olyan elő zenekar, akik kiváltották a Wow! élményt. Otthon az első dolgunk volt letölteni az első albumukat és azóta is rendszeres lejátszási listámban szerepel. Ők az A Friend In London, érdemes odafigyelni rájuk!

http://uverseonline.att.net

A dán zenekar 2005-ben alakult meg és 2011-ben már hazájukat, Dániát képviselték az Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol az előkelő ötödik helyezést érték el a New Tomorrow című dalukkal.

A fő attrakció pedig frenetikus élmény volt. Nyilván elfogult vagyok, de csak szuperlativuszokban tudok a Simple Plan tagjairól, óriási élmény volt.

Majd két órát játszottak, pörögtek az első pillanattól az utolsóig. Minden dalt torkunk szakadtából énekeltünk, ugráltunk, tapsoltunk, a Summer Paradise alatt óriási strandlabdákkal játszottunk.

Pierre, David és Seb (persze Jeff és Chuck is) folyamatos kapcsolatban voltak velünk. Sokat beszéltek hozzánk nem csak felmentek és lenyomták a kötelező „kösziket”, hanem valóban látszott rajtuk hogy élvezik, amit csinálnak. 2011-ben a Volt Fesztiválon tiszteletüket tették nálunk, annyira jól érezték magukat, hogy ígéretet tettek arra visszajönnek hozzánk. Szerintem erre a legnagyobb esély 2015 végén vagy 2016-ban lesz, ugyanis a srácok jelenleg stúdiójukban készítik az új albumot. :)

Idei nyár életem első élményeiből kettőt már megosztottam Veletek, most jöjjön a másik kettő. Ezeket már korábbi posztomban beharangoztam. Életemben először és biztos, hogy nem utoljára fesztiváloztam. Utólag elég sok rosszat olvastam a Strand. Nagyon Zene Fesztiválról, "Fapados Sound". De olyat is olvastam, hogy "gagyi Sziget". Nekem összehasonlítási alapom nincsen, így tényleg szűz szemmel láttam. Igaz a második napra mentünk a Fall Out Boy miatt, így nem kellett sokat sorban állni a karszalagért és az „ottalvós” szalagért sem. Sátrazni is most sátraztam először szóval ez is be illene elsőnek, de vegyük ezt a fesztiválozás első élményével egy kalap alá. A fesztiválon az élet drágának mondható, ami mondjuk nem igen lepett meg. De azt hozzá tenném, hogy nem volt drágább minta egy plázában kellene enni. Egy fél literes üdítő 400 forint, ennyit elkérnek a plázákban is. A kaja választék kimondottan nagy volt, ez viszont meglepett. A koncertek után nagyon tudtam örülni az óriás palacsintának. Az értékmegőrzés pedig nagyon korrekt volt.

Napközben nem voltak eszelősen sokan, gondolom sokan az előző estét pihenték ki, sokan pancsoltak a Balatonban és biztos sokan később is érkeztek. De estére szépen megtelt a fesztivál területe.  Hazai előadókat viszonylag ritkán hallgatok, leginkább csak akkor, ha a Petőfit hallgatom. Meg kell, hogy mondjam Odett és az Anna and the Barbies kimondottan tetszett. Igaz, azt nem tudom megmondani így hirtelen, hogy milyen zene volt Odett fellépése előtt, de amikor elkezdődött a koncertje, pancsolás közben volt egy „Végre jóóó zene!” élményünk (nekem és a tesómnak). Anna és a barbik koncertjére már a színpad előtt a tömeg végén bulizgattunk.

Utánuk az Intim Torna Illegál következett. Na őket komoly fenntartásokkal fogadtam, első megítélésre még a nevük sem áll jól. De nem voltak rosszak, bár olykor nekem kicsit Tankcsapdára emlékeztető volt az énekes hangja. A Vágjál lyukat a kádba biztos hatalmas sláger lehet, mert a közönség tombolása ekkor érte el a tetőfokát.

A Torna után a Subscribe következett. Erősen az este mélypontja. Legalábbis szerintem. Tény, hogy az ilyen hörgős-üvöltőst nem szeretem, de nem is sikerült megkedveltetniük magukat. Elismerem, sokan szeretik őket és nyilván tudnak valamit, de nem az én világom.

Az este fő fellépője a Fall Out Boy volt. Nem adtak túl nagy koncertet, kicsit több volt, mint egy óra. Sajnos. Igaz az idő sem kedvezett éppen, mert borzalmasan nagy volt a szél, ami pont a színpad felé fújt. Így lehet a hangzás hátul nem volt épp tökéletes. Szerencsére mi egész jó helyről láttuk, hallottuk őket.

A legnagyobb slágereket előadták I don’t care, Thanks for the Memories, The Pheonix, Alone Together, Save Rock and Roll és még sorolhatnám.  Nem voltak olyan beszédesek (mint a Simple Plan Bécsben). És persze lehet mondani, hogy "melóból nyomták", ahogy azt az Indexen lehet olvasni, de szerintem nagyon jó volt. Igen, az aláírom, hogy a hangosítás nem volt a legjobb, de ezt nem tartom a zenekar hibájának. Részben betudható a színpad felé fújó hatalmas szélnek is. Igaz, ez nem a legjobb minőség és csak fél perc, de tükrözi a hangulatot.

Biztos vagyok benne, hogy tudnak nagyobb bulit is csapni. Őszintén remélem, hogy nekem is lesz még szerencsém hozzájuk.