Ha már jól körbejártuk, hogy mifélék ezek a vámpírok, hol tart épp a vámpírevolúció, hogyan ábrázolják őket, hány száz filmben, sorozatban és könyvben vannak jelen, most eljött a zene ideje. Mit hallgatna a vámpír, ha létezne, és mit hallgatnak a vámpírrajongók? Kalandozások vámpírföldén.
Meglepő módon a vámpírokról és a vámpír zenékről a mai napig jó néhányan asszociálnak a Kárhozottak Királynőjére [Queen of the Damned], és annak metálos soundtrackjére. A filmben a korszak legnépszerűbb MTV-rockerei pengetik gitárhúrjaikat, többek között olyan előadók, mint Jonathan Davis a Korn frontembere, a mindig maszatos Marilyn Manson, a Linkin Park, a Static-X, a Papa Roach és a Deftones. Aki egy kicsit is vámpíraddikt, annak kötelező meghallgatni ezt az albumot, de legalábbis Davis dalait, amik kellemesen sejtelmes atmoszférát teremtenek a műfaj kedvelői számára.
Az Underworld című vámpíros, vérfarkasos, Görög Zitás, szórakoztató egész estés film (khm..) már kevésbé bánt finoman a zeneválasztással: itt pörögnek a cövekek a Perfect Circle Judith-jára (ők a Kaptár díszvendégei is voltak már), vagy éppen Skinny Puppy-ra, akik egyszer a Szigeten is megdobáltak már minket véres húscafatokkal egy délutáni revü során, csak mert annyira bírják a pirosat.
Az Underworld: Evolution című filmbe már bekerült a Lacuna Coil Out Truth című dala is, ami mai napig az együttes egyik legismertebb szerzeménye.
A The Birthday Massacre névre keresztelt kanadai szintirockbanda sok feltörekvő gót kislány kedvence volt már legalább fél évig, dallamossága jól illeszkedik a vámpírpop-sorozatok csúcsának (és egyben végzetének is) számító Vámpírnaplóhoz [Vampire Diaries]. A sorozatban egyébként olyan popelőadók számai csendülnek fel emellett, mint a Snow Patrol, Lykke Li, Adele, Dragonette, és a jó öreg örökromantikus OneRepublic, tehát egy meglehetősen mainstream soundtracket kap az arcába az, aki szívszaggatóan hősszerelmes vámpírokat kíván nézni esténként.
Ha már misztikus dolgokról beszélünk, nem hagyhatjuk ki Brian Molkoékat sem. A népszerű Placebo már régen nem (csak) a darkos szíveknek kedvez, hiszen sok olyan ember is kedveli őket, akiknek ehhez a sötét világhoz az ég világon semmi közük. Running up that hill című átdolgozásukkal számos sorozatban találkozhattunk már, mint pl. Narancsvidék [The O.C.], Dr. Csont [Bones], de hogy ne maradjunk vámpírok nélkül, ott volt ez a Vampire Diaries-ben és a Daybreakers című komédiában is.
A nagy port, és még vegyesebb érzelmeket kavart Twilight széria első darabja három olyan dalt is fel tudott mutatni (bár ez kizárólag az előadók érdeme), amit a film hatására rongyosra játszottak a rádiók. Ez volt az egyszámos The Black Ghosts Full Moonja, a Paramore Decode című száma, és a Muse Supermassive Black Hole-ja.
A True Blood című HBO széria már kevésbé finomkodik a vámpírkodás során, a texasi redneckek nem spórolnak a vérrel és az erotikát sem hanyagolják el, amihez – nyilván – megfelelő zene is dukál. Mivel azért mégiscsak sikertémáról beszélünk, nem a kőkemény indusztriál dominál, hanem a déli country-jellegű rockosabb zenék. Sorozatnézés közben elcsíphetünk egy-egy Johnny Cash-t, Lynyrd Skynyrd-öt, Bob Dylant vagy épp Rolling Stones-t.
Persze nem mehetünk el a vámpír-témájú dalok mellett sem. Mivel vagyok annyira kegyes, hogy Slayer-t nem linkelek a Popkultra, ezért álljon itt most egy tinikedvenc klasszikus már az újabb időkből: HIM - Vampire Heart.
