Egy klasszikust modern környezetbe átültetni nem egyszerű dolog. Először el kell dönteni, hogy mennyire ragaszkodunk az eredeti történethez, és "csak" átdolgozunk, vagy inkább a nagy elődök ötlete alapján új sztorit írunk. A Scents and Sensibility készítői a film plakátja alapján az első opciót célozták be, így már csak az a kérdés, sikerült-e tartaniuk magukat Jane Austen történetéhez?

A tehetős Dashwood család komoly gondba kerül, amikor a családfőt (Jim Christian) csalás miatt 75 év börtönre ítélik. Mrs. Dashwood a legfiatalabb lányával, Margarettel (Danielle Chuchran) marad, aki leukémiás, és kórházi kezelésre szorul. A másik két Dashwood lány, Elinore (Ashley Williams) és Marianne (Marla Sokoloff) közösen bérel egy lakást, és céljuk, hogy a saját maguk eltartására szükséges pénzen felül eleget keressenek Margaret kórházi számláinak kifizetésére is.

Marianne-nak bölcsész diplomája van, nulla munkatapasztalattal, szóval nem igazán válogathat a munkák között. Van egy hobbija, hogy krémeket készít házilag, de mivel ezt nem tanulta, így ilyen irányban sem keresgélhet állást. Elinore évekig az apja mellett dolgozott a pénzügyi szektorban, ezért gondolhatnánk, hogy könnyebb helyzetben van, de hát a Dashwood név nem igazán cseng jól mostanság, és Elinore-t mindenhonnan elküldik. Végül egy spa-ban kap állást takarítóként, ahol Fran Farris (JJ Neward) a főnök, és Lucy Steele (Jaclyn Hales) a kollégája. Marianne is talál munkát: fénymásolólány egy cégnél.

Elinore-ral ellentétben a középső Dashwood lánynak a magánélete is rendben van - vagy legalábbis ő ezt hiszi. A vőlegénye, John Willoughby (Jason Celaya) Henry Dashwoodnak hála egy nagyon jó svájci állást kapott, ami a csalás ellenére is megmaradt Johnnak. Mármint ezt mondja Marianne-nak. Beadja a lánynak, hogy Svájcba utazott, ott dolgozik ezerrel, és hogy minden rendben közöttük. A valóság persze, hogy a pasas a városban maradt, és új, gazdag menyasszonyt keres magának...

Azért ne féltsük Marianne-t, mert megismerkedik egy új pasassal. A cégnél dolgozik Brandon (Nick Zano), akivel elég rosszul indul a kapcsolatuk, de aztán szép lassan megismerik egymást, és Marianne komolyan gondolja, hogy John helyett Brandont válassza. Ekkor "tér vissza" Willoughby, amit Brandon is megtud, és ezért távol tartja magát a lánytól. Marianne persze nem érti, hogy miért viselkedik hűvösen a kedves kolléga, és már-már megbocsátja Johnnak az egész svájci sztorit, amivel csúnyán lebukott. Nyugyi, csak már-már bocsát meg :]

Elinore élete megváltozik, és nem csak a pénz hiánya miatt. Megismerkedik Fran testvérével, Edward Farrisszel (Brad Johnson), és a húgai legnagyobb meglepetésére randizni kezd a pasassal. Nem tart sokáig a boldogság, mert Edward ellopatja Lucy-vel Elinore szekrényéből a Marianne által készített krémeket... Mármint Lucy és Fran szerint. Kérdés: miért hisz Elinore az egyébként ellenségesen viselkedő nőknek?

Őszintén szólva a From Prada to Nada volt kiszemelve már jó ideje, és tegnap este el is jutottam odáig, hogy megnézzem, de annyira rossz volt az a film, hogy muszáj volt valamivel felülírnom az élményt. A Scents and Sensibility ugyan azt a Jane Austen történetet dolgozza fel ízlésesebben, mint a már említett From Prada to Nada, de ez a legjobb, amit elmondhatok róla.

Aranyos kis film lenne ez ötven éves néniknek, ha kicsit nagyobb távolságot tartana az Értelem és érzelemtől. Így viszont, hogy megtartotta a karakterek neveit, folyton arra késztet minket, hogy az eredeti szereplőkkel hasonlítsuk össze a saját szereplőit, akik márpedig nagyon is messze esnek az igazi Dashwoodéktól. Attól még, hogy a történet átkerült a jelenbe, az alaptulajdonságok megmaradhattak volna. De nem így történt. Willoughby utálatosabb, mint valaha, semmi jelét nem mutatja, hogy tényleg szeretné Marianne-t, és csak a "körülményei" kényszerítenék arra, hogy örökösnőt vegyen el; Brandon az érett férfi helyett egy korban tökéletesen Marianne-hoz passzoló pasi, akiből hiányzik a csendesség, a távolságtartás, és a szelíd Marianne iránti rajongás (azért muszáj hozzátennem, hogy Nick Zano NAGYON jó pasi!); Marianne sem az a naív, romantikus kislány, akit Austen kitalált, inkább egy gazdag frissdiplomás, aki keményen dolgozik azon, hogy alkalmazkodjon az új helyzetéhez, de azért nehezen megy neki az átáll a visszafogott életmódra; Elinor kellene hogy legyen az udvarias, tisztelettudó, mindig makulátlanul viselkedő nő, aki nehezen oldódik fel, és még nehezebben nyílik meg, pláne egy vadidegen férfi előtt... Szóval ha már ragaszkodunk Austenhez, akkor ragaszkodjunk rendesen. Ez így olyan se-se. Úgyhogy kezdek erősen rettegni attól a fapados Büszkeség és balítélettől (A Modern Pride and Prejudice) is, ami elvileg augusztus 4-én jön ki DVD-n Amerikában. Íme a trailer: