Túl vagyunk a felén, a nagy hajó még mindig csak süllyedőben, és továbbra sincs fogalmunk, ki fog megmenekülni, és ki fog meghalni. A harmadik részben is megtudunk a már ismert szereplők életéből egy-egy újabb adalékot, de a legtöbbet Maloney-ékkel, Peter Lubovval, és az Annie-Paolo duóval találkozunk.

Ami Mary Maloney szemében volt, ahányszor csak meglátta Peter Lubovot, az nem félelem volt. Vagyis hát az is, de első sorban nem az. Mi a visszaemlékezésekből már sejtjük, hogy miért hagyja Európát maga mögött a férfi, és Mary-nek is van azért tippje, de ez nem akadályozza meg őt abban, hogy bátorítsa Petert a közeledésre. Csók is elcsattan közöttük, amit Jim meglát, és teljesen félre ért. Azt nem tudjuk, mi zajlik le ez után a házaspárban, mert legközelebb csak akkor találkozunk velük, amikor a családfő arra ébred a kabinjukban, hogy leálltak a Titanic motorjai. A többit már láttuk: az utasokat nem engedik a fedélzetre, de Peter letámadja az őröket és így Mary a gyerekekkel átjut. Amit nem láttunk, hogy Peter és Jim is kijutnak, Mary pedig a gyerekekkel csónakba száll, de Theresa megijed és elszalad, így Jimnek kell utána mennie. Reméljük még időben megtalálja a lányát és az utolsó csónakok egyikébe teszi.

Peter egyébként akaratán kívül is majdnem bajba kerül. Mabel elcsen egy brosst a grófnőtől, és arra az esetre, ha lebukna, úgy akar magának alibit gyártani, hogy másra tereli a gyanút. Beállít a harmadosztályra az ékszeres ládával, mondván valami baj van a zárával, és megkéri, hogy pénzért cserébe segítsen neki valaki. Peter jelentkezik. A zárral nincs semmi baj, úgyhogy Peter egyből tudja, valami nem kóser. Hogy mi valójában a helyzet, azt akkor tudjuk meg, amikor a visszafelé siető Mabelt elkapja Barnes, és a nő mindent elmond neki. Barnes segít a nőnek helyrehozni a hibát.

A hajó jéghegynek ütközését ebben a részben nem látjuk - felesleges is lenne, az előző, Batley-féle verziót úgyis képtelenség lenne felülmúlni. Szóval elszabadul a pokol a hajón, mindenki menekülni próbál, de persze most is vannak hősök, meg hihetetlenül pofátlan alakok, ahogyan annak lennie kell. Az olasz pincéreket, és Mario Sandrinit bezárják egy szűk szobába az őrök, hogy ne keltsenek még nagyobb pánikot, és nagyon út tűnik, hogy ott is akarják őket hagyni. Paolo indul bátyja keresésére, és meg is találja mindnyájukat, de az ajtó kulcsra zárva, a vízszint pedig egyre emelkedik...

Na és ha már Paolo! A fiú teljesen beleszeret Annie-be, de nem tudja, mihez kezdjen, mert nincs mit felajánlania neki az álmain kívül. Normál esetben volna idő arra, hogy anyagilag megalapozza a jövőjét, udvarolni kezdjen, majd megkérje a kezét, de Paolo a Titanic kikötése után Amerikában marad, Annie pedig vissza indul Anglia felé. Bátyja biztatására Paolo nagy lépésre szánja el magát: megkéri a lány kezét. A meglepett Annie először azt hiszi, hogy csak viccel a fiú, de amikor rájön, hogy komolyan gondolja, akkor képtelen bármit is mondani, és egyszerűen elmegy. Utána jön persze a jéghegyes incidens, és Paolonak Annie megtalálása az első gondolata. Segít a lánynak a munkáját végezni, aztán felmegy vele a fedélzetre, beülteti az utolsó csónakok egyikébe, és elindul Mario keresésére.  Annie megígéri Paolonak, hogy amikor New Yorkba értek, akkor megkapja az első csókjukat :]

A film a magyar hatóságok korhatár-besorolásán még nem esett át, ezért megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott.

Iszonyat szemét módon van vége a résznek, szóval ha tényleg egy hete, az eredeti sugárzás időpontjában néztem volna végig, hogy mi történik, akkor hét napom lett volna arra, hogy anyázzak. Így szerencsére megúszom pár órával, hiszen a befejező epizód ma este kerül adásba. És bőven van kiért drukkolni!