A tegnapi jóslatomat máris buktam: a második rész főszereplője se nem Mantonék személyzete, sem pedig az olasz testvérek, sokkal inkább az ír származású mérnök, Jim Maloney és a szintén ír Batley házaspár.

A visszaemlékezésekből megtudjuk, hogyan épült a Titanic. Látjuk például azt, ahogyan Thomas Andrews (Stephen Campbell Moore) a tulajdonos White Star Line fejeseivel szkanderozik az építtetés részletein Belfastban, valamint nyomon kísérhetjük azt is, hogy vallása miatt hogyan kényszerül Jim Maloney (Peter McDonald) mérnök létére kétkezi munkát végezni. Andrews és Maloney a közös munka miatt szinte már összebarátkoznak, és hogy olajozottabban menjen a dolgok, Andrews ajánlatot tesz Maloney-nek: ha az ír magára vállalja az elektromos vezetékek kiépítésének feladatát (az egészet!), akkor azt vesz fel maga mellé segítségnek, akik csak akar, plusz kap ingyen jegyet a harmadosztályra, és az egész családját magával viheti Amerikába, ahol új életet kezdhetnek. A férfi bele megy az üzletbe.

Mary Maloney (Ruth Bradley) az indulás napján már a parton megismerkedik Peter Lubovval (Dragos Bucur), majd a fedélzeten újra összefut vele. Az asszony láthatóan nem kedveli a férfit, sőt mintha félne is tőle. Na nem mintha nem lenne rá oka, hiszen Lubov egy kiábrándult anarchista, aki Európát ugyan maga mögött hagyja, de bajkeverő természetét magával viszi. Legalábbis első ránézésre úgy tűnik Mary Maloney-nek.

Annie Desmond (Jenna-Louise Coleman) munkája az egyik legnehezebb a hajón. A szobalányhoz tartozik a másodosztály egy része, valamint az első osztályon utazók szolgálói. Az előző utasaival nincsen túl sok gond, de az utóbbiak némelyike viszont még gazdájánál is gőgösebb és sznobabb. Ha van ilyen szó. Azért Annie-t sem kell félteni, mert a kedves, csinos, talpraesett lány megvédi magát, ha kell, és ott van neki újonnan szerzett jó barátja, Paolo Sandrini is segítségnek.

A viszonylag új szereplők mellett persze a régiek megismerése is folytatódik. Megtudjuk például, hogy a Batley házaspár lelkét mi nyomja, hogy mi volt az, amiről az első rész végén Louisa Manton saját bevallása szerint már tudott, és hogy Lightoller (Steven Waddington) - aki például egyike a nem fiktív szereplőknek - sokkal több, mint egy egyszerű másodtiszt.

A film a magyar hatóságok korhatár-besorolásán még nem esett át, ezért megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott.

Míg a sorozat első részét kilenc millióan nézték meg az Egyesül Királyságban, addig a folytatásra csak alig öt millióan voltak kíváncsiak. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy nekem tetszik, amit látok, egyrészt, mert tényleg az emberekről, a jellemükről és a körülményeikről szól minden, az extrán csöpögőős, szirupos részeket mellőzve, másrészt pedig mert nagyon ügyesen van megoldva az, ahogyan az eddig ismert és az új információ egybe olvad. Például Maloney feleségével már találkoztunk az első részben is, ahogyan a hajó mellett vár a férjére a gyerekeivel, és ennek a jelenetnek most láthatjuk az előéletét. Amiről az első részben azt hittük, hogy egy jelentéktelen kis életkép, az most, a második részben újra szerepet kapott. Ugyan ez igaz arra is, amikor Annie először találkozik Sandrinivel, vagy amikor az az étkezőben teríti meg az asztalt, és tálalja fel az első vacsorát. Tényleg nem tudhatjuk, hogy mit láthatunk újra, kicsit más megvilágításban a következő részben. Amit én már várok.