John Malkovich

George Clooney

Brad Pitt

 

A forgatókönyvírók és rendezők pedig .... tiririririririririri ... dobpörgés: a Coen testvérek: Joel és Ethan.

Olvassatok tovább! Olvassatok tovább!

 

 

Amikor megnézed, az első kérdés, ami a fejedben motoszkál (és egyben a film utolsó mondata is): hát ennek meg mi értelme volt? Mit tanultunk ebből? Nagyjából nem sokat, egy jól kifigurázott kémfilm, néhány akciós meglepetéssel, groteszk humorral, és a sorok között olvasandó mondandóval. De akár úgy is megfogalmazhatjuk: Aki hülye az is marad, meg haljon is meg.

 

 

Mi a történet? Az úgy nagyon nem is izgi. Van egy ex-CIA ügynökünk (John Malkovich), aki már az alkoholba folytja bánatát, és úgy dönt memoárt ír az életéről, ami ha nem kell az amerikaiaknak, majd eladja a kínaiaknak. Meg van egy komplexusos edzőnk is (Frances McDormand), aki amellett, hogy a nagy testalakításra készül, jó barátságban van egy másik igen bolondos, gyerekes, de annál viccesebb karakterrel, akit jelen esetben Brad Pitt alakít, nem is akárhogyan (szerintem egyik legjobb alakítása). Meg ott van még Clooney-nk, aki nem csak össze vissza csalja a feleségét, de dildó fotelt is gyárt, meg kicsit paranoiás is. Meg van egy-két mellékszereplőnk is. Hogy kapcsolódnak össze? Na én is erre vártam az első fél órában. De amint kiderült, a film beindult, a hangulat meg a tetőfokára hágott, hogy úgy szépen mondjam.

 

 

Hát előzetesben annyit - nem akarok spoilerezni, mert ezt a filmet, leírni nem lehet, kell az a hangulat, amit a rendezők és a színészek játéka teremt hozzá -, hogy ez a két konditermes jómadár véletlenül hozzájut Malkovich memoárjának másolatához, a "cuccok cuccához", és hát mivel a filmben mindenki kapzsi, önző, ostoba, individualista, felszínes, élvhajhász és arrogáns, egy kis zsarolással gondolják egy kis mellékjövedelemhez juthatnak, meg hát az ilyen CIA-es csókáknak ugye semmi az a pénz. Ebbe a kis alaptörténetbe sodródik bele valahogyan a többi szereplő is, de igazából senkit nem kedvelünk meg, nem sajnálunk senkit, nem szimpi senki, de jókat derülhetünk, ha értjük ezt a fanyar humort.

George és Brad egyetlen közös jelenete fenomenális, azt hiszem a film csúcspontja és legmeglepőbb fordulata is egyben.

 

 

A humor alapvető eleme nemcsak az emberi ostobaság kifigurázása, hanem egyben a film besorolhatatlanságából is adódik: játékot űz a filmes műfajokkal. Nem is igazi vígjáték, hiszen néhány vicces szófordulaton túl, nem sok poént tudunk feleleveníteni a filmből, inkább a helyzetkomikumok és az irónia teszi humorossá. Nem is igazán krimi, mert mi után is nyomoznak? Nagyjából nincs is tárgya a nyomozásnak, az egész történet egy nevetséges alapokon nyugvó keszekusza kavalkád. Talán kémfilm? Mi is kéne ahhoz? Kém? Van, de nem az igazi, inkább egy alkoholista, fontoskodó ex-kém. Izgalom? Pincében rejtegetett találmány? Van, van de hát az sem az, aminek látszik. Paranoia, fekete autós fekete öltönyös emberrel? Hát róla is kiderül, hogy a látszat csal. Akkor hívjuk kémparódiának. A zene, a hangulat, a karakterek mind-mind azt próbálják bebizonyítani, hogy itt országok-világok sorsáról van szó. Igazából a legnagyobb tét talán egy plasztikai műtét.

 

 

Azt hiszem a filmnek az emberi szervezetre gyakorlott hatása kétféle lehet: vagy szakadsz a röhögéstől, vagy azon gondolkodsz, ki volt az az idióta, aki rávett, hogy ezt megnézd. Ilyenkor lécci ne én jussak eszetekbe. Szóval a Coen testvérek sajátos humorát érteni kell. Ahogy én is mondani szoktam: Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter.

 

 

By the way: ugye lájkoltatok már minket a fészbukon? Ha nem, itt megtehetitek!!!

 

Nem találtam feliratos trailert sajnos, de remélem azért kedvet kaptatok a filmhez ;)