Loretta indította el, hogy írjunk beszámolót azokról a helyekről, ahol járunk. Ő akkor Párizsról számolt be Nektek, nemsokára pedig Spanyolországról fog. Frü is írt már élménybeszámolót a Volt Fesztiválról, a Hegyaljáról vagy a Balaton Soundról. Itt az ideje, hogy egy kis időre átvegyem a stafétát és elmeséljem milyen kalandjaim voltak Dél-Olaszországban (leginkább Baia Domizia, Nápoly, Sorrento és Amalfi városokat értem ezalatt). Akkor kalandra fel!
@redbandita
Évek óta terveztük, hogy ha egyszer sikeresen lediplomázunk, akkor hova utazunk majd el közösen a nagy esemény alkalmából. Az van, hogy ha több nő együtt akar elutazni, nos az nem egyszerű dolog. Már az időpont, helyszín stb. kiválasztása is akadályokba ütközhet. Így nem cicóztunk tovább, négyen vágtunk neki a nagy kalandnak.
Az egyik barátnőm ismerőse szervezett egy buszos kirándulást Dél-Olaszországba, ami olyan kedvező áron volt, hogy nagyon nagy hiba lett volna kihagyni, részben ezért is döntöttünk úgy, hogy a többiekre már nem várunk és befizetjük. Tulajdonképpen be kell vallanom, hogy eléggé izgultunk, hogy a tényleg nagyon alacsony ár miatt majd valamilyen lepukkant, koszos, esetleg bogaras helyre megyünk. De NEM! Egy elképesztően szép, ötcsillagos kempingben szállunk meg. Na de ne szaladjunk annyira előre...
@redbandita
Kinek mi jut eszébe Olaszországról? Sokaknak a pizza, a foci, a tészta, a tiramisu, a kávé, Don Corleone, Sophia Loren, Róma, Pavarotti, Velence, Fellini, a Vezúv vagy a borok. De Olaszország azt hiszem több ezeknél, az egész olasz felfogás más, mint a miénk. Az olaszok szeretnek ÉLNI, élvezik az életet: nem idegeskednek, sziesztáznak, nem kapkodnak. Nézzük milyen volt a mi Dolce Vita-nk Olaszország déli részén, szeptember 8-18 között...
Szóval elérkezett a nagy nap, hogy felszálljunk a buszra és 16-18 óra zötykölődés után végre csobbanhassunk egyet a tengerben. Az a helyzet a buszos kirándulásokkal, hogy
- kb. az indulás utáni első vagy legfeljebb második órában elkezd zsibbadni az ember feneke, nem tudja hova pakolja a lábait, elgémberedik a nyaka és nagy valószínűséggel a veséje is gyorsabb termelésbe vált, mint normál körülmények között. Ennek következtében vezettek be egy jogszabályt, mely szerint 3 óránként kötelező megállni az ilyen csoportos kirándulásoknál. Az első egy két megállónál még úgy érzi az ember, hogy jaj de jó végre felállhat egy kicsit, de higgyétek el, hogy amikor már 10-12 órája buszozol, inkább haladnál, mint, hogy megint megálljatok pihenni. Dehát, ha muszáj, akkor muszáj...
- Bármennyire is szereted a melletted (Enbee), előtted, mögötted ülőt néhány óra után elkezded szétunni az agyadat.
- A buszozás közbeni filmnézéssel jobban repül az idő, főleg, ha jó filmeket választ az idegenvezető. Mi néztünk jó és rossz filmeket is, de le kell szögezni, hogy nehéz olyan filmet találni, ami ennyi embernek tetszik.
- Mindig készíts be egy kis zacskót a táskádba, sosem lehet tudni...
- Az alvás a buszon elég nehézkes, de nem lehetetlen, így ha van rá mód, akkor próbálj aludni, mert annál gyorsabban megy az idő.
- Mindenképpen kényelmes ruhát vegyél fel, készülj hideg és meleg időre is. Célszerű, ha van egy pulcsid, amit leszálláskor felkaphatsz, majd felszálláskor levehetsz. Ne kövesd el azt a hibát, amit én, hogy Converseben indulsz el, mert azt nem olyan könnyű le és felkapkodni :)
Na azt hiszem elég ennyi a buszozás aranyszabályairól, mert még a végén elmegy a kedvetek tőle :) Nos (egy defekt miatt) 20 óra után érkeztünk meg a szálláshelyünkre, Baia Domiziára, a Villagio Campingbe, ami egyszerűen elképesztően szép hely. Szóval már itt tudtuk, hogy megérte az a sok buszozás. A kempingnek van medencéje, étterme, közértje, szuvenírboltja (ez már eléggé ki volt fosztva, mert nagyon a szezon végén mentünk), halas tava (teknőcökkel és aranyhalakkal), étterme, fagyizója, konditerme, mozija, játszótere és saját homokos (!) strandja. Hatalmas területű a kemping, minden tele van csodaszép virágokkal (még vörös sötétbordó leander is van, ugye Enbee :)?), a fű mindenhol gyönyörű zöld, a strand nagyon közel van és tiszta.
@redbandita
Igaz, hogy nagyon fáradtak voltunk, de ideje volt végre fürdőrucit húzni és óriásit csobbanni a tengerbe. Így tehát a kipakolás után, mindannyian átöltöztünk és elindultunk a tengerpartra (értsd a saját strandra). Nagyon élveztük, ahogy a homokon tapostunk, majd a hűs hullámok nyaldosták a lábujjaink. Megjegyzés:frissen lakkozott körömmel ne menj a homokba :) A víz meglepően meleg volt, bár ez gondolom annak volt köszönhető, hogy Dél-Olaszországban mindig jóval melegebb van, mint északon, és hogy a víz sem volt mély kb. derékig érő.
@redbandita
Első este már volt egy kalandunk, amit szeretnék elmesélni Nektek. Miután strandoltunk, majd megfürödtünk, elmentünk a helyi étterembe. Négyen voltunk, hárman pizzát rendeltünk, egyik barátnőm pedig tésztát. Mi már megkaptuk régen az ételt, ő még mindig nem. Tudtuk, hogy az olaszok nem kapkodó idegbetegek, mindet ráérősen csinálnak, de azért már kezdett furcsa lenni a dolog. Mivel mi óriási pizzákat kaptunk, ezért vágtunk a barátnőnknek is, így végül paszta nélkül zárult az est. (Érdekesség, hogy a számlán szerepelt a tétel, ezért szóltunk, hogy nem kaptuk meg. A pincér zokszó nélkül elfogadta, amit mondunk és lehúzta. Itt már sejtettük, hogy az olaszok tényleg nem problémáznak semmin.) Meg kell jegyeznem, hogy ha valaki Olaszországban étterembe, kávézóba megy annak számolnia kell ún. asztaldíjjal, ami olyan 1-2 euró között van, fejenként.
@redbandita
Másnap pihenőnap volt, így egész nap strandoltunk, hol a helyi medencéknél, hol a tengerben. Este mi magunk főztünk tésztát, nehogy anélkül maradjunk. Mivel minden összetevőt ott vettünk, ezért nagyon finom lett. Itt kell egy fontos szabályt leírnom: a tengerparti, esti borozgatást semmiképp se hagyjátok ki.
@redbandita
Hétfőn reggel indultunk busszal (hááát nem kis nehézség volt rávenni magunka a felszállásra) Nápolyba. Az egész napot itt töltöttük. Már előre felkészítettek minket, hogy vigyázzunk a táskáinkra, értékeinkre, mert Nápolyban magas a lopások száma. Még magasabb, mint a 4-es, 6-os villamoson :) Ebből egyébként szerencsére nem tapasztaltunk semmit. Arról is voltak előzetes információink, hogy Nápolyban kb. minden negyedik férfi a maffia tagja, de mivel mi napközben jártuk be a várost, így ez sem volt igazán szembetűnő. Úgyhogy sem Rizzo felügyelővel (Piedone a zsaru), sem a maffiózókkal nem találkoztunk, vagy nem ismertük fel őket.
@redbandita
A buszról is nagyon jól láttuk Nápoly egyik szimbólumát, az ún. Tojásvárat, a Castell Dell Ovo-t. Ez az elnevezés nagyon régről származik. A legenda szerint Vergilius felakasztott egy kalitkát a vár egyik termében, a kalitkába tett egy tojást. Azt mondta, amíg ez a tojás el nem törik, addig a vár urának nem lesz semmi baja. A tojás egyébként II. Johanna királynő uralkodása idején tört el, és (nem tudjuk, hogy ennek következtében-e) ezután a királyi család jónéhány tagját érte utol a halál.
@redbandita
A kikötőben szálltunk le a buszról, így ezt néztük meg először. Itt aztán mindenféle kis, nagy és óriás vagy akár luxus hajó, jacht megtalálható.
@redbandita
Innen sétáltunk át Nápoly fő terére, a Piazza Dantéra, ahol többek között a királyi palota vagy az egyik legnagyobb templom is található. Itt kell megjegyeznem, hogy a nápolyiként elhíresült édességnek tulajdonképpen nem túl sok köze van Nápolyhoz. A történet lényege, hogy a Manner gyár elsőként készített nápolyijába, egy Nápolyból vásárolt mogyorót tettek.
@redbandita
Na de térjünk vissza a városnézéshez. Végig sétáltunk Nápoly legfőbb utcáján, a Via Toldeon, ahol mindenféle világmárka üzletei megtalálhatóak, és van egy Disney bolt is, de itt sajnos nem lehetett fotózni :( Hát itt mi magunk is belemerültünk a shoppingolásba. Érdekesség, hogy Nápolyban az eredeti Louis Vuitton, vagy Chanel stb. táskákat minimális áron lehet megvenni, mert a csempészett áruk nagy része Nápoly kikötőjébe érkezik. Így aki jól alkuszik, az akár 8-10 euróért eredeti márkás dolgokat vehet magának.
@redbandita
A Via Toledon sétálva az ember egyszercsak egy gyönyörű helyen találja magát, ahol nehéz eldönteni, hogy még az utcán sétálunk, vagy már egy múzeumban. A padló elképesztően szép, ez a Galeria Umberto, amit kb. a Vörösmarty utcához lehetne hasonlítani.
@redbandita
Nápolyban barangolva egyre többször találkoztunk az olasz filmekből ismert szűk kis sikátorokkal, ahol köteleken van kiteregetve a szennyes (mondjuk a képen egy tágasabb utca látható, mert a többibe sokszor belesétáltak a járókelők).
@redbandita
Nápoly utcáin sétálva többször ütközik az ember bele az ún. Pulcinella figurába. Ennek hosszú orra van és a ruhája fekete-fehér (ami az életet és a halált jelképezi). Ez egy bábfigura, amit leginkább a mi Vitéz Lászlónkhoz lehetne hasonlítani. Pulcinella a 17. század óta szerepel bábelőadásokon és a gyerekek egyik közkedvelt szereplője, paprikajancsinak is nevezik.
@redbandita
Nem bírom ki, hogy ne mutassam meg az egyik legviccesebb olasz ételt, amivel találkoztunk, a piros-fehér-zöld tésztát:
@redbandita
Nápolyra és talán egész Dél-Olaszországra jellemző, hogy a közlekedési szabályok (hogy is fogalmazzak??) nem léteznek, vagy ha igen, akkor senki nem tartja be őket. Az olaszok arra mennek, amerre tudnak. Mindegy, hogy van e felfestve záróvonal, mindegy, hogy van-e ott sáv. Nem igazán zavarja őket a lámpa, a zebra, a gyalogos. A robogósok (amiből a legtöbb van) na ők aztán tényleg semmilyen szabályt nem tartanak be, a legszűkebb (két autó vagy egy autó és egy busz vagy két busz között) miniatűr réseken is áttuszkolják magukat. Félelmetes. A hazai közlekedés ahhoz képest túlszabályozott, és a magyar sofőrök türelmesnek számítanak az olaszokhoz képest. Az olaszok egyfolytában dudálnak, bár legalább nem káromkodnak. Egyébként nagy valószínűséggel a közlekedési morálnak köszönhetően majdnem minden autó horpadt vagy törött. De még így is gyönyörű motorokat, Fiatokat és Alfa Romeokat lehet látni.
@redbandita
Természetesen megnéztük, a szinte minden dél-olasz városból jól látható Vezúvot is.
@redbandita
Fáradtan és jó néhány tapasztalattal gazdagabban érkeztünk vissza a békés, nyugodt Baia Domiziába.
Másnap megint pihenőnap volt, így ismét napozás, fürdőzés következett. Így aztán ki lehetett bírni a közel negyven fokos hőséget, amely egyáltalán nem meglepő Dél-Olaszországban, még szeptember közepén sem. La Dolce Vita...
@redbandita
Szerdán Sorrentóba indultunk, ahonnan fakultatívan lehetett utazni (helyi buszokkal) Amalfiba vagy Positanoba. A jegy ára közel 8 euró, ezért pedig egy igazi hullámvasúton lehet utazni. Gyengébb idegzetűek, tériszonyosok, buszon rosszul levők, semmiképp se vágjanak neki ennek a kalandnak!!! A Mátra szerpentines útjai ehhez képest semmik...
@redbandita
Sorrentóból Positano kb. 40 perc buszozás, ami nagyon sok, mert a busz iszonyúan magas hegyi utakon, kanyarogva, kb. 10 cm-re a korláttól kacskaringózik. Gyomorforgató élmény. Amalfi kb 1 óra 20 perc szintén ezzel a járattal, szép a táj, de a strand nagyon kicsi, zsúfolt és kavicsos. Szóval jobban jár, aki Sorrentóban marad, vagy maximum Positanóig utazik.
@enbee
A csütörtök szintén szabad nap volt, a pénteki kirándulást mi kihagytuk, mert Capri szigetre az út kb. 50 euró, a Vezúvhoz is kb. 20 euró volt. Mi inkább strandolással töltöttük az időt.
Szombat reggel indultunk haza, de útközben még megálltunk várost nézni, Orvietónál.
@enbee
Este felé érkeztünk meg éjszakai szálláshelyünkre,ami egy észak-olasz városban volt, Gaeta-ban. A városból semmit nem láttunk, mert már sötétben érkeztünk meg. A kemping itt is szép volt, bár a kis mobilházunk jobb volt Baia Domizián, mert nem volt emeletes ágy :P Itt éppen apály volt, ezért a tengerhez lesétálva jó sokat kellett menni, mire vizes lett a talpunk.
Másnap reggel indultunk haza, útközben a buszról csodáltuk meg Szlovéniát, ami nagyon szép kis városokból áll. Mindenhol hegyek és kis házak, nagyon idilli.
Összességében mindenkinek ajánlom Dél-Olaszországot és a Baia Domiziai kempinget, mert nagyon szép és kikapcsolódásra tökéletes. Akár még nászutasoknak is el tudom képzelni, viszont valószínűleg jobban jártok, ha repülővel mentek. :)
