Az utánzás a hízelgés legszebb formája - mondják az okosak. Ha ez így van, akkor az alkotói vénával megáldott rajongók bizony rengeteget bókolnak a nagy kedvencek, a példaképeik előtt. Így van ezzel Nita_Sajtkukac is, aki különös kéréssel fordult hozzánk: olvassuk el Harry Potter fanficjét, és írjunk róla véleményt. Hát ez következik most.

credit: daekazu@deviantart

Fanficekre vonatkozóan nincsen egyetemes szabály. Akik még nem találkoztak ezzel a műfajjal, azok joggal gondolhatják, hogy ezzel a mondattal nem segítettem túl sokat abban, hogy megtudják, mire számítsanak ettől a poszttól, szóval hadd vegyem kölcsön Joe Crowe szavait a The Nekkid Truth-ból:

[...] olyan rajongók által írt történetek, amelyek tévés, mozifilmes, képregényes, könyvbeli vagy bárhonnan máshonnan származó szereplőkről szólnak.

Az Éjfél a tusán esetében az író egy könyvsorozatból, J.K. Rowling Harry Potteréből "kölcsönözte" a karaktereket és a történeti hátteret, hogy aztán a saját ötletével megspékelje azt. Ez pedig egy plusz szereplő lenne a Tűz Serlegének történetéhez, egy átlagos lány, aki mégis különleges - pont mint Harry volt a kezdetek kezdetén.

Karen Davis 14 éves, a szüleivel él, és azon kívül, hogy van egy visszatérő rémálma, nincsen semmi problémája. Aztán kiderül róla, hogy egy vedomágus, egy csodabogár még a csodabogarak között is. Végigszenvedi a harrypotter-féle beavatós utat: a nulláról kell megtanulnia mindent a varázsvilágról. Negyedévesként elkerül a Roxfortba, a Teszlek Süveg beosztja a Griffendélbel, ahol aztán befolyásos barátokat szerez magának: Harry-t, Ront és Harmione-t.

Hála vedomágus voltának, Karen még Harry-nél is különlegesebb. Egyszerűbb, ha a vedomágus szó megfejtését McGalagonyra bízom. Szóval:

A vedomágus egy olyan varázsló vagy boszorkány, akinek olyan nagy és különleges varázsereje van, mintha egy bolhában elrejtenénk egy… hogy is hívják a muglik? Ó igen! Bombát. Hatalmas dolgokra képesek. Rengeteg olyan dolgot tudnak hamar és könnyen megtanulni, ami egy rendes mágusnak évekbe telik, vagy csak akkor van rá lehetősége, ha beleszületik abba a képességbe. Ő az egyetlen olyan mágus, aki tudja befolyásolni a környezete gondolatát vagy az érzelmét. Sőt! Még arra is képes, hogy átruházza másra a varázserejét akár ideiglenesen, akár véglegesen.

A Roxfortban eddig kettő vedomágus tanult több mint száz éve. A vedomágusok száma nagyon kevés. Fogalmazhatunk úgy is, hogy egy országban egy vedomágus él.

Hála ennek a tulajdonságának (erejének?), Karen rendkívül gyorsan felzárkózik évfolyamtársaihoz. Harmione sokat segít neki ebben, de a fiúkkal is hamar megtalálja a közös hangot. Ja és persze beszerez egy hódolót is. Méghozzá Draco-t. Először gyanús, hogy a fiú csak a különlegessége miatt próbálkozik a lánynál, de hogy ez tényleg így van-e, azt csak akkor fogjátok megtudni, ha elolvassátok az Éjfél a tusán már meglévő fejezeteit.

credit: Mike Maihack @ buffalog

Nagyon nehéz véleményt mondani a szó legnemesebb értelmében vett amatőrök munkájáról, hiszen mi jogon kritizálok én valakit, mikor nem tudok jobbat felmutatni. Ettől függetlenül semmit sem ér az egész, ha nem vagyok őszinte, ezért azt hiszem minden PopKultos nevében mondhatom, hogy próbáljuk magunkat az építő jellegű kritika elvéhez tartani. Ennek szellemében gondolom, hogy az Éjfél a tusán alapötlete az egész vedomágus újítással kellemes meglepetés, de az író talán kicsit sokat akart véghez vinni egyetlen történeten belül. Olvasás közben az az ember érzése, hogy Karen kezd túl sok lenni: mindenben jó, különleges, ismert, népszerű, szép, okos, ügyes satöbbi. Oda állít ez a lány a semmiből, és két mondat után puszipajtársa lesz Harmionénak, együtt mereng Harry-vel, poénkodik Ronnal, és persze kezét sem mozdítva hódítja meg Dracot.

Az igazat megvallva sok fanficet nem olvastam eddig, de amik tetszettek, azoknak közös vonása, hogy nagyon nem rugaszkodtak el az eredeti felállástól. Nita_Sajtkukac nem kifejezetten ebben a stílusban ír, a szereplőinek a szájába adott szavak eltérnek attól, amire a könyvek alapján számítana az ember, megváltozik a stílus, ami nem feltétlenül baj, hiszen szubjektív dolog, hogy kinek mi tetszik. Azt azonban minden írónak ajánlom, hogy egy szerkesztőt tartson a maga közelében, aki a stilisztikát szem előtt tartva végig olvassa a fejezeteket.

Az Éjfél a tusán olvasható a Merengőn [itt], de van saját blogja, valamint FB oldala is. Olvassátok el a meglévő fejezeteket, és ha gondoljátok, osszátok meg ti is a véleményeteket velünk itt, vagy a felsorolt oldalakon. Jó szórakozást!