Ez a rész egy kissé misztikusan kezdődik, mivel azt látjuk, hogy egy fiatal férfit keresztre feszítenek egy pusztaság közepén. Ez a bibliai momentum teljesen hatalmába keríti House-t, és a doki úgy gondolja ő még magát Istent is felül tudja bírálni. A férfi páciens egyébként sokaknak ismerős lehet, majd mindjárt elárulom, hogy honnan...

Már az első percekben feltűnt, hogy ismerős nekem ez a fiú, de akkor még nem jöttem rá, hogy honnan. Megzavart a szakáll, azt hiszem. Nos ő nem más, mint Kuno Becker, akit sokan a Góóól című filmből ismernek, de az én generációm inkább a Sonadoras (vagy magyar címén Szerelmes álmodozók) gazdag, elkényeztetett fiújaként emlékszik rá. Jó sok év eltelt azóta, így most Kuno hitelesen alakítja a gyermekét egyedül nevelő apát. 

Szóval House (Hugh Laurie) vérszemet kap, mikor meghallja, hogy az apa minden évben keresztre feszítteti magát méghozzá azért, hogy Istennek hálát adjon. A lánya nagyon beteg volt, és az orvosok már le is mondtak róla, ám egyszer csak meggyógyult. Ezt isteni csodának gondolták, és az apa, Ramon így ad hálát.

House mindenképpen be akarja bizonyítani, hogy semmilyen csoda nem történt, és biztosan van érthető magyarázat a történtekre. Wilson (Robert Sean Leonard) segítségét is kéri, hogy nézze meg a kislány korábbi leleteit. Az apa eközben egyre rosszabbul van és kezelést sem akar, mert az Isten ellen való cselekedet lenne.

Ahogyan az már lenni szokott a kórházon kívül is zajlik az élet Taub (Peter Jacobson) arra gyanakszik, hogy feleségének (Jennifer Crystal) szeretője van, és kérdőre vonja az asszonyt. Wilson és Sam (Cynthia Watros) pedig szakítanak. De hogy miért azt nem árulom el, én egyébként reménykedem benne, hogy újra összejönnek majd előbb-utóbb. Ti mit gondoltok?