A Pixar megint az Oscar szobrocska közelébe került, meglepő lenne, ha nem az Agymanók lenne a befutó a Legjobb animációk között. El kell ismernem, hogy jogosan is, hiszen az Agymanók a tavalyi év legjobb animációja volt. Látványos, összetett, elgondolkodtató, én imádtam!

A Golden Globe-ot már megkapta, ami az Oscar "előszobája", ráadásul nem is igazán vannak ellenfelei, úgyhogy én elég biztos vagyok benne, hogy a stúdió megint gazdagodik egy Oscarral. 2002 óta adnak Oscar díjat a Legjobb animációs filmnek, a Pixar ezt már többször el is nyerte pl. Merida a bátor, Fel!, Némó nyomában, A hihetetlen család, L'ecsó. Az Agymanók rendezője, Pete Docter maga is készített már olyan mozit, ami elnyerte a legrangosabb filmes díjat.

Pete Docter neve ismerős lehet az animációs filmek kedvelőinek, hiszen olyan alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Toy Story, a Szörny Rt, vagy a Fel! Így nem annyira meglepő, hogy az Agymanók, melynek nemcsak rendezői, hanem forgatókönyvírói feladatait is magára vállalta, egy nagyon jól sikerült mozi lett! 

A film ötlete már 2011-ben felmerült a rendezőben, aki szeretett volna egy olyan helyről mozit készíteni, amit mindenki ismer, de még senki sem látott azaz az emberi elme belsejéről. Már 2011-ben tudták azt is a stúdió vezetői, hogy mindezt egy kislány tudatában akarják megvalósítani, és az érzelmeit akarták megjeleníteni. Sikerült! A főszereplő Riley Anderson egy átlagos tizenkét éves kislány, akinek gondolatait, érzelmeit, emlékeit 5 kis lény irányítja, felügyeli.

A rendező 2014 nyarán egy interjúban mesélt arról, hogy a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy párhuzamosan akarták bemutatni mi történik Riley-val és mi zajlik ezalatt a fejében. 

A karakterek nagyon dinamikusak, mivel sokáig törtük a fejünket azon, hogy milyenek is legyenek az érzelmek. Végül abban maradtunk, hogy olyan jelleggel ruházzuk fel őket, ami leginkább jellemzi az adott érzelmet - mondta Pete Docter.

A történet szerint Riley életében gyökeres változást hoz, hogy édesapja új munkája miatt, San Francisco-ba kell költözniük. Az új ház finoman szólva sem otthonos, a költöztetők is késnek... Ez még csak hagyján, de az új suliban Riley nem találja a helyét, hiányzik a barátnője, és a hokicsapata.

Eközben a fejében szó szerint dúlnak az érzelmek, ugyanis Derű annyira megakarja óvni Bánattól, hogy nagy bajba sodorja saját magát és Bánatot is. Messzire kerülnek a központtól, reménytelenül bolyonganak a kislány tudatalattijában. Ahol az elfeledett emlékek vannak, a fantázia központ, gyerekkori emlékek. Itt szortírozzák a dolgokat, amik vagy a hosszútávú memóriába, vagy a süllyesztőbe kerülnek. Derű és Bánat kalandos utakon járnak, mi pedig részletes betekintést kapunk agyunk belsejének felépítéséről. Elképesztően látványos, színes és összetett világba csöppenünk!

Olyan animáció ez, ami hatni tud az érzelmekre. Kicsik és nagyok együtt tudnak érezni Riley-val, hiszen mindannyian kerültünk nehéz helyzetbe és azzal is mindenki tisztában van milyen nehéz is a kamaszkor küszöbén állni.