Egy könyv az idei várólistámról, és egy kötet, ami egy sorozat végét jelenti. Szerencsére. Ugyanis Pike tündéres regényei nem igazán nyerték el a tetszésemet, pedig az alapötlet nem lett volna rossz... De valahogy nem sikerült jól eltalálnia a karaktereket és igazán sztorit sem sikerült kibogózni, sőt ezt a világot sem tudta igazán elénk, Olvasók elé tárni. Kár érte...

Már az első rész, a Szárnyak olvasása után is maradtak rossz érzések bennem, de gondoltam betudom a dolgot annak, hogy ez az író első regénye. Pedig a tündérek világa nagyon érdekelt, és az alapkoncepció (bár sok momentuma ismerős lehetett) tulajdonképpen nem volt rossz. Ott volt egy átlagos(?) tinilány, Laurel, aki azzal szembesül, hogy valami furcsa dolog kezd nőni a hátán. Még az is tetszett ahogyan megtudja, hogy ki ő valójában, és honnan származik. De már akkor elkezdett kibontakozni egy szerelmi háromszög: David, az ember, Tamani, a tündér és főhősünk között. Na ez volt az a szál, ami a későbbiek folyamán szinte élvezhetetlenné tette a művet. Hisz már annyi regényben olvastunk hasonló sztoriról, ráadásul az idők folyamán valahogy mindhárom karaktert kezdte unszimpivé tenni az állandó nyűglődés.

Már az első rész végén is érezhető, hogy Laurel döntése, mely szerint a földi életet választja, a tündérek világa helyett nem végleges. A második könyvben, a Varázsigékben a kis tündér Avalonba, a tündérek közé utazik, hogy a nyári szünetet tanulással töltse. Ez azért tetszett, mert végre egy kicsit pontosabb, leíróbb tartalom volt a tündérek világát illetően. Talán a szerelmi háromszög se volt annyira nyögvenyelős, inkább csak Tamani szenvedése volt idegesítő.

A harmadik kötet az Illúziók már egyáltalán nem tetszett, ott szinte semmi sztori nem volt, hanem a három főhős egymás iránti érzéseit taglalta az írónő túlontúl részletesen is. Bár ennyi időt fordított volna a karakterek leírására, vagy a hátértörténet kiötlésére, vagy akár a tündérek világának felépítésére. Az Illúzióknak az utolsó 50-60 oldal volt izgalmas, és mivel abszolút befejezetlen maradt, ezért gondolom majdnem mindenki belekezd előbb utóbb e cikkben szereplő negyedik és egyben befejező regényébe.

Az Elrendelve annyiból más mint az eddigiek, hogy tulajdonképpen valamiféle háborút ír le, annak minden véres és szomorú eseményével együtt. Hála az égnek a szerelmi szál (bár megvan) mégis kicsit háttérbe szorul, lévén Avalon nagy veszélyben van. Ráadásul, a királynő, aki ugye segíthetne megoldani a helyzetet nem igazán veszi ki részét a védelemből. Így a tündéreknek kell kitalálni valamit, ám ez rengeteg őr életébe kerül. Sőt nemcsak az őrök, hanem szinte minden lakos életveszélyben van, még az Akadémiát is súlyos támadás éri. 

Persze Laurelnek, Tamaninak, Davidnek és Chelseanek is nagy szerepe van a harcokban, ami annyiból meglepő, hogy ketten emberek a kis csapat tagjai közül, emberi lények pedig nem igazán bejáratosak a tündérek világába. Az, hogy David szinte hőssé magasztosul a kardos dologgal, kicsit olyan bénává teszi a dolgot, az pedig rátesz még egy lapáttal, hogy a harcok közben is megy a civakodás Laurel kegyeiért.

Hát igazából nem tudom nyugodt szívvel ajánlani a könyvet senkinek sem, nyilván azok el fogják olvasni, akik az előző hármon már átrágták magukat. Mindenesetre én nagyon át fogom gondolni ezután, hogy milyen sorozatokba kezdek bele, mert ez elég nagy mellényúlás volt...