Sajnos eléggé megcsúsztam ezzel a Várólista csökkentés dologgal, de ezt még szerencsére néhány nappal év vége előtt, lehúzhattam róla. A regény nem okozott csalódást, illeszkedett a sorozat többi kötetének sorába. A főhős most Andreas Reichen volt, aki a korábbi részekben is fel fel tűnt már, mint mellékszereplő. Én már akkor is felfigyeltem rá, nagyon szimpatikus volt, de most, hogy a bosszú hajtja valahogy unszimpivé vált.

Ahogyan megszokhattuk, most is egy férfi és egy nő van a könyv középpontjában, akiknek az útjai keresztezik egymást és természetesen egymásba szeretnek. Talán újdonság az eddigi kötetekhez képest, hogy Claire Roth és Andreas Reichen már korábban is találkoztak, sőt halálosan szerelmesek voltak. Ám a férfi végül elhagyta kedvesét, aki ezután Társa lett egy bizonyos Wilhelm Rothnak.

Tudjátok ki ő, igaz? Az, aki felgyújtotta Andreas családjának Menedékét, és vérrabszolgává tette egykori (emberi) kedvesét, a férfi tehát bosszúra szomjazva üldözi Roth-ot. Feltett szándéka, hogy megölje és kiirtsa minden szerettét. A bosszú persze mindenféle meggondolatlan dologra készteti, Andreas különleges képessége pedig egyre több kárt okoz. Ő ugyanis fel tud gyújtani dolgokat az akaraterejével, egész teste lángba borul és mindent feléget, elpusztít maga körül. Csakhogy (ahogy az lenni szokott) az áldás egyben átok is. Ugyanis egyre jobban gyengíti a szervezetét és a vérszomja is egyre erősebb.

Amikor Claire háza lángba borul, menekülnie kell, és a tűzben látni vél egy ismerős alakot, akit több, mint harminc éve nem látott. Méghozzá egykori szerelméét, Andreas Reichenét. De hogy lehetséges ez, hiszen mindenki úgy tudja a férfi meghalt egy tűzvészben...

Andreas bár bosszúra szomjas, mégsem tudja bántani Wilhelm Roth Társát, Clairet, hiszen mindig is őt szerette. Ráadásul a nő igen makacs, tudni akarja mi folyik Roth és Reichen között, így egykori szerelmével tart a férfi felkutatásában. Ám a dolgok egyre bonyolódnak. Kiderül, hogy Wilhelm Roth összejátszik a Rend ellenségével, Dragossal, akinek elképesztő terve van, amit el is kezd megvalósítani. Andreas, Claire és a Rend tagja, valamint Kiválasztottjaik mind együtt veszik fel a harcot az egyre nagyobb számban feltűnő Első Generációsokkal.

A könyv legalább olyan izgalmas, mint az első öt kötet, akinek azok tetszettek, annak biztos, hogy ez is fog. Andreas már az előző részekben is egy szerethető karakter volt, örültem neki, hogy kapott egy egész hosszú sztorit, de valahogy a bosszúvágya kicsit unszimpivé tette. Na mindegy, ettől függetlenül szinte biztosan elolvasom a hetedik részt is, ami Magyarországon eddig megjelent utolsó darab, Az éjfél árnyai.