Klasszikus tündérmese egy ezredfordulós amerikai középiskolában - ez a Los Angeles-i tündérmese röviden. A Hamupipőke feldolgozás főszereplői Hilary Duff és Chad Michael Murray. Tizenkét éves lányok ottalvós bulijára ajánlott darab.

A történet azzal kezdődik, hogy bemutatja Sam (Hilary Duff) szinte tökéletes életét. Az apukájával imádják egymást, vagy egy tisztességes megélehtést biztosító családi éttermük, ahol a dolgozók is már-már családtagnak számítanak. Felhőtlen a kicsi Sam boldogsága, ám úgy tűnik, apunak (Whip Hubley) mégis hiányzik valami. Egy feleség. A választása azonban nem túl szerencsés, mert egy gonosz mostohát, Fionát (Jennifer Coolidge) és annak ikerlányait, Briannát (Madeline Zima) és Gabriellát (Andrea Avery) sikerül beolvasztania a családba. Az első perctől nyilvánvaló, hogy a Fiona által elképzelt családi idillben Samnek nincs helye.

Kellemetlen a helyzet, de Sam még ezzel is együtt tudna élni, hiszen ott van neki az imádott apja. Csak hát California a helyszín, és jön is egy földrengés, amely során apu életét veszíti. Végrendelet híján pedig Fiona az, aki mindent megörököl: a házat, az éttermet - és Samet. A film nyolc évet kihagy a család életéből, és mire visszakapcsolódunk az eseményekbe, a kicsi Sam már végzős a középiskolában. Ez idő alatt sok minden megváltozott: Fiona a saját ízlésére szabta az otthonukat és az éttermet is, Sam pedig nagyjából cseléd lett a saját házában. Az életét az ikrek és Fiona mellett az iskolai "menő srácok" is megnehezítik, Shelby (Julie Gonzalo) és cheerleaderjei mellett Austin (Chad Michael Murray) és a focisták is előszeretettel köszörülik rajta a nyelvüket. Samet többnyire hidegen hagyja a cikizés, hiszen a legjobb barátja, Carter (Dan Byrd) mellett ott van még neki Nomád is, egy titokzatos idegen, akivel a Princeton honlapján futottak össze, és miután kiderült, hogy egy suliba járnak, vad üzengetésbe kezdtek. Mondanám, hogy nagy a szerelem, de mivel Sam nem tudja, kicsoda valójában Nomád, és ez fordítva is igaz, maradjunk annyiban, hogy flörtölnek egymással.

Egy nap Nomád robbantja a bombát, és elhívja Samet randira. Az iskolabálon fog rá várni, este 11-kor a tánctér közepén. Halloween adja az apropót, tehát jelmezben lesz mindenki, kivéve persze Samet, akit Fiona beküldött dolgozni estére az étteremben. Kis csapatmunkával azért a mi kis Hamupipőkénk időben megjelenik a bálon, hogy táncolhasson az ő hercegével, még jobban belehabarodjon, utána pedig villám gyorsan vissza is érjen az étterembe, nehogy lebukjon Fiona előtt. És persze az is kiderül, hogy Nomád valójában Austin, de Sam álcája érintetlen marad.

A mesébe illő este után persze jön a nagy dilemma: hogyan tovább? Álljon oda Sam Austin elé, és mondja meg neki, hogy ő a Princetonlány? Maradjon minden a régiben, és továbbra is csak neten érintkezzenek? Szakítson meg a fiúval minden kapcsolatot, úgysincs semmi esélye a dolognak kettejük között? Austin nagyon is tudja, hogy mit tegyen - mindent elkövet, hogy megtalálja a Hamupipőkéjét. Samen a sor, hogy eldöntse, mit is akar. Csak sietnie kellene picit a mérlegeléssel, nehogy túl késő legyen.

Na az a helyzet, hogy szerintem ez nem egy rossz film. Ha figyelembe vesszük, hogy milyen célközönségnek készült, akkor elég jól összedobták a készítők a kötelező részeket. Van egy szó szerint tündérmese alapsztorink, egy filmes szemmel átlagosra lecsúfított fiatal lány, és egy hozzá illő szép szőke herceg, aki "rangban" a lány fölött áll, de végül feláldozza a fele királyságát azért, hogy vele lehessen. Sam és Austin szerethetőek, bár együtt talán kicsit esetlenek. A mostoha nem kifejezetten idegesítő vagy ellenszenves, inkább csak szánalmas, ami a fiatalabb korosztály számára is nézhetővé teszi a filmet. A negatívumok közé sorolnám az ikreket, akik szerepeltetése teljesen felesleges, még akkora súlyuk sincs, mint az anyjuknak (akit egyébként szintén ki lehetett volna váltani egy szigorúbb főnökkel, ha kicsit életszagúbbá szerették volna tenni a filmet). A készítők azonban e helyett a Hamupipőkéhez való ragaszkodásra tették a hangsúlyt, és ettől picit sok lett az olyan üres járat, amit fontosabb jelenetek kidolgozására is lehetett volna szentelni.

Persze arra készüljön mindenki, aki leül megnézni a Los Angeles-i tündérmesét, hogy nagggyon rózsaszín lesz az egész, hamar kiderül minden fontosabb részlet, és meglepetést maximum az okoz, hogy Fiona milyen szerelést ránt magára. Sam tényleg igazi Hamupipőke, Austin is kívül-belül hercegi, nem is tudok mit hozzá tenni. Cuki.