Bármennyire is ironikus a film utolsó képkockáitól kezdeném, ami nagyon váratlan volt számomra. Hogy miért is? Először éreztem magamat filmszínházban, a szó-szoros értelemben, bizonyára köszönhető volt ez a környezetnek, ami körülvett- ugyanis nem egy multiplexben néztem meg a filmet- és nyilvánvalóan a film hangulata sem elhanyagolható ebben az esetben. Szóval a film végén épp hogy nem kezdtem tapsolni-, de tényleg. Nem volt eufória, vagy tűzijáték, hanem mintha egy jól megkomponált darab utolsó jelenetét néztem volna. És mint ahogy azt színházban szoktam tenni a fantasztikus játék tapsot érdemelt volna.

Vertigo Media

A történet nagy vonalakban egy francia irodalom tanárról szól és egy diákjáról, akiben a tehetség szikráját véli felfedezni. De mivel François Ozon világában járunk itt nem csacska és butácska csavarokra lehet számítani. Ugyanis a diák Claude Garcia (Ernst Umhauer), nem képzelete játékát veti papírra, hanem a valóságot. Tanára Germain (Fabrice Luchini) eleinte maga sem tudja, mit kezdjen a dologgal, de később, mint valami drogra rákap, és nem bír betelni az olvasással és a történet formálásával sem. Eközben a történet saját útján halad a tanár és felesége közt is, sokszor megmosolyogtató etűdökbe keverve hőseink.

Vertigo Media

És elgondolkodunk, hogy ki is irányít ebben a történetben. A diák aki a fantáziáját vagy a valóságot veti papírra? Vagy a tanár, aki terelgeti fogékony és tudásra éhes diákját? Ki játszik kivel? És ha erre rá is jövünk vajon ki volt az aki mindeközben a legjobban szórakozott?

Vertigo Media

Hogy visszatérjek Ozon zsenialitásához az valahogy abban rejlik, hogy olyan helyre kerül a néző ahol még sosem járt. Egy köztes helyen a film az irodalom és a képzelet határára mindezt egy térben. Hogy mire is gondolok, azt most megpróbálom elmagyarázni. A filmben történik a cselekmény, amit látunk miközben ez Claude írása, ami ugyebár a valóság, de van, hogy a képzelet torzít még a valóságon is, és ami igaz az talán mégsem. Nos, legalább ennyire csavaros a film is, nem csak az én írásom nyakatekert. De ettől úgy gondolom, hogy a nézőtől extra figyelmet kíván. Továbbá a történet kanyarulatai is figyelmet igényelnek. Ezért feszült figyelem lesz úrrá a nézőn. Gondolom ennek tudható be, hogy műfajilag ez thriller besorolásba került, nekem nem tűnt annak inkább dráma.

Vertigo Media 

Ez a 3. típusú kukkolást mindenkinek ajánlom. Hiszen mi nézzük ahogy a fiatal Cleude belemászik egy család életébe, csak minket nem fenyeget a lebukás veszélye.

Vertigo Media 

Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.

 Bemutató dátuma: 2013. március 14.

Trailer: