Sajnos ezt a filmet több mint egy hónappal a hazai bemutató után tudtam csak megnézni és csak most jutottam el odáig, hogy írni is tudjak róla. De így hogy Oscar gyanús mégpedig Helen Hunt alakítása, ezért úgy éreztem illendő írnom is róla.

Igaz történet alapján készült a film ezért kétségtelen az emberi és megható vonulat benne. Egy 38 éves férfi Mark O'Brien gyermekbénulást kapott, ezért nem képes mozogni, vagyis csak a fejét minimálisan. Állapotának súlyosságát mi sem mutatja jobban, hogy állandó ápolásra és felügyeletre van szüksége, a levegővétel is nehezére esik, éjjelente ezt egy óriási gépezet biztosítja számára. De értelmileg és érzelmileg azonban sokunk fölött áll. Tisztában van vele, hogy élete rövidebbre van szabva, mint az átlag, és mindent megtesz, hogy olyan élete legyen, mint másoknak a saját kereteihez mérten. Leginkább az a gondolat foglalkoztatja, hogy 38 éves férfiként még sosem volt nővel. Így találkozik egy szexterapeutával, Cheryl Cohen Greene-nel, aki megismerteti a szexel, és kettejük kapcsolata túlmutat a páciens és a terapeuta között.

A történet megüli az embert nem is kicsit. Fel foghatatlan, hogy egyeseknek mekkora erejük van élni, és jobbá tenni a saját és mások életét, ezáltal míg mások mennyire akarat gyengék tudnak lenni. És érdekes gondolat hogy valójában ez az ember nem is nagyon követett el egész életében bűntettet, hiszen megmozdulni nem képes. Egyedüli rossz tette, amit önszántából előre elgondolva vállalt az a terapeutával való kapcsolata.És mindezt egy pappal is megosztja aki szemet huny a vétek felett., sőt jó humorral és barátként hallgatja végig Mark-ot.

John Hawkes aki Mark O'Brien-t alakítja a kelismerhetetlenségig átalakult a filmben, nagyon hitelesen alakítja a mozgásképtelen szenvedő férfit. Szerintem ebben a filmben a legnagyobb a munkáit tekintve.

Helen Hunt, aki ugye Oscar gyanús jól játszik, de nem állított maga mellé a történetben ugyanis számomra nem jött át az ő karakterének nemessége, ez lehet, hogy prüdéria részemről vagy hát nem is tudom, minek nevezzem.

Érdekes film, hiszen nem tudok rosszat mondani róla és volt is számomra mondanivalója, de valahogy nem túl erőteljes. Nem vágja fejbe az embert, hanem lassan kúszik be a gondolataiba. Ezért azonban rajongani sem vagyok képes. :(

Sokan hasonlítják össze a „Belső tengerrel”, gondom, azért mert egy intelligens és kifejezetten okos férfiről szól, mind a kér film, akik a fizikai tehetetlenséggel küzdenek. Én nem említeném őket egy lapon, mert más kérdéseket boncolgat a két alkotás. Míg a „Kezelés-ben” a szex és a szerelem kap nagy hangsúlyt egy kis elengedhetetlen humorral fűszerezve addig a másikban az eutanázia feszegetése történik. Személy szerint nekem a „A belső tenger” jobban tetszett, de ugye ízlések és pofonok.

Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott

Bemutató dátuma: 2013. január 17.

Trailer: