Először is szögezzük le, hogy úgy általában mi is a vámpír. Valamiféle megtestesült gonosz, aki az emberi (néhol: állati) létet fenntartó vörös nedűből meríti erejét, s az a fikcionális evolúciós ugrás is ebben segíti, mely a támadások megkönnyítéséhez meghosszabbodott metszőfogakat eredményezett. Gyakran alakváltó képességgel is jellemzik őket. S mint persze a Föld összes teremtményének, legyen az valós vagy képzelt, van gyenge pontja is, hiszen folyamatos hinni akarásunk, miszerint a világ alapvetően jó, és gonosznak legyőzhetőnek kell lennie, megköveteli, hogy eme sátáni szerzemények is elpusztíthatóak legyenek. Kell a kis lelkünknek a megnyugvás meg a heppiend. Így hát a vámpírlegenda szerint a napfény, a fokhagyma, a szentelt víz, és a szívbe döfött karó nem esik olyan jól nekik.

Ókori vérengzések

Kezdjük az ókornál. Természetesen ekkor még nem vámpírként volt szokás emlegetni őket, ám a vérivás jelenségét már akkor is démonok és szellemek szokásának titulálták, s gyakran maga az ördög tetszelgett abban a szerepben, amit ma vámpírként nevezünk.

Az agyarakkal, csontokkal és koponyákkal ábrázolt indiai Káli istennő, vagy az egyiptomi Sekhmet is azok közé tartozott, akikről úgy tartották, vért isznak. A perzsa, a római és görög mitológiában is felbukkant megannyi vérivó bestia, például Empusae, Hekaté istennő lánya, aki alvó férfiak vérét szívta, vagy a Lamia, amely viszont kisgyerekekből táplálkozott. A vámpír, mint fogalom azonban először csak az 1700-as évek felé merült fel orvosi és tudományos körökben.

Na de hogy lett ebből Dracula?

Ugorjunk egyet erre is. Egészen Havasalföldig. Romániába. Itt már picit mindenkinek ismerős lehet a sztori. Akkoriban évszázadokon át vajdák vagy fejedelmek uralták e vidéket. Luxemburgi Zsigmond török ellenes harcaiban Havasalföld vajdája, Mircea cel Batrin is jelentősen kivette részét. 1418-ban bekövetkezett halála után fia, Vlad került Havasalföld trónjára, így ő kapta a tiszteletteljes meghívást Luxemburgi Zsigmond titkos előkelő kis gittegyletébe, a Sárkányos társaságba. Vlad-ot ezután a társaság latin nevéből (Dragonis Societas) eredeztethetően Draculnak hívott a nép, ami azonban a román nyelvben ördögöt jelent. Vlad – akarva-akaratlanul – a magyar és a török nép között sodródva az oszmán birodalom hatásainak is behódolt: előszeretettel alkalmazta méltán hírhedt embertelen kegyetlenségeiket, mindennapos kivégzéseiket, kíméletlen kínvallatásaikat.

Vlad Dracul volt hát a történelmi Dracula. Dracula hobbija pedig az emberek karóba húzása volt. Kegyetlenségéről már életében legendák keringtek. A nép az ördöggel azonosította: azt hitték, sohasem hal meg, éjfélkor feltámad, és friss vérrel táplálkozik.

Kész is a pletyka alapja. Már csak fel kell tenni főzni.

A különböző mítoszok és legendák feldolgozása, újragondolása, akár átértelmezése mind írásos mind vizuális formában már a kezdetek kezdete óta bejött gyakorlat és hát szeretjük is így. Néhány történelmi maradvány megspékelve az emberi fantázia végtelenségével és egy csipetnyi tehetséggel, már tetemes mennyiségű lehengerlő alkotást eredményezett. Legyen az egy vers, egy könyv, egy festmény, egy fotó, egy film, egy jegyzet, egy képregény, egy graffiti, egy gúnyos megjegyzés, vagy akár egy vicc.

Így születtek meg a Pindúr Pandúrok. Jelen esetben: Dracula!

A sztorink ugye megvan, az első tehetséges művészünk pedig az ír származású Bram Stoker, aki Drakula néven regénnyé formálta eme hidegvérű sátáni történelmi alakot, elindítva ezzel egy olyan fantázia- és ihletlavinát, amit szerintem álmában sem remélt volna, de ha azt is tudná, miféle csillogó szépfiúkká faragták, az ő hét éven át álmodott, rettegett vámpírkarakterét, szerintem nem szívből jönne a mosolya.

A tisztátalan lélek – avagy a szláv hiedelem

A szláv hiedelemvilágban a lélek központi helyet foglalt el. Úgy tartották, a halált követően a lélek bár elhagyja a testet, azonban 40 napig még a közelében marad, és áldást vagy sorscsapásokat hozhat a környezetében levő élőkre, majd azután lebeg át a túlvilágra. A tisztátalan lélek bosszújától való félelmük teremtette a mítoszt, miszerint a testbe visszatérő tisztátalan lélek, maga a vámpír megtestesülése, aki az élőkre irigykedéséből szült gonoszsága és testének szentségtelen, természetellenes fenntartása miatt van szüksége vérre.

A fiatalság titka és a hisztérikus tömeg

Persze a nagysikerű Dracula regény előtt is voltak írásos mendemondák a vámpírok létezéséről ilyen-olyan formában. Bár nem közvetlen a kapcsolat, de a vámpírlegendák egyfajta alapját már a 12. században megörökítette két korabeli történetíró: Walter Map és William of Newburgh.

A későbbi, 16. századi vámpírlegendák egyik közkedvelt szereplője Báthory Erzsébet bárónő volt, aki nemcsak többszörös gyilkosságaival ihlette meg a kor művészeit, hanem rettegett történetével is, miszerint fiatalságához való ragaszkodása miatt áldozatainak vérében fürdőzött, hogy megőrizze üdeségét.

Az 1700-as években elburjánzottak a vámpír sztorik, kialakult egy tömeghisztéria, melynek következtében állandó jelleggel bolygatták a sírokat, hogy elpusztítsák a gonoszt. A nagynevű köztisztviselők részvételével zajlott rajtaütésekről még Voltaire-nek is volt néhány sora: „Ezek a vámpírok valójában holttestek voltak, amelyek kikeltek a sírjukból, hogy kiszívják az élők vérét. Akikből ittak, lesoványodtak, elsápadtak és betegek lettek, míg a vámpírok erősödtek, kivörösödtek és a szomjuk még tovább fokozódott.”

Végül Mária Terézia pohara telt be a hisztivel, és egyik esethez saját orvosát küldte ki, hogy megnyugtassa az Európa szintű tébolyodott embereket. A szakértői vélemény után kijelentették: vámpírok nem léteznek, és törvénybe iktatva tiltotta meg a mindenféle sírásásokat és holttestgyalázásokat. S bár az őrület csitulni látszott, a művészeti alkotásokban tovább léteztek a vámpírok.

Még a Bibliában is…

… van vámpír. Bár félve írom le, de egyes feltevések szerint az első vámpír Káin volt, Ádám és Éva elsőszülött fia. Miután Káin megölte öccsét, Ábelt, Isten örök kárhozatra ítélte. Káin megkóstolta öccse vérét, ezért csak véren élt, így vált vámpírrá. Természetesen a Biblia sokféleképpen értelmezhető – ezért nem érti senki? -, de tagadhatatlan, hogy több helyen is megjelenik a vér elfogyasztásának motívuma, ami ugyebár lecsupaszítva, de a vámpírlét alapvető eleme.

Plusz egy porfíria

Ez egy betegség. Aki nem tudná. Én nem tudtam, csak sejtettem. Egyébként a hemoglobin nem megfelelő működése okozza, és meglepően hasonló tünetek produkál, mint amiket a vérszívó sztorikból is ismerhetünk. Például a napfényre való túlérzékenység, gyors pirulás, hólyagos, heges leégés, illetve a szem is érzékenyen reagál rá. Elszíneződött, fakó bőr, visszahúzódott íny, barnás fogak, gyomorfájdalom (ez nem tudom, hogy jön ide), mentális zavar, idegrendszeri problémák, izomrendszer vagy a teljes test bénulása. Ennek következtében előfordulhatott, hogy a középkorban halottnak hitt beteget temettek el, aztán meg jól megijedtek, amikor visszajött a sírból. Még állítólag az is lehet, hogy a fokhagyma súlyosbítja a porfíria tüneteit, de nem biztosak benne. Hehe. Ja meg az is lehet, hogy a betegséget egészségesen működő hemoglobinos vérkészítményekkel kezelik.

Szóval akár innen is eredeztethetjük. De nem muszáj, a Dracula sztori nekem is jobban bejön. Nektek? Vagy van más teóriátok is?