Közel 10 évvel azelőtt, hogy Julia Stiles feltűnt volna a Dexter című sorozatban, eljátszott néhány tini, de elég drámai szerepet, mint pl. Sara ebben a filmben, vagy a 10 dolog, amit utálok benned női főszerepe. Sara Johnson balett táncos, aki a legjobban az élvezi, ha balettcipőjét felhúzva eljárhatja a kedvenc táncait. Ám egy tragédia megváltoztatja az egész életét, és derékba töri a még bimbódzó karrierjét.

Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott

Sara Johnson (Julia Stiles) édesanyja meghal egy autóbalesetben, így a lány (kiskorúsága miatt) kénytelen az apjához költözni, akivel finoman szólva eddig nem igazán tartotta a kapcsolatot. Az apuka, Roy Johnson (Terry Kinney) zenész, így az éjszakákat különböző bárokban tölti. Nem kifejezetten az a gondoskodó apa típus... Nem tud főzni, elfelejti, hogy hétköznap esténként a lányának időben le kell feküdni és még saját szobát sem tud biztosítani a tinilánynak. Szóval Sara nincs könnyű helyzetben. Elvesztette a személyt, aki a legtöbbet jelentette az életében, új iskola, új lakhely, ismeretlen szülő... ráadásul elég egyértelmű, hogy a lány magát hibáztatja a történtek miatt. 

Az új környék egyébként a gettó, szóval a szőke és porcelán fehér bőrű Sara igencsak feltűnő jelenség az új iskolában. Sokaknak szúrja a szemét, de egy kis idő után megismerkedik egy Chemille (Kerry Washington) nevű lánnyal, aki felkarolja és megpróbálja segíteni Sara beilleszkedését.

Sara egyébként rögtön az első óráján összetűzésbe kerül egy Derek (Sean Patrick Thomas) nevű sráccal. Már az első pillanatban sejthető, hogy ebből bizony szerelem lesz. A lány először azt állítja, hogy nagyon unszimpatikus neki a fiú, de azért elég egyértelmű, hogy ez nem teljesen igaz. Derek egyébként Chemille bátyja, így részben ezért, részben egymás iránt érzett vonzalmuk miatt egyre több időt töltenek együtt.

Chemille meghívására Sara elmegy a helyi menő klubba, ahol balett tudását nem igazán tudja alkalmazni, így elég bénácska első táncot lejt. A hiphop világa viszonylag távol áll attól, amit a szöszke művel. Mivel Derek imád táncolni, így felajánlja Saranak, hogy képzi őt: hiphop táncost farag belőle, ami higgyétek el nem megy könnyen, mert ritka ügyetlen mozgása van a lánynak... Legalábbis ehhez a táncműfajhoz, olyan merev, mint egy faág...

De ahogy egyre többet gyakorolnak, úgy a lány egyre felszabadultabb, és kezd ráérezni a ritmusra. Nem mellesleg pedig egyre inkább egymásra hangolódnak a fiatalok. Ám ez sokaknak szúrja a szemét, pl. Derek exének (Bianca Lawson) vagy Derek barátainak, de a későbbiekben még Chemille is nem tetszését fejezi ki, amivel el is éri, hogy Sara kerülni kezdje Dereket. A fiú ezt teljesen félreérti és megsértődik, ami miatt majdnem nagy bajba keveri saját magát.

Végül persze minden jóra fordul, hiszen ez mégiscsak egy romantikus film, így a happy end elkerülhetetlen.. De nincs is ezzel semmi baj, főleg, hogy a vége sem lett nyálas, inkább izgalmas és érzelmes.

Összességében azt lehet mondani, hogy egy nagyon jó kis film, mert van mondanivalója, van tanulsága, nem épít klisékre, felkarol addig kevésbé tárgyalt témákat is.

Ha már gettó, akkor nyilván el kell, hogy hangozzon néhány hiphop nóta is, köztük az egyik (akkori) legnagyobb sláger:

A betétdalra szerintem sokan emlékeztek, mert elég nagy sláger volt:

Cyndi Lauper örökzöldje is elhangzik a filmben (bár egy kicsit feldolgozva):