Könyvek terén az első spin-off, amit valaha életemben elolvastam, az a Vámpírakadémia melléksztorija, a Vérvonalak. A történet A végső áldozat után kezdődik, amikor Lissa már királynő, és többek között azon dolgozik, hogy eltörölje azt a törvényt, ami az uralkodó megválasztásának feltételéül szabja a legalább egy családtagot. Jó oka van erre, természetesen Jill. Az egyik nyilvános megjelenés során ugyanis a Kislányt megtámadták, és súlyosan megsérült. Egy hét múlva a fiatal hercegnő már a napos Palm Springsben "sütkérezik", de persze csak a saját érdekében.
Sydney Sage az alkimistáknak eléggé a bögyében van a Rose-t kiszabadító magánakciója óta. Vámpírimádónak nevezik, és a legnagyobb rémálmával, az átnevelőtáborral fenyegetik a vezetők, és a saját apja is. Úgy tűnik azonban, hogy kap még egy esélyt a bizonyításra Sydney. Jillt kell elkísérnie Palm Springsbe, ahol ő és a mora lány testvérekként beiratkoznak egy bentlakásos suliba, és meghúzzák magukat. A fiktív, dél-dakotai Melrose családban nem csak két lány van, hanem három fiú is! Az egyik ezek közül Keith Darnell, a helyi hivatalosan kijelölt alkimista, aki a mellett, hogy iszonyat magas lovon ül, még Sydney-t is utálja, a másik Eddie, aki Jill testőreként a csapattal tart, és nem mellesleg Sydney ikertestvérét alakítja (tehát szintén a koleszban lakik), és nem utolsó sorban Adrian, aki... hát nem tudni miért, de szintén Californiába utazik. Mivel Palm Springsben hivatalosan csak egyetlen mora, egy bizonyos Clarence Donahue lakik, ezért az ő etetőjét fogják az átmenetileg a városban elszállásolt vámpírok is "látogatni". Sőt mi több, Adrian Donahue házában kerül elszállásolásra is.
Az iskolában Eddie elég hamar beilleszkedik, bár Micah, az új szobatársa kicsit megkavarja a dolgokat. A srácnak ugyanis tetszik Jill, és Sydney azt akarja, hogy a "testvére" beszélje meg a dolgot a szobatársával, de Eddie erre képtelen. Mert hogy, Micah nem csak külsőre, de belsőre is nagyon hasonlít szegény Masonre. A Jill-Micah szál persze elég hamar elhal, mert bekerül a képbe Lee, Clarence egyetemista fia, akinek hála Jill kicsit el tud lazulni. A fiatal hercegnőnek nagyon is szüksége van a szórakozásra, mert az iskolában piszkálják, ráadásul úgy tűnik Sydney-nek, hogy az egészsége sem az igazi. Első tanítási napon például kapásból hazaküldték Jillt, mert azzal gyanúsították, hogy másnapos!
Sydney-nek Jill patronálása csak az egyik feladata. E mellett az egyik tanárnőnek, Ms. Terwilligernek segít kutatómunkát végezni, egyetlen autótulajdonosként furikázza a csapatot, próbál az alkimistáknak megfelelni (ennek egyik követelményeként Keithszel nem össze veszni!), és ki akarja nyomozni az Amberwood-ban dúló tetoválások rejtélyét. Mert hogy a diákok hatalmas pénzekért fura, fémes tetoválásokat varratnak magukra. A bronz színű eufóriát, az ezüst színű pedig fokozott fizikai teljesítőképességet biztosít a viselőjének. Természetesen csak átmenetileg, hogy frissíteni kelljen őket.
Láthatjátok, hogy az alkimista lány eléggé le van terhelve. Ez nem csak fizikailag, de szellemileg is megviseli, így nem csoda, hogy miután az apja bejelenti, hogy le fogják őt váltani, és a húgával, Zoeval helyettesítik majd, Sydney-nél kiborul a bili. Összeveszik Jillel is, és Adriannel is. Pont mikor már mindenkivel kezdett jobban kijönni, már-már elfelejtve, hogy mik is ők valójában.
Nagyon tetszik a könyvben, hogy a Vámpírakadémia világa megmaradt, de azzal, hogy az ottani főszereplők itt szinte fel sem bukkannak, egy teljesen új történetet kapunk. Tetszik, hogy a Vérvonalak főszereplője, Sydney például sokkal többet használja a vámpír szót, mint ahogyan azt a Vámpírakadémiában megszoktuk, mert az ő habitusához, neveltetéséhez ez illik. Ezzel csak arra célzok, hogy a mesélő nem csak névben változott meg, de érezhetően a stílusa is más. Nem sokkal, de más. Ami nem annyira jön be, az szintén Sydney-hez kötődik. Végig arról van szó, hogy mennyire okos a lány, de ehhez képest elég lassan jön rá a dolgokra. És az a szál, ami Ms. Terwilligernek hála kezd kibontakozni, ha tényleg az lesz, aminek látszik, akkor teljesen felesleges. Összességében azért azt mondhatom, hogy a Vérvonalak méltó spin-offja a Vámpírakadémiának, tehát vegyétek, egyétek. Vagyis olvassátok.
A Vérvonalak az utolsó előtti könyv a várólistámról, már csak egy van hátra! És a jó hír, hogy úgy tűnik, mégis csak lesz idén Infernal Devices magyarul! A végén még meglesz határidőre az összes könyvem :]
