Egy afrikai ex-diktátor, Wombosi (Adewale Akinnuoye-Agbaje) azzal fenyegeti a CIA-t, hogy nyilvánosságra hozza azokat a bizonyítékait, mi szerint a cég meg akarta őt öletni. A CIA fejeseit összegyűjti a legnagyobb kutya, és finoman a tudtukra hozza, hogy reméli, egyik emberének sincs köze a történtekhez, és Wombosi szavai csak üres fenyegetések. Conklin (Chris Cooper) nagyon bölcsen meghúzza magát, majd visszamegy az irodájába, és tovább kutatja az eltűnt emberét, Jason Bourne-t (Matt Damon).

Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott

Marseille partjaitól nem messze egy olasz halászhajó legénysége egy férfi testét találja meg a vízben. A fedélzetre emelik az ismeretlent, aki meglepő módon még életben van. Ellátják a sebeit - két golyót kapott a hátába - a derekából pedig egy chipet vágnak ki. Amikor a pasas magához tér, kiderül, hogy semmire sem emlékszik. Nem tudja ki ő, honnan jött, és hogyan került a tengerbe. Két hétig a halászokkal van összezárva, mégsem jut eszébe semmi. Egyetlen nyom egy bankszéf száma, amit a chip rejtett. Partra szállás után az ismeretlen férfi elindul Svájcba, hogy megkeresse a széfet.

Út közben sem sikerül új infót találnia, csak az van neki, amit eddig is tudott. A jól betanult dolgok, mint például az olvasás mennek neki, de saját magával kapcsolatban teljes a homály. Ezért is lepődik meg azon, hogy amikor a padon alvás közben rendőrök lépnek hozzá, és a papírjait kérik, ő a német kérdésekre németül válaszol nekik, illetve amikor a gumibottal próbálják mozgásra bírni, akkor három ütéssel leteríti mindkét egyenruhást. Ettől eltekintve a bankban minden simán megy, megkapja a boxát, amiben rengeteg készpénz van, pár útlevél (mindegyik az ő képével), illetve egy pisztoly. Az utóbbit nem veszi magához, de a többit táskába teszi, és útnak indul. Azonban rendőrök kezdik követni, úgyhogy bemegy előlük az amerikai követségre, mivel a bankban beszerzett infók szerint nagyon úgy tűnik, hogy a valódi személyazonossága szerint ő egy Jason Bourne nevű amerikai férfi.

Az egyik banki alkalmazott fülesének hála a követségen is kiszúrják a mi kis titokzatos Jasonünket, úgyhogy menekülnie kell szegénykének. Kicselez egy osztagnyi tengerész gyalogost, majd az épület melletti kis utcácskába megy, ahol az autójánál pakolászó lánynak (akit már bent a követségen látott ügyet intézni) tesz egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Ha elviszi őt Párizsba, Jason Bourne címére, fizet neki húszezer dollárt. Így hát elindulnak, és meglepő módon meg is érkeznek. Méghozzá sértetlenül. Úgy tűnik Mr. Bourne franciául is tud, és amikor a lakásban egy bérgyilkos rájuk támad, akkor a verekedést is egy egészen más szinten űzi, mint pár nappal korábban a parkban. A párocska nyilván nem maradhat a lakásban, tovább kell állniuk.

Conklin parancsára a CIA párizsi irodájában Nicky Parsons (Julia Stiles) több európai ügynököt is aktivál. Az elsőt Jason a lakásában ugye elintézte, de már a második (Clive Owen) is utána eredt - persze csak miután lelőtte Wombosit. Mindebből Conklin csak annyit mesél el a felettesének (Ward Abbott - Brian Cox), hogy Bourne valószínűleg befejezte azt, amit a munkájának hitt, és 24 órán belül jelentkezni fog, mert ez a protokoll. Elég szép, egyszerű történet. Azért Jason Bourne-t sem kell félteni, mert az útitársa, Marie segítségével ha lassan is, de biztosan kezdi kideríteni, mi történt vele, mielőtt a halászok kifogták a tengerből.

Jason Bourne karaktere Robert Ludlum fejéből pattant ki, és a köré épülő trilógia első kötetét, A Bourne-rejtélyt 1980-ban adták ki. Nyolc évvel később Richard Chamberlain személyesítette meg elsőként a főszereplőt, tizennégy évvel később pedig jött Matt Damon. Vagyis inkább úgy kellene mondanom, hogy jött, látott és győzött. Az én szememben mindenképpen. A Bourne-rejtélyben van minden, ami kell: izgalom, rejtély, nyomozás, árulás, akció és egy kis szerelem, de semmi nincsen benne eltúlozva. Vegyük például a párizsi autós üldözéses részt. Egy "átlagos" akció filmben tele lett volna az egész ugráló gyalogosokkal, robbanásokkal, és vízbe repülő autókkal. Itt pedig, nem fogjátok elhinni, de úgy tűnik, senki sem halt meg (még a motoros rendőrök sem!), és ráadásként a Notre Dame is érintetlen maradt. Szóval azt hiszem, hogy nálam ez a kulcsa Jason Bourne sikerének. Hogy olyan, mint a jó csokitorta: friss a piskótája, isteni a krémje és ízléses a díszítése. Már ha ennek így van értelme.