Korábban a finoman szólva nem túl jól sikerül Álomháború (Sucker Punch) kapcsán írtam arról mennyire szeretem az olyan filmeket, ahol egy (vagy több) harcos amazonnal találkozhatok. Emiatt vártam a Colombiana című filmet, de ismét csalódnom kellett. Talán az a baj, hogy ha nagyon vár az ember valamit, akkor az általában rosszul sül el, mert nagy reményt fűz hozzá. Zoe Saldana jól alakítja a hidegvérű, bosszúálló gyilkost, de a film készítői túlságosan Zoe külsejére építettek. Hogy értem ezt? A gyönyörű színésznőt többször bújtatják tetőtől talpig testhez álló ruhába, vagy adnak rá mini nadrágot. A haja, a sminkje szinte minden képkockán tökéletes, ami eléggé hiteltelenné teszi.

Luc Besson producerként működött közre a Colombiana című filmben, amiben egy új és csodaszép színésznő mutatkozik be: Zoe Saldana. A film azonban túlzottan épít a hölgy külsejére, mint az akciójelenetekre vagy a történet jobb kidolgozására. Emiatt pedig bekerül az egyszer megnézhető átlagos amerikai akciófilmek közé. Kár érte.

Mondjuk egy fokkal jobb a helyzet, mint anno a Transformers filmekben, ahol Megan Fox fehér nadrágja maradt makulátlanul tiszta minden harc vagy menekülés ellenére. Zoe-t legalább néhányszor összepiszkolták. Nem igazán értem, hogy miért volt szükség ilyen nézőcsalogató eszközökre, hiszen maga a történet lebilincselő, és ha Zoe csak egy fokkal is tökéletlenebb lenne, a női nézőket is bevonzották volna a moziba. Így a célközönség leginkább a 17-40 éves férfiak lettek, amivel nincs probléma, csak nem erre számítottam.

A történet maga egyébként nem új keletű, hiszen eléggé hasonlít a Leon a profihoz vagy akár a Kill Billhez. Egy lánytól elveszik azt, akit szeret és emiatt bosszút esküszik. A kilencéves Cataleya szüleivel él Kolumbiában, egy napon lemészárolják a szüleit, a kislány elmenekül. Mielőtt apjától elbúcsúzik, a férfi átad neki egy nyakláncot egy virág medállal, ennek a későbbiekben fontos szerepe lesz.

Cataleya viszontagságok árán eljut a nagybátyjához, a maffiózó, Emilió-hoz. Én már eddigre elveszítettem a filmbe vetett hitemet, mert elégé meseszerű, hogy egy kilencéves kislány elmenekül profi gyilkosok elől, eljut a rendőrségre, majd az ő segítségükkel Chicagóba, majd tőlük is megszökve a nagybátyjához. Amikor pedig Cataleya gyermeki száját elhagyja az a mondat, hogy „gyilkos akarok lenni”, akkor már szinte a komédia kategóriájába került (számomra) a film. Sajnos.

Jó néhány évvel később járunk, Cataleya már gyönyörű felnőtt nővé érett, és mellesleg profi gyilkossá is. Hidegvérrel, kegyetlenül lemészárol bárkit. Áldozatain pedig „otthagyja” annak a virágnak a nyomát, aminek jelképét a nyakláncán hordja. Mondhatjuk, hogy ez az ő kézjegye. Ezzel próbál üzenni szülei gyilkosának, akik ellen természetesen bosszút forral. Cataleyának van egy szerelme is, de a férfiról csakhamar kiderül, hogy nem az, akinek mondja magát. Bár tény, hogy a nő sem vallja be magáról az igazat.

Cataleya-t üldözi a rendőrség, az FBI, és a szülei gyilkosai is. De vajon ki kap majd el kit? Meddig hajlandó elmenni Cataleya a bosszúvágytól fűtve? Mit kell feláldoznia a vendetta érdekében? Ezekre nem válaszolhatok, mert akkor a maradék izgalom is elvész a filmből, de mindenre választ kaptok a 107 perc alatt.

Összességében a film egyszer megnézhető akciófilm, amit leginkább férfiaknak tudok ajánlani, nekik viszont nagy valószínűséggel tetszeni fog a gépfegyverrel rohangáló, karcsú, fekete hajú szépség.