Ebben az olasz vígjátékban az ötvenes éveikben járó férfiak kapuzárási pánikjával és annak belső folyamataival találkozhatunk könnyed olasz életérzéssel, vidámsággal fűszerezve.

Bemutató: június 8.

  A főszereplőt, Giannit (Gianni Di Gregorio) 50 évesen nyugdíjba küldik, ez az alapja annak, hogy meglegyen a belső konfliktusa a férfiembernek, és kialakuljon egy szaftos kis kapuzárási pánik. Nem tud magával mit kezdeni; érzi, hogy eljárt felette az idő, nem elégedett semmivel: a külsejével, az életével.

Persze kifelé semmit sem mutat, mindig azt mondja minden rendben, mindenkivel kedves és figyelmes, igazi úriember. De a pánik rajta is eluralkodik, megpróbálja kompenzálni mindezt. Fel akar szedni fiatal lányokat – édesanyja ápolóját Kristinát (Kristina Cepraga), egy régen látott ismerőst, vagy épp a szomszédot, Aylint (Aylin Prandi) – de a lányok a nagyapjukként tekintenek rá, tisztelik és szeretik. Ezzel az élet abszolút citromot mutat Gianninak, legalábbis ő így érzékeli.

Találkozik édesanyja (Valeria De Franciscis) egyik barátnőjének lányával, aki frissen elvált és belevetette magát az életbe. A nő nagyon lelkesen beszélget Giannival és megkéri őt, hogy jöjjön vissza hozzá valamelyik másik nap, hogy többet tudjanak beszélgetni. Gianni ezt teljesen félre értelmezi és randinak fogja fel; nagyon fellelkesül: új öltönyt vesz, tornázik - amiben lány pasija, Michelangelo (Michelangelo Ciminale) segít neki - próbálja magát felturbózni. Ám az egész készülődés hiába valónak bizonyult, mivel a nő épp operát énekel gyakorlásképpen egy fiatal srác zongorakíséretében, nem is foglalkozik Giannival. Aznap este Gianni felönt a garatra Alfonso (Alfonso Santagata) barátjával, az új öltönyben ébred saját ágyában. Felesége, Elisabet (Elisabetta Piccolomini)  rosszallja ezt az egészet. Gianni magába fordul, próbálja megérteni, elfogadni a helyzetét. Korábban mindig azt hangoztatta, hogy nem akar egy öreg lenni a sok közül, de végül ő is beáll a sorba. Aylin - akinek sok szívességet megtett már - kérdez rá, hogy mit csinál azokkal az öregekkel, akikkel épp üldögél. Gianni nem tudja a választ, de mélyen legbelül elgondolkozik újra az egészen.

Másnap édesanyja születésnapjára készülődnek. Megérkeznek a vendégek és Gianni elkéri magát, hogy leszaladjon cigarettát vásárolni, ám útközben a Aylin beinvitálja az éppen zajló házibuliba, ahol olyan italt kap, amiben valami más is van az alkoholon kívül, persze mindezt Gianni még csak nem is sejti.

Gianni elindul újra cigarettáért, de már nem tiszta a feje, elkezd homályosan látni, hallucinálni, azt sem tudja hol van, mit akar. Totál elszáll. Egy szökőkútnál köt ki, amiben lelkesen játszik órákon át, egészen hajnalig. Aztán leül egy utcakőre és csak ül és vár, de nem tudja mire. Ekkor talál rá Michelangelo, aki felkutatta az egész várost, mert aggódott érte.

A végszó pedig mindent elárul. Michelangelo ennyit mondott, hogy bárcsak tudnám, mi jár ilyenkor a fejedben; ekkor bepillanthatunk mi is lakozik egy 50 éves férfi fejében, hogyan is fest vágyainak tárháza; egy hely, ahol gyönyörű fiatal nők kényeztetik őt, azok a lányok, akik után egész idő alatt vágyakozott, Valeria (Valeria Cavalli) a volt szeretője, Kristina az ápoló és Aylin a szomszéd lány.

Összegezve a Gianni és a nők jól bemutatja, hogyan is fest valójában testközelből a kapuzárási pánik. Volt pár vicces jelenet is, mikor tornázás közben nem tudott felegyenesedni vagy mikor a szökőkútban játszadozott, mint egy kisgyerek. De úgy érzem ennél lehetett volna sokkal humorosabb és pörgősebb a történet, egyszer megnézhető könnyed délutáni mozinak tökéletes. 

Képek forrása: a Cirko Film