Min-jun (Uhm Jung-hwa) egy tipikus, harminc év körüli OL (office lady), akinek a barátja üzleti ügyben Hongkongba utazik egy rövid időre. A nő úgy dönt, hogy meglepi a pasast és utána utazik, ám végül ő az, aki meglepődik, mert a férfit nem éri utol, és ott áll egy idegen nagyváros közepén, tök egyedül. Orrát lógatva kénytelen hazautazni.

Nem számít, ha a pasid felültetett, az élet bizony megy tovább. Még Min-jun számára is. Egészen biztos vagyok benne, hogy a szegény ember kezdetű mondásnak van koreai változata - na ezt érezheti főhősnőnk is, amikor vezetés közbeni sminkelés miatt (ejnye, Ti ne csináljatok ilyet!) nekimegy az előtte haladó autónak! Min-jun majdnem sikeresen megússza a helyzetet, de a férfi túljár az eszén, és ezzel még jobban elrontja a nő reggelét.

Bent az irodában újabb meglepi várja szegény főhősnőnket: megjött az új főnök, aki pont őt választotta maga mellé asszisztensnek. És igen, az új főnök a fenti képen látható napszemüveges pasas, Robin Heiden (Daniel Henney). Elég hamar kiderül, hogy June (így hívják Min-junt angolul) és Miszter Tökéletes tényleg két annyira egymástól különböző karakter, mint ahogyan azt az első találkozásuk sugallta. Míg a nő hisz az igaz szerelemben, addig a férfi sokkal cinikusabban kezeli a témát, szerinte ugyanis a szerelem egy stratégiai játék, ahol az nyer, aki jobban manipulálja a másikat, és az veszít, aki hamarabb szerelmet vall. Ezt a témát egy ital mellett beszélik meg a felek, és odáig fajul a dolog, hogy a részeg Min-jun tesz egy kijelentést, mi szerint magába tudja bolondítani a főnökét úgy, hogy az térdre boruljon ellene. Heiden felveszi a kesztyűt, és megkezdődik a játék.

Min-jun tervei kudarcot vallanak. Első lépésként próbálkozik az új-frizi-új-ruha kombinációval, de a főnöke mindenki előtt beégeti. Rendet tesz a férfi irodájában, de csak bajt okoz vele. Visz neki kézzel készített ebédet, de a pasas egy titkárnőnek adja. Mivel June üzenetet is tett a csomagba, ezért kénytelen "ellopni" az ebédet, és a nagy rohanás közben elesik vele a portánál - természetesen a főnöke szeme láttára. Egyik este felmegy a férfi szobájába, kigombolja a blúzán a felső gombot, hogy mellbedobással nyerhessen, de ez is visszafelé sül el, a kép tanulsága szerint.

A munkában egyre jobban kijönnek egymással a "felek", Robin talán már kezd kicsit vonzódni is a nőhöz, de egy kis félreértés miatt elfolytja magában a kezdődő érzelmeit, még inkább megmakacsolja magát, kimondottan gonoszan viselkedik June-nal. A kölcsönös duzzogás elég komoly ivászatba csap át egy kolléganő szülinapi buliján, ahol természetesen sikerül Min-junnak megint alkotnia. Kicsípi magát rendesen, feltölti  a ruháját szilikonnal, és aztán elkezd ugrálni karaoke közben. Megtörténik az elkerülhetetlen (nem, June nem esik ki a ruhájából): elég nagyot perecel a nő. De komolyan, olyan ciki a helyzet, hogy még nézni is rossz.

A bulin történtek ellenére (vagy pont a buli utáni események miatt) Robin komoly puhulásnak indul. Min-jun kezdi magát belopni a férfi szívébe, és az érzés kölcsönös, érdekes módon leginkább az után, hogy közösen elkezdenek azon dolgozni, hogy a nő a hozzá visszakullogó ex-pasit totál magába bolondítsa. A munkában is sikereket érnek el, amiben nagy szerepe van a nőnek is, ám pontosan ez az, amiért June majdnem elveszíti Robint. A mélypont után viszont jöhet a happy-end.

A megszokottakkal ellentétben ehhez a filmhez nem hoztam trailert, és (szerintem) jó okom volt rá. Na nem az történt, hogy az elkészült beharangozók olyan borzalmasak lennének, egyszerűen csak van jobb opció. A Seducing Mr. Perfect egyik betétdalát (ami a hajókázás alatt is szólt) a Clazziquai tagja, Alex Chu énekelte fel Uhm Jung-hwa és Daniel Henney segítségével, ráadásul videó is készült hozzá, ami tökéletesen megfelel a kedvcsinálásnak. Remélem egyet értetek.

A filmnek végig nagyon vidám hangulata van, ráadásul Min-jun bénázásai miatt sokat lehet rajta nevetni is. A komolytalanság elkerülése végett vannak mélyebb pillanatok is, de ez mindig illeszkedik a történetbe, és csak még jobban esik tőle a szívünknek az utána következő nevetés. Min-jun kifejezetten aranyos, Mr. Heidentől pedig majd' szétfolyik az ember lánya, még olyankor is, amikor ő a hideg, számító playboy.

Kicsit fura módon oldották meg a készítők a főszereplők közötti kommunikációt: Mr. Perfect angolul, Min-jun (és mindenki más) pedig koreaiul beszél. A fedősztori az, hogy Robin érti ugyan a koreait, de nem túl magabiztosan beszéli, ezért oldják meg így a dolgot. Aranyos ugyan, hogy Min-jun esetenként tanítgatja a férfit, de elképzelni sem tudom, hogy a hazai nézők hajlandóak volnának azt tolerálni, hogy egy magyar film felét olvasni kell. A románok meg hogy a felét nem kell.

Egyetlen olyan dolog van, ami nem tetszett a filmben, de az is csak inkább az én értetlenségemből adódik, azt hiszem. Robin sebhelye, és annak története szerintem kicsit túl lett lihegve, és nem igazán látom az értelmét, amiért bele kellett keverni a történetbe. Ezzel a kis mellékszállal elvitték a filmet Hollywood irányába, egy egyszerű kis érzelem manipuláló elemet csináltak belőle olyan módon, amit ázsiai filmekben nem szoktunk meg. Ez a kidolgozatlanság igaz egy picit a befejezésre is, Min-jun nagy dobására, amiből érzésem szerint sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Ezek az elemek viszont a drámai hatás fokozására lettek volna alkalmasak, és egy romantikus vígjátéknak olyan nagy szüksége nincsen rájuk.

A főszereplők közül Uhm Jung-hwa a Cunami című 2009-es katasztrófafilmből, Daniel Henney pedig a Három folyam című sorozatból, valamint az X-Men kezdetekből lehet ismerős idehaza.