Az angol romantikusok egyik legnagyobbika, John Keats huszonöt évesen halt meg Olaszországban abban a tudatban, hogy művészetével kudarcot  vallott. Életének utolsó három évében egy fiatal lány, Fanny Brawne volt a múzsája - a Fényes csillag kettőjük történetét meséli el.

London a helyszín, és 1818-at írunk. A Skóciából testvére tüdőbaja miatt hazatérő John Keats (Ben Whishaw) és költő társa, Charles Brown (Paul Schneider) a Brawne család szomszédságába költözik, a betegápolás mellett idejüket javarészt a "munka" köti le. Bokros teendői mellett Keats-nek azért akad ideje arra is, hogy Fanny Brawne-nal (Abbie Cornish) flörtölgessen. Brown a legelső pillanattól fogva az udvarlás ellen van, még azzal is megpróbálkozik, hogy egy kamu üzenettel csőbe húzza Fanny-t, de fordítva sül el a dolog, és a helyett, hogy a fiatalok kapcsolata megszakadna, csak egyre komolyabbá válik a dolog.

Fanny sem gazdag, de John kifejezetten szegény, így házasságról szó sem lehet. Hogy haladjanak az új kötettel, és így pénzhez juthassanak, Keats és Brown visszautaznak Skóciába. Fanny ezen természetesen kiborul, még azt is Keats fejéhez vágja, hogy gyűlöli, és talán pont ez az oka annak, hogy a férfi nem bírja sokáig távol, és visszatér szerelméhez. Az őzvegy Mrs. Brawne (Kerry Fox) beletörődött lánya választásába, maga is kezdi Keats-t megkedvelni, de az eljegyzés bejelentését nem engedi. Aztán egy aprócska döntés mindent megváltoztat. John kabátja nélkül indul el ügyet intézni, de hűvösre fordul az idő, elerednek az égi csatornák, és mire este hazaér a férfi, már magas a láza, és vért köhög fel.

Keats állapota a következő időszakban folyamatosan változik: egyszer jobban van, és felkel, máskor az egyszerű fekvés is megviseli. Az orvosok javaslatára barátjai elintézik, hogy a férfi Olaszországba utazzon - az ottani kedvezőbb éghajlati viszonyoktól várják a gyógyulást. Elutazása előtti utolsó estén Keats azzal búcsúzik Fanny-tól, hogy nem hisz abban, hogy ők ketten még látják egymást. És valóban így lett: pár hónappal később, 1821. február 23-án John Keats barátja, a festő Joseph Severn karjaiban meghalt.

A film csodálatos! Gyönyörűen van fényképezve, a szereplők elképesztőek, és az alaptörténet a maga egyszerűségével, de mégis őszinteségével elvarázsol. Egy kritikában azt olvastam, hogy a Fényes csillagban megtalálható az összes klisé, amit egy romantikus filmnek tartalmaznia kell - reménytelen szerelem, szenvedés, korai halál - mégis messze áll attól, hogy közhelyes legyen. Ennél lényegretörőbben, de mégis találóbban azt hiszem nem is lehet megfogalmazni ennek a filmnek az erejét. Ugyan ezt a történetet Hollywoodban olyan rózsaszínre készítették volna, hogy vattacukor jönne ki tőle a füleimből, de hála az égnek, USA helyett BBC-nek és Pathé-nak van köze a gyártáshoz. Ha a pasik képesek túllépni azon, hogy ez egy romantikus film, és leülnek végig nézni ezt a 119 percet, akkor garantáltan rájuk is hatással lesz a történet. Még talán egy szerelmes levelet is összedobnak utána, csak úgy á la Keats.

Egy kis extra. A Penguin Books kiadott egy Bright Star című könyvet tavaly, ami Keats Fanny-nak írt leveleit, verseit tartalmazza, valamint kettőjükhöz köthető képek illusztrálják. A versek közül az egyik természetesen a Bright Star, amit muszáj bemásolnom ide. Meg egyébként is, olvassatok Keats-t, mert zseniális!

Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök -
nem a magas ég magányos tüze,
hogy türelmesen a világ fölött
vigyázzam, mint álmatlan remete,
a mozgó tengert, mely papként szelíden
mossa a föld emberi partjait
vagy nézi a friss havat, melynek ingyen
fehérébe hegy s mocsár öltözik -
nem - én kedvesem érő kebelén
vágynék lenni szilárd s változhatatlan,
hogy annak lágy, lélekző melegén
őrködjem örök-édes izgalomban:
azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,
ott élni mindig - vagy meghalni rögtön.