Egy rövidebb vívódás után úgy döntöttem, mégiscsak folytatom a Vámpírakadémia olvasását. A harmadik kötet eléggé lehangolt: a sztori is olyan fordulatot vett, plusz a főszereplő csaj is idegesített. Ha mondjuk Adrian, vagy akár Lissa lenne az, akit nehezen tolerálok, az messze nem volna olyan nehezen áthidalható probléma, mint a Rose iránt táplált ellenérzésem. Hogy mi vett rá mégis az olvasásra? Hát ez jó kérdés. A borzalmasra sikerült borító egészen biztosan nem!
A Véreskü első része szokás szerint annak van szentelve, hogy megismerjük az írónő által elképzelt világot, a főszereplőket, illetve azok egymáshoz fűződő viszonyát. Kicsit szájbarágós, de hátha vannak a negyedik kötetnél csatlakozó friss olvasók, szóval ám legyen. A Véreskü furcsasága, hogy a történet végig két külön szálon fut. Az egyik Rose kalandjairól számol be, a másik az otthon maradottakéról. A montanai eseményeket rövidebb összefoglalni, így kezdjük azzal.
Miután Rose maga mögött hagyta az akadémiát, Lissa elég rossz állapotba került. Bűntudata volt, amiért nem tudott segíteni a barátnőjének, haszontalannak érezte magát. A lélek tanulásával sem haladt úgy, ahogyan szerette volna, és a királynő akciói is egyre jobban bosszantották. Aztán megismerkedett az új igazgató, Lazar gyerekeivel, a mindig pörgő Avery-vel, és a folyton morcos Reeddel. Lissa először azt hiszi, hogy Tatjana új beépített emberei a jövevények, de hamar összebarátkozik Avery-vel, aki mellett újra rászokik a bulizásra és az ivásra. Az egyik udvarban töltött hétvége alatt Lissa átlép egy bizonyos határt, aminek a következményei alatt teljesen összeroppanni látszik. Adrian álmában felkeresi Rose-t, hogy segítséget kérjen tőle, de nem jár eredménnyel. Azt hiszem jól mutatja, hogy milyen komoly lehet a helyzet, ha már Adrian is aggódik...
Rose ezalatt Oroszországban van, és strigákra vadászik. Először Szentpétervárra ment, hogy információt szerezzen arról a szibériai dampyr városról, ahol Dimitrij családja lakott, mert úgy gondolta, a férfit azon a környéken találhatja meg. Egyik este összefut Sydney-vel, az alkimistával, akivel Omszkba utazik, és egy striga támadás után a közeli Bajában ébred fel, a Belikovok házában. Pár napos vendégeskedés után Rose elmondja a családnak, hogy mi történt Dimitrijjel, bár azt titokban tartja, hogy eredeti célja nem a hírhozás volt, hanem Dimitrij megölése. A családdal annyira jóban lesz Rose, hogy azon gondolkozik, felhagy eredeti céljával, és a Belikovokkal marad.
Sydney-n, a Belikov családon, és a Lazarokon kívül vannak még új szereplők a Véresküben. Például ez a fura fazon, Abe Mazur, aki úgy néz ki, mint egy gengszter, és nagyjából ennek megfelelően is viselkedik. Először kimenti Rose-t az omszki strigatámadás helyszínéről, majd pedig arra próbálja rávenni, hogy hagyja el Oroszországot. Rose nem érti, hogy mi a férfi célja ezzel, és értelmes indok nélkül természetesen elképzelhetetlen, hogy szót fogadjon.
Szintén Bajában találkozik Rose Olgával és a férjével, Markkal. Olga lélekhasználó, Mark pedig nem egyszerűen csak a szerelme, hanem a kötelékpárja is, egy árnyékcsókolta dampyr. Rose hosszasan beszélget Markkal, és úgy tűnik, mindketten szolgálnak a másik számára új, hasznos információval. Ráadásul a kötet vége felé újra felbukkan a házaspár, hogy segítségére legyenek Rose-nak.
A Véresküben kellemesen csalódtam. Rose sokkal kevésbbé unszimpatikus, mint az előző részben, bár teljesen nem sikerült levetkőznie azt az elkényeztetett karaktert, ami eddig jellemző volt rá. Tényleg elkezdett felnőni. A könyv egy szakaszát Rose kábulatban tölti, és fura, hogy egyszer mintha tisztában lenne ezzel az állapotával, máskor pedig mintha lövése sem lenne a dolgokról. Leginkább olyan ez a rész, mintha esemény utáni visszaemlékezés lenne, nem pedig az adott pillanatban megélt érzések, gondolatok. Ezen kívül a vége az, ami nem tetszik annyira, a lezárás annyira hírtelenül jön, hogy meglepődtem: ennyire egyszerű lenne? Lissa helyzete, a súlyosbodás és a megoldás, simán megért volna egy saját részt a sorozatban. Ha ez a három negatív dolog (Rose elszállva, Lissa helyzetének gyors megoldása, és a borító) nem lenne, akkor kifejezetten príma kis könyv lenne ez. Így "csak" nagyon jó :)
