Megvan az eddigi legeredetibb feldolgozás azt hiszem. Az elkövetője egy Matthew Ryan nevű amerikai zenész, akiről szégyen-nem szégyen én semmit sem tudok. Wiki tanulsága szerint a lassan negyven éves zenészt leginkább az alternatív country skatujába szokás beilleszteni, és nagyon kellemes hangjával 1997 óta 12 albumot sikerült összehoznia. A One Tree Hill-ben már 5 dalát leadták, az egyik ezek közül (For Blue Skies) elvileg szerepelt az OTH Soundtrack vol.2.-n.
A részben történik (Nobody Taught Us to Quit): Julian dokumentumfilmet forgat, a barátait kérdezgeti, illetve rögzíti a mindennapjaikat. Ez tökéletes apropó arra, hogy belelássunk például Brooke vagy Mouth lelki világába. Nathanre nagy feladat vár: el kell mondania Claynek, hogy abbahagyja az aktív játékot. Mr. NBA kicsit nehezen tudja rávenni magát a vallomásra, de minden jól sül el, mert Clay sokkal inkább a barátja már Nathannek, mint az ügynöke. Brookre életét pedig már megint az anyja nehezíti meg, de nem csak ő van mélyponton, hanem Mia is. A rész nagy elköszönésekkel ér véget.
A következő rész tartalmából:
