Bérgyilkosék. Az IMDB besorolása szerint akció, vígjáték, romantika és thriller így egyben, de azt az utolsó kategóriát szerintem nyugodtan kihúzhatjuk a listáról.

Az alaptörténet maga aranyos. Jen (Katherine Heigl), aki egy csúnya szakításon van túl, nyaralni megy a szüleivel (Catherine O’Hara és Tom Selleck) Nizzába, ahol a megérkezésük után, amíg apu a recepción intézkedik, Jen összefut egy félpucér pasassal a liftben. Aki nem mellesleg szívdöglesztő. Ééééés követi Jent! Mármint ő ezt hiszi, de aztán szóba elegyednek és kiderül, hogy a fazon csak a partra igyekezett búvárkodni. Normál nő ilyenkor hatalmasat ég, de Jen van annyira mázlista (és szép, okos, vicces, vidám stb.), hogy Mr. Jópasi elhívja őt vacsorázni. Ami annyira jól sikerül, hogy három év múlva már házaspárként virítanak Spencer (a jópasi aka Ashton Kutcher) születésnapi buliján. És ez után elromlik minden.

Spencer ugyanis  elfelejtette közölni, hogy bérgyilkosként szolgálta a kormányt, amikor Jennel találkozott, és otthagyta ugyan a „szolgálatot”, hogy normális élete lehessen a nővel, ezért cserébe viszont kapott egy 20 millió dolláros vérdíjat a fejére. Legalábbis kezdetben így gondolja, de csak addig, amíg meg nem találja az ex-főnökét holtan a hotel szobájában. Mi történik azzal, akinek a meggyilkolásáért ennyi pénz jár? Úton-útfélen bérgyilkosokba ütközik, profikba és amatőrökbe egyaránt. Az ilyet pedig nem sétagalopp túlélni.

A film szórakoztató, Katherine Heigl és/vagy Ashton Kutcher fanoknak kötelező, de semmi ember felettit ne várjon senki. Mindkét főszereplő tipikusan rájuk valló karaktereket játszanak: Jen (mint már írtam) gyönyörű, okos, elbűvölő;  Spencer pedig laza, sármos és megnyerő. Aki „csak” egy jót akar szórakozni, az kucorogjon a tv elé barátokkal, barátnőkkel, kinek mihez van kedve, vegyen elő egy nagy tál kukoricát, és nyomja meg a Play gombot. Moziban azért inkább valami mást nézzen.