Tegnap este a SYMA Csarnokban rendezték meg közel 30 év után újra hazai színpadon a Grease című musicalt. Nagyon vártam már hónapok óta, de... Sajnos nem tudok túl sok jót írni, mert szinte az egész műsorra rányomta a bélyegét, hogy elképesztően rossz volt a hangosítás. Nagy baj ez, hiszen a színészeknek, a táncosoknak, és a rendezőnek, Szurdi Miklósnak biztos, hogy nagyon sok munkája volt benne. A főszereplő Vastag "Danny" Csaba hangja szinte egyáltalán nem szólt, egy idő után kapott egy kézi mikrofont, de az sem segített a helyzeten. Az általam leginkább a The Biebers együttesből ismert Bálint pedig sokszor úgy hangzott, mintha egy akváriumból énekelt volna. Kár...

Hatalmas tömeg volt, pedig a jegyeket nem olcsón lehetett megvásárolni. A lenti részen egy síkban, egymás mögött elhelyezett székeken nézői fotókból és kommentekből ítélve szinte semmit sem lehetett látni. Pedig oda szóltak ugye a legdrágább kb. 13-14 ezer forintos jegyek. Nekünk szerencsénk volt ezek szerint, mert a második szinten ültünk, szemben az egyébként nagyon pici színpaddal, és onnan egész jól lehetett látni.

A díszlettel nekem nem volt bajom, olvastam, hogy sokaknak az sem tetszett. Bár párszor előfordult, hogy a LED falon picit később vagy előbb felbukkant a háttér, vagy még nem volt kész a díszlet, de ettől eltekintettem, lévén ez volt az első előadás. Az már picit cinkesebb volt, hogy a két kivetítőn megjelenő kép is sokszor lemaradt, az operatőr nem volt a helyzet magaslatán, nem igazán tudta mikor kit kéne mutatnia.

Tulajdonképpen ezeken is felül tudnék kerekedni, ha a hangosítás nem lett volna olyan siralmas, mint egy iskolai előadáson. A gimis fílinget talán nem ezzel kellett volna visszahozni. Azt képzeljétek el, hogy az előadókra szerelt mikrofonok hol nem szóltak egyáltalán, hol recsegtek, és néha úgy visszhangzott minden, mintha egy akváriumban lennénk.

A színészek előtt le a kalappal! Tényleg mindent megpróbáltak, hogy mentsék a menthetőt. Az előadás sikere ezúttal nem rajtuk múlott, a technika milyensége teljesen elvitte a hangulatot, főleg az első részben. A férfi főszereplő John Travolta helyett Vastag Csaba volt, akit az első perctől fogva szinte alig hallhattuk. Először csak recsegett, gondoltam biztos az elmaradhatatlan bőrdzseki miatt. De nagyobb lehetett a gond, mert utána már egyáltalán nem volt hang. Talán a második dalnál lehettünk amikor kapott egy kézi mikrofont, csak az meg marhára zavarta szegényt a koreográfiában. Nagyon sajnálom, mert Csaba szokáshoz hűen mindent beleadott és tényleg próbálkozott javítani a helyzeten. A többi srácnak is voltak gondjaik, Vastag Tomit se hallottuk mindig, de még jobban járt, mint Ekanem Bálint, aki szeretett volna énekelni, de úgy szólt, mintha üveg mögül szólna a hang. Kenickie-t Sándor Péter alakította, bár eredetileg borbély "X-Faktor" RIcsivel hirdették a darabot. Cselepák Balázs volt "Popó" őt eddig én még nem ismertem, de nagyon jópofa volt a szerepben.

A hölgyek talán szerencsésebbek voltak, ott viszonylag kevesebbszer ment el a hang. Sandy-t a fiatal színésznő, Görgény Fruzsina játszotta, jó volt, szerintem a következő években sok hasonló előadásban fogjuk látni. Mégis inkább Kiss Ramóna vitte a pálmát, aki a pimasz, vagány Rizzo-t alakította. Nekem óriási pozitív csalódás volt, remekül énekelt és a karaktert is nagyon jól hozta. Szemerédy Bernadett volt a kicsit butácska, Frenchy, akinek megjelent az "angyal", Harmath Imre. Na ez egy picit furcsa jelent volt, nekem nem igazán illett bele. Jó volt viszont a stréber, okoskodó Patty szerepében, Bugár Anna, akiről még tulajdonképpen el is hihettem volna, hogy gimnazista.

@KissRamónahivatalos FB oldala

Őszintén szólva örültem neki, hogy Gesztesi Károly helyett Hujber Ferenc kapta a Vince Fontaine szerepét, aki egy icipicit egoista, nagyképű rádióst játszik, még el is csavarja az egyik gimnazista lány, Marty fejét. Nem is tudom elképzelni Gesztesit ebben a szerepben, Hujberre viszont mintha rászabták volna. Nagyon jó volt!

A Grease történetét Jim Jacobs szövegkönyve inspirálta, amely William Taft High gimnáziumban töltött személyes tapasztalatain alapult. A produkció eredetileg 1971-ben került bemutatásra Chicago-ban, a Kingston Mines Theater elnevezésű színházban, majd eljutott New York városába is. Az első változatot Guy Barille rendezte egy lebutítottabb szövegkönyvből, amely az akkori elvárások szerint lett egyszerűsítve. Az új változat már Tom Moore rendezésében került bemutatásra 1972-ben

1978-ban a Grease egy hihetetlenül népszerű filmmusicallé vált John Travolta (Danny Zuko) és Olivia Newton-John (Sandy) főszereplésével.

a film népszerűsége erősen hatott a musical későbbi változataira. A filmben Travolta „Sandy” nevű dalát gyakran lecserélik az „Alone at the Drive-In Movie” című dalra. A végső duett Sandy és Danny között a filmben a „You’re the One that I want”, amely a későbbi Broadway produkciókban lecserélődött az „I’m all shook up” elnevezésű dalra. A Burger Palace Boys csapat a moziban T-Birds néven fut és ez a név meg is maradt a későbbi Broadway előadásokban is.

Azt nem mondom, hogy nem érdemes rá jegyet venni, mert jó kis darab, jó színészekkel, remekül írt dalokkal. Reméljük, hogy a későbbi, vidéki előadásokon már jobban működik a technikai háttér.

Végül itt egy videó, ahol Olivia Newton John és John Travolta újra együtt énekli a Grease egyik legnagyobb slágerét.