Bryan Mills, egy visszavonult CIA ügynök, 2008-ban fél Európát letarolva megmentette Kimet, az ő pici lányát, aki barátnőjével Párizsban vakációzott - egészen addig, amíg emberkereskedők el nem rabolták őket. A sztori akkor jól végződött, ám most itt a folytatás. A helyszín ezúttal Isztambul, a szereplők ugyan azok, a felállás viszont teljesen új.

Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.

Ott kezdődött a dolog, hogy Bryan (Liam Neeson), mielőtt munka ügyben Isztambulba utazott volna, még elvitte egy körre a lányát gyakorolni, aki eddig kétszer bukott meg a vezetői vizsgán. Mikor Bryan hazavitte Kimet (Maggie Grace, aki egyébként idén már betölti a harmincat), az ex felesége, Lenore (Famke Janssen) kitálalt neki magánéleti problémáiról: a férjével válnak, és a naaagy nyári utazás dugába dőlt. Bryan hirtelen felindulásból azt javasolja Lenore-nak, hogy fogja Kimet, és repüljenek utána Törökországba.

Hát Bryan lepődik meg a legjobban azon, hogy az ex-felesége és a lánya tényleg felbukkannak Isztambulban. Kim, ahogyan az elvált szülők gyermekéhez illik, azt tűzi ki céljául, hogy anyát és apát újra összeboronálja, ezért a városnéző túra alól kimenti magát, és hagyja, hogy Bryan és Lenore kettesben fedezze fel a várost. Azzal azonban egyik Mills sem számol, hogy a Kimet Párizsból elrabló Marko apja, Murad Krasniqi (Rade Šerbedžija) a városban van, és bosszúra feni a fogát.

Az albán keresztapa célja, hogy az egész családot elrabolja, csak 66%-ban teljesül, Kim ugyanis, miután apja figyelmezteti a közelgő veszélyre, el tud bújni az őt üldözők elől. Ez persze Bryan és Lenore helyzetén nem sokat javít, ők sajnos kikötözve végzik egy pincében... Ezúttal Kimen a sor, hogy megmentse elrabolt szüleit.

Na. Józan ítélőképességem (már amennyire van) teljes tudatában kijelentem, hogy ez egy rossz film. Az egyetlen pozitívum a történetben Liam Neeson, aki karakteréhez hűen olyan, mint egy nyugdíjas kung-fu medve: alig mozdul, de ha megteszi, akkor nagyot üt. Kim egy kész vicc, bár már nem olyan durva a csaj, mint az első részben, ahol úgy viselkedett, mint egy kiskamasz, de a futásától még mindig rám jön a röhögőgörcs. Ja, és az autós üldözés! Bryan és Kim menekülnek az albánok és a rendőrök elől, Kim vezet. Kétszer bukott meg vezetésből. Amerikában. Itt meg egy kézi váltós taxival száguldozik Isztambul utcáin, és ráz le gengsztereket és rendőröket! No comment.

A semmilyen sztori ellenére még menthető lenne a film, ha Krasniqi méltó ellenfele lenne Millsnek, egy kis feszültséget, ne adj' isten konkrét izgalmat csempészve a történetbe, de nem... Ezt az albán pátriárkát mintha egy búcsúból szalajtották volna, ráadásul a film végére még azt a pici becsületét is elveszíti, amit az egész bosszú ügy miatt esetleg a számlájára írhattunk volna. Valamint az all-time kedvencem: az albánok, még egymás között is a tört angolt preferálják az anyanyelvük helyett. Zseniális megoldás. Monsieur Besson, köszönöm az "élményt".