Múlt héten volt Bartos Erika új könyvének (amiről nemrég írtam nektek) bemutatója, és ez most egy nagyon különleges dolog, mert kiállítás is nyílt hozzá. Hogyan is értsük ezt? Nos Erika egy bábkönyvvel lepte meg a gyerkőcöket, amihez ténylegesen is elkészítette a csigafiú és a katicalány figuráit, házait, szobáit és persze a többi szereplőt is. Ki kell hangsúlyoznom, hogy a kiállításon szereplő kompozíciókat Erika maga állította össze és minden darabkáját ő maga kivitelezte, egyedül. Hogy ez hogyan lehetséges, honnan van mindenre ideje/energiája azt ő maga mesélte el Nekem egy interjú (vagy inkább egy személyes beszélgetés keretein belül), amiről hamarosan beszámolok majd. Addig pedig tartok egy kis élménybeszámolót Nektek a kiállításról, amit mindenkinek merek ajánlani, akinek 0 és (mondjuk) 10 éves kor közötti ismerőse van!

Szerintem nem sok olyan felnőtt van (persze akinek van kisgyermek ismerőse), aki ne találkozott volna még a könyvesboltokban, vagy a gyerkőc kezében egy színes figurákkal, aranyos kis házikókkal teli, kedves történettel, azaz Bogyó és Babócával. Az én unokaöcsém 4 és fél éves és két éves kora óta imádja Bartos Erika könyveit. Megmondom őszintén, hogy ő inkább Anna, Peti, Gergő rajongó, de Bogyót és Babócát is nagyon szereti, ráadásul a nővérem szerint, aki nyilván az ő anyukája, Levi eléggé hasonlít Bogyóra. Na nem kinézetben :) Hanem viselkedésben: pl. sokszor dulifuli, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy ő szeretné.

Nemrégiben írtam arról, hogy megjelent Bartos Erika új könyve, a bábkönyv. Az ahhoz készült figurákkal, házikókkal, szobaberendezésekkel, makettekkel találkozhatnak az érdeklődők, a Millenárison, még egészen augusztus közepéig. A megnyitón én is ott voltam, és nagyon sok kisgyereke is, akiknek láthatóan nagyon tetszettek,a  vitrinek (fotók a Facebook oldalunkon). Annakellenére, hogy a vitrineket nem szabad megfogni, természetesen a  gyerekek ujjlenyomataival tele voltak az üveglapok, úgy kb. 10 perc után. Erika pedig éppen ennek örült: " annyira vártam már, hogy jöjjenek a gyerekek és lássák. Azt akarom, hogy legyen tele ujjlenyomatokkal, minden vitrin"- mondta. Nos abban biztos vagyok, hogy ez a kívánsága, már aznap teljesült, néhol féltem is, hogy a gyerekek annyira lelkesek, hogy feldöntik a vitrint, de szerencsére jól le volt rögzítve :)

Természeten a legnépszerűbb Bogyó szobája és Babóca szobája, fürdője és konyhája voltak, de a barlangi pók és Baltazár háza is felkeltette az érdeklődést.

A kiállítást Richly Zsolt nyitotta meg, akinek többek között a Kockás fülű nyulat is köszönhetjük, de jelen volt Marék Veronika és M. Tóth Géza is, aki a Bogyó és Babóca meséket vitte filmvászonra. Richly Zsolt elmondta, hogy ők Erikával tulajdonképpen csak néhány hónapja ismerik egymást, méghozzá egy repülőgépen ismerkedtek meg, Japánba menet. Egyébként a Bogyó és Babóca nemsokára Japánban is megjelenik majd, így egyre több ország megismerkedhet Bartos Erika műveivel, hiszen már a legtöbb környező országban megjelentek a  könyvei, továbbá Indiában és Kínában is. Hogy mi módon, arról hamarosan írok. Richly Zsolt elismerően beszélt arról, hogy Erika maga írja és rajzolja a műveit, egyébként ez elég ritkaság. "Nem látni, de nagyon kalandos, kis hölgy"- viccelődik. Richly szerint egyébként háromféle illusztrátor létezik a világon: az önkifejező, az, aki tudja (vagy tudni véli), hogy mi való a gyerekeknek (ide sorolja magát is) és az,a ki a gyerekek között él, Erikát természetesen utóbbiba sorolja, hiszen neki is van három gyerkőce. Kiemeli azt is, hogy a kiállításon mindent Erika maga készített, a bábokat, a házakat, a fákat, mindent, az utolsó kis kávéscsészéig...

A megnyitó után volt filmvetítés, ami olyasmi volt, mint anno az én időmben (milyen fura már ez :P) a diavetítés volt. Persze korszerűsödött a dolog, Erika egy laptop segítségével vetít és mesél és azon veszem észre magam, hogy én is ámulattal figyelek. Pedig több mesét ismerek jól, hiszen én is sokszor olvastam fel őket kedvenc unokaöcsémnek, de ez most más... és nemcsak én érzem így, a gyerekek is csillogó szemmel, kis párnákon ülve hallgatják a jól ismert történeteket, és a szülők is pisszenés nélkül figyelnek. A gyerek persze egy idő után előre bekiabálják a sztorit, hiszen kívülről tudják már, de ez most nem is számít. Valami történt ott, abban a teremben, valami, amire nagy szükség van, vagy lenne, ebben az országban és őszintén örülök, hogy részese lehettem.

Na nem is ömlengek tovább, mert még a végén valami fizetett hirdetésnek tűnik majd ez a cikk... Egy a lényeg, hogy, akinek kisgyerek ismerőse van, az fogja kézen és irány a Millenáris! Megéri!