Egy középiskolai spontán buli után a bomonti végzősök közül öten meghalnak egy karambolban. Az autót vezető Bobby (Blair Jasin) édesapja (Dennis Quaid), aki történetesen a helyi lelkész és a városi tanács tagja is, az események hatására egy rendeletet fogadtat el a fejesekkel, aminek értelmében a 18 év alattiak számára hétköznap 10, hétvégén 11 után tilos az utcákon lenniük, zenét hallgatniuk és táncolniuk pedig csak ellenőrzött körülmények között szabad... Isten hozott Bomontban!

Három évvel a baleset után új fiú költözik a városba. Ren (Kenny Wormland) az édesanyja halála után Bostonból kerül a nagybátyjához és annak családjához, és egyből felfigyel a lelkész lányára, Arielre (Julianne Hough). Ez elég nagy hiba Ren részéről, mert Bobby halála óta a lány meglehetősen szét van csúszva. Példának okáért a 30-nak tűnő helyi nagyképű, arrogáns, bunkó autóversenyzővel (Chuck - Patrick John Flueger) találkozgat, és olyan szűk farmerokat hord, hogy a farzsebében lévő pénzérméről látni lehet, hogy fejet vagy írást mutat. Kötekedős vagyok, tudom, de hogy apu ezt hogy engedi, miközben akármilyen zenét meg nem hallgathat a lánya, azt nem értem... Na mindegy, ugorjunk.

Egy illegális utcai táncikáláson Ren és Ariel "összeakadnak", de amint Ren észreveszi, hogy a lány csak Chucknak nyomatja a műsort, tovább lép. Ennek ellenére sikerül felhívnia magára az autóversenyző figyelmét, aki Rent, és frissen szerzett haverjait Willardot (Miles Teller) és Woody-t (Ser'Darius Blain) magához rendeli egy kis buszversenyre. Ren kerül ki győztesen a szituációból, ezzel még inkább sikerül Chuck bögyébe kerülnie, de úgy tűnik, hogy nagy ívből tojik rá. Inkább Ariellel, Rusty-val (Ziah Colon) és Willarddal elmennek egy közeli város kocsmájába, ahol sem a zene hallgatása, sem pedig a táncolás nem ütközik törvényes akadályba.

Ariel és Ren elkezdenek közel kerülni egymáshoz, de ez apucinak nagyon nem tetszik, és mikor Ariel szakít Chuckkal, akitől ajándékba monoklit kap, akkor a lelkész egyből Rent kezdi gyanusítani. Arielnél ekkor borul ki a bili, beolvas apunak az elmúlt három év során felgyülemlett összes sérelem miatt. Anyu (Andie MacDowell) sokkal megértőbbnek látszik a férjénél, de még neki sem sikerül meggyőznie a lelkészt arról, hogy a baleset után hozott rendeletek talán kicsit túlzóak voltak. Ren kezd el szervezkedni, petíciót nyújt be a rendeletek eltörlése érdekében, és a városi tanács előtt is elmondja a mondandóját, de nem jár sikerrel. Azért nem totál reménytelen a helyzet, mert egy kiskapu, és pár megértő felnőtt segítségével a srácok megtartják a végzős bált, a saját igényeiknek megfelelően. Sőt, a nagy pálfordulás, hogy a lelkész elengedi Arielt Rennel az estére!

PG 13

A jó hír, hogy a táncos részek szerintem nagyon ügyesen meg lettek oldva, főleg a nagy tömegjelenetek, mint a kocsmás, meg a végén a báli össznépi hepaj. Itt jegyezném meg, hogy nem csak a film sztorija, de még a koreográfiák is feltűnően nagyon hajaznak az 1984-es verzióra, és egyelőre még nem sikerült eldöntenem, hogy ez tetszik-e vagy sem. Az mindenesetre tuti, hogy az ügyes táncért valahol meg kellett fizetniük a készítőknek, és itt jön a dolog fonákja, a színészek játéka. Kenny Wormald még csak-csak megbírkózott a feladattal, bár őt sem válogatnám be komolyabb filmbe, de Julianne Hough... Tény, hogy a legszebb táncos lányok közé tartozik, plusz szerepelt a Dancing with the Starsban is, tehát a nézők ismerhetik őt, de ez elég ahhoz, hogy eladja magát színésznőként is? A Footloose alapján a válasz egyértelműen nem. Ariel karakterét nem sikerült megszerettetnie, de még hihetővé tennie sem. Az egész játéka erőltetett és darabos, és ettől Ariel karakter fejlődése nélkülözi a folyamatosság legapróbb morzsáját is. Jaj és a kedvenc témámat majd' elfelejtettem elő venni! Kenny Wormald 1984-es, Julianne Hough 1988-as születésű, és így sikerült rájuk osztani két 17 éves középiskolás szerepét...

A táncos részek pozitívuma mellett meg kell említeni, hogy poénok is voltak a filmben (például amikor Woody és Ren táncolni tanítják Willardot), és a betétdalok is jól sikerültek. Fentebb már megnézhettétek a Fake ID videóját, de van még kettő dal, amit szerintem érdemes meghallgatni/-nézni. Az első Bonnie Tyler klasszikusának, a Holding out for a hero-nak az Ella Mae Bowen féle változata, és persze a Footloose, amit Kenny Loggins nyomán Blake Shelton énekelt újra.

A tanácsom, hogy ne támasszunk túl nagy igényeket az új Footloose-szal szemben, és akkor nem fogunk csalódni. Ez mondjuk főleg azokra igaz, akik nem látták Kevin Bacon Renjét. Akiknek volt hozzá szerencséjük, hát azok értékeljék a korhűség érdekében elkövetett aprócska (tényleg nagyon aprócska) változtatásokat. Mondjuk az a gyanúm, hogy nem számít, mennyire múlta alul a várakozásokat ez a film, így is fel fog bukkanni jó pár linedance csoport a szalagavatókon. Ha olyanra sikerült, mint a fenti videón, akkor azért légyszi küldjetek linket, szívesen megnézném!