Az angol bárók 1215-ben sarokba szorították a zsarnok és kegyetlen János királyt, és hogy meg is fékezzék kicsit az uralkodót, aláíratták vele a Magna Cartát. Akik azt hitték, hogy ezzel beköszönt a béke és a jólét kora, az tévedett. Jánosnak ugyanis az a terve, hogy szépen szisztematikusan mindenkin leveri az őt ért sérelmeket.

Marshall (James Purefoy) a keresztes háborúkat is megjárta már, de azóta némasági fogadalmat tett, és szelídebb formában szolgálja az egyházat. Éppen Canterbury-be tart társaival, és a vihar elöl szállást kérnek egy vár uránál. Pechükre azonban János király (Paul Giamatti) és frissen gyűjtött zsoldos serege is megjelenik a helyszínen, és egy véres összecsapás után a "jók" közül csak Marshall marad életben. A lovag siet is tovább Langton érsekhez (Charles Dance), aki felmenti fogadalma alól, és így neki és Albany bárónak (Brian Cox) már be tud Marshall számolni János király vendettájáról.

Mivel a pápa támogatását a király élvezi, ezért a fejesek abban maradnak, hogy Franciaországból hoznak segítséget. Valakinek azonban addig is kordában kell tartania Jánost és a magyarul beszélő dán zsoldosokat, ezért út közben begyűjtve a báró pár megbízható emberét, Albany és Marshall a kulcsfontosságú Rochester vár elfoglalásához Kentbe lovagol. Van egy kis pity-puty, de azért viszonylag simán megy a várfoglalás. Főleg az úrnő, Lady Isabel (Kate Mara) együttműködő, akinek megakad a szeme Marshallon.

Aztán seregei élén megjelenik a király is, és több hullámban támadja a várat. Persze a hét szem lovagnak sikerül a felmentő sereg érkezéséig tartania Rochestert a túlerővel szemben, bár komoly (és véres) veszteségeket szenvednek. Mindössze hárman maradnak élve a végére: Marshall, Isabel és egy váratlan harmadik. Talán, hogy a filmet pozitív élményekkel zárjuk, az utolsó jelenetben a szerelmespárunk ellovagol a naplementébe, és mindenki boldog. Kivéve a menekülni kényszerülő Jánost, de hát úgyis ő a negatív főhős, szóval megérdemli a sorsát.

Nagyon sok helyen írják, hogy mennyire jó ez a film, és ez elgondolkodtatott, hogy vajon ugyan azt a rettenetesen hosszú két órát szenvedtük-e végig?! A történet nagyon hősies és önfeláldozó, tényleg megérdemel egy filmet, de annyira túldramatizálták, hogy attól erőltetett, és döcögős lett az egész. Iszonyat brutálisak a csata jelenetek, ami nálam jó pont, elvégre a 13. században járunk, és hát hallottunk az időszakról csúnyaságokat, de a sok fröccsenő vér alaphangon is 18+ besorolást ad a filmnek, ami az esetleges mozis bemutatónak soha nem tesz jót.

Ezt még mind-mind elnéztem volna az Ironcladnek, főleg a döbbenetesen jól sikerült plakát, és Paul Giamatti zseniális János királya (továbbá a nagyon cuki Guy-t alakító Aneurin Barnard) miatt, HA működött volna Isabel és Marshall között a kémia. De nem így volt. A nagy szerelem, ami eleve felesleges volt a filmben, arról szólt, hogy az úrnő nézegette a lovagot, mint a hármas találatos lottó szelvényt, a férfinak meg nagyjából egy foghúzás is jobban esett volna, mint a "szeretett" nő érintése. Plusz Kate Mara fiatalos arca miatt csodálom, hogy pedobear egyszer sem bukkant fel a sarokban. Újabb bizonyíték arra, hogy a kevesebb néha több.