Tóth Olga - Csupasz nyulak
2011. július 06. írta: enbee

Tóth Olga - Csupasz nyulak

Izgalmas cím, ugye? A borítót nem is kell látni, a nélkül is felkelti az ember érdeklődését a könyv! Csupasz nyulak... Vigyázz, nem természetfilmkönyv!

A '70-es években járunk, valahol vidéken, de Pesthez közel. A főszereplő család hat személyből áll: apa, anya, egy fiú és három lány. A fiú katona, nem sok vizet zavar, az egyik lány, Panni pedig kollégiumban van, és ha hazalátogat, akkor is inkább szolgalelkűségéről tesz tanulságot semmint, hogy a sarkára állna. A maradék két lány, Eszter és a(z azt hiszem) névtelen húga azok, akik szemszögéből megismerjük a Csupasz nyulak mondanivalóját, amit Tóth Olga, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa írt. Szóval. Eszter volt olyan felelőtlen, hogy egy kis kaland eredményeként teherbe essen. Mivel apu és anyu számára semmi sem olyan fontos, mint a látszat, ezért gyorsan döntés születik az ügyben: mivel a jövőbeli apuka, Jancsi nem hajlandó elvenni Esztert, ezért a lánynak egy anyaotthonba kell vonulnia gyermeke születéséig, és csak akkor térhet haza, miután a csecsemőt örökbe adta. De vajon örökbe adja-e? Mert ahogy múlik az idő, egyre jobban kezd kialakulni egy kép Eszter fejében arról, mihez is kellene kezdenie az életével.

A húg egészen más helyzetben van. A nyolcadikos kislány okos és életrevaló, egyetlen esélye a kitörésre, ha tovább tanul. Eszter "hibája" azonban most veszélybe sodorja az egyetemről szőtt álmait, mert a szülei szerint a taníttatás csak arra jó, hogy pasizzon és ő is teherbe essen. Úgy tűnik, gimnázium helyett a szakmunkásképző és az anyja sorsa vár most rá. Ami a húg számára egyenlő lenne a pokollal.

Eszter és a húga felváltva, ugyanakkor párhozamosan számolnak be erről a végzetes időszakról, ami mindent megváltoztatott. A folyamatos PoV változtatás eleinte kicsit zavaros (olyan, mintha egy fanfic-et olvasna az ember), de beszélőtől függően eltérő a részek tipográfiája, így könnyebb megszokni a dolgot. A lányok egyébként ugyanabban az időben, egyazon kulcsszó köré felépített gondolatmeneteiket osztják meg velünk arra fókuszálva, ami számukra fontos. Mondok erre egy példát. A tizennyolcadik fejezetnek az a címe, hogy Apá(n)k. Ennek kapcsán Eszter mesél nekünk Jancsiról, és kórházba érkező apukákról, a húga inkább az ő apjukról fecseg, illetve hogy mennyivel jobban szeretne inkább fiú lenni. Ugyanaz a téma, de más kontextusban.

Ha egy tudós (mert hát Tóth Olga egy tudós) regény ír, az őszintén szólva az én érdeklődésemet nem szokta felkelteni. Valahogy összeegyeztethetetlen a fejemben kialakult kép a nagyon komoly, nagyon doktor szakemberek, és a szórakoztatást biztosító írói stílus között. Nektek is vannak hasonló előítéleteitek? Ha igen, akkor hadd nyugtassalak meg benneteket, ezúttal nincs ok az aggodalomra. Tóth Olga olyan őszinte szavakat ad karakterei szájába, hogy az olvasónak az az érzése, hogy egy személyes, megrázóan őszinte naplót olvas. Talán már túlságosan is nyíltak a főszereplő lányok, olyan gondolatokat és érzéseket osztanak meg velünk, amiket nagyon sokan talán saját maguknak sem mernek bevallani.

Biztosan vannak rengetegen, akik olvasás után a garantáltan hiteles korrajz miatt gondolnak majd vissza kellemes élményekkel gazdagodva erre a történetre, de én - talán a koromból, korunkból adódóan - nem leszek közöttük. A mi korosztályunknak a Vasárnapi koktál már nem sokat jelent, de vannak más értékek, amik miatt a jelenkor fiataljainak is megéri kezükbe venni Tóth Olga első regényét. Igen, a főszereplő lányokra gondolok. Eszter és a húga a körülményeiktől függetlenül nagyon hasonlítanak ránk - mindannyiunkra -; sírnak és nevetnek, szeretnek és gyűlölnek, álmodoznak és tervezgetnek, hogy aztán le sem szállva az érzelmi hullámvasútról a kocsiban maradjanak még néhány kör erejéig. És velünk, csak velünk (!) őszinték és nyíltak, bizalmukba fogadnak, mint senki más. A mondanivalójukat nem csűrik-csavarják, egyszerűen csak közlik velünk, aztán hagyják, hogy megemésszük azt.

A történet egyik nagy tanulsága, hogy a látszat nem minden. Kezdetnek ott van Eszter, aki több hónapos terhesen, nagy hassal sem bukott le, mert nem 'látszott' rajta az állapota. Aztán maga a család, ami ugyan olyan, mint a házuk: kívülről szépen gondozott és idilli, de bent kopottak a bútorok, repedezik a fal, és már annyira kevés a kraft, hogy az alapos szemlélődő látja a bajokat. A válás szó felmerülése azért elég nagy és váratlan fordulópontot jelent szerintem.

Na jó. Már csak egy megválaszolatlan kérdés maradt így a végére érve. Mire utal a cím: Csupasz nyulak?

Ugye ti sem hittétek, hogy elárulom a választ? :)

A bejegyzés trackback címe:

https://popkult.blog.hu/api/trackback/id/tr873044761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

törökmonika 2011.09.23. 01:14:08

a könyv az elmúlt évek egyik legmegrázóbb olvasmányélménye számomra. molyoljatok rajta kicsit it is! tutira megéri.
süti beállítások módosítása