Mindenek előtt, fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezt a bejegyzést nem egy kritikának szánom. Ha szakmai szempontra vagy kíváncsi, akkor irány a google és találsz sok-sok cikket arról, hogy főhősünk Arthur Bishop mennyit beszél a filmben, illetve mennyire magas szintű színészi teljesítményt nyújt az őt alakító Jason Statham. Számos infót lehet találni többek között arról is, hogy ez a remake mennyire erőszakosra sikerült az eredetihez képest. Meg fogsz lepődni: Nagyon. Ki hitte volna, egy film, ami egy bérgyilkosról szól tele van lövöldözéssel? Nahát. :)

 

 

 

A másik, ami nagyon bejött, hogy végre felhagytak a "juj pénzért mészárolok le bárkit, de azért van lelkem" klisével. Ha megnézünk más bérgyilkos vagy sorozatgyilkos karaktereket,többnyire találunk (ha csak jelzés szinten is) egy mögöttes tartalmat, amit a film során elmagyaráznak nekünk, mert az mégse járja, hogy valaki csak úgy kiírtja a jó népet. Például a Mr Brooksban (2007) nemes egyszerűséggel ölési kényszerrel küszködik a címszereplő, nem tehet róla szegény. Vagy ott van a jó öreg "csak úgy belekeveredtem és hupsz bérgyilkos lettem" indoklás, amit a Nikitában (1990) láthattunk. Egyszóval, mindig kapunk magyarázatot arra, hogy mégis mi visz rá egy embert, hogy előre megfontoltan hidegvérrel (és fejjel) meg tudjon ölni akárkit.

 

Azt hihetnénk, illetve azt sulykolták belénk többnyire a bérgyilkos filmek, hogy aki ilyenre képes az egy szörnyeteg, vagy jó oka van rá. De ha ezek egyike se, akkor legalább a lelkifurdalás befigyel. Jelen esetünkben viszont se bűntudat, se szituációs kényszer. Frappánsan azt a magyarázatot kapjuk, hogy "ez egy speciális gondolkodást igénylő dolog". Ki vagyunk segítve mit ne mondjak. Oké, hogy a végrehajtáshoz máshogy kell gondolkodni, de valljuk meg őszintén ez azért nem kielégítő válasz.

 

A másik eset, hogy nem mögöttes storyt kapunk a főhősről, hanem érzékeltetik, hogy a személyiség bonyolult dolog. Végül is igaz. Attól, hogy valaki (pénzért) öl, miért ne lehetnének elvei, erkölcse és egyéb ilyen úri huncutságok? Ékes példa erre a nem éppen mai A bérgyilkos (1989) című alkotás, ahol Ah Jong egy kedves figura, csakhát embereket tesz el láb alól. Senki sem tökéletes, van ez így.

 

A mi Arthur Bishopunk velük ellentétben nem egy pozitív vagy negatív figura. Nem derül ki, hogy egy összetett személyiség lenne, nem kaptunk háttér storyt arról, hogyan lett bérgyilkos. Csak annyit tudunk, hogy baromi jól végzi a munkáját, nagyon precíz és gyakorlatilag bármit képes elintézni, amit a megrendelő óhajt.

 

A sakál napja (1973) főhőséhez hasonlítanám őt. Többnyire nem tudjuk, mi jár a fejében. Érzelmek nélkül profin, előre részletes kidolgozott terv szerint teljesíti a megrendelést. Ezt már rögtön az elején meg is mutatják nekünk. Semmi felvezetés, csak bumm belekezdenek: Láthatjuk a folyamatát annak, hogyan kapja és hajtja végre a megbízásokat. Olyan érzésem volt, mintha egy sorozat pilot-ját nézném.

 

 

Nagyon tetszett az is, hogy a történet során folyamatosan jelentek meg az új szereplők akik arra engedtek következtetni, hogy a story más szálon fog tovább menni. Az egyik percben betoppan egy spontán tökéletes kinézetű random csaj (Mini Anden) aki miatt már kezdenénk azt gondolni, hogy főhősünknek vannak érzelmei és ez biztos kapcsolódik majd a történethez. Elhúzzák a mézesmadzagot, mi pedig várjuk a szokásos "mentsd meg a lányt". folytatást. Aztán ezt jegelik.

 

 

A másik percben már kezdjük gyanítani, hogy a film tulajdonképpen nem Bishopról, hanem Steve (Ben Foster) bosszújáról szól, és biztos azt fogjuk látni, hogyan nő túl a tanítvány a mesterén. Mire észbe kapunk, már megfordul a fejünkben, hogy talán tévedtünk, nem is ezekről van szó és rosszul ítéltük meg a felsorakoztatott karakterek motivációját.

 

 

Ha már itt tartunk, a filmben lévő karakterek egészen vegyesek: Van itt minden az erotikus hostestől (jó magyar nevén kurva) kezdve az amatőr kiképezendő utódig minden, mi szem szájnak ingere.

Az esélyegyenlőség jegyében tolószékesként megjelenik Bishop régi mentorát játszó Donald Sutherland is, de sajnos csak rövid időre. Igazság szerint, Stevet és Bishopot leszámítva mindenkit csak rövid ideig láthatunk. Senkit se ismertetnek meg velünk különösebben. Gondolom azért, mert nem fontosak. Jogos a kérdés, hogy akkor mi a fontos, miről szól a film?! 

 

 

Az az igazság, hogy nehéz lenne meghatározni. Amikor először láttam, az volt a benyomásom, hogy ez egy cselekmény sorozat, ami azon kívül, hogy egy kerek történetet mutat be, inkább érzékeltetésre szolgál. Viszonylag pörgős hangulatfilmként él bennem, aminek nagyon jól eltalált a zenéje is. Nem éppen egy "százszor megnézem és idézek is belőle, mert durván jó", de szórakoztató és nem tipikus bérgyilkos film. Nekem tetszett.