1996-ban voltak hazánkban először és eddig (remélem nem így lesz) utoljára. Tegnap este Zágrábban voltak. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. 15 évet vártam, hogy végre kijussak és lássam a kedvenceimet élőben. (November óta őrizgettem a jegyeket.) Sejtettem, hogy hatalmas buli lesz, de hogy ennyire… Minden képzeletemet felülmúlta tegnap este a Bon Jovi.
Telt házas stadion, mindenhol Bon Jovi pólós rajongók, (igen rajtam is az volt.), izgatottan keresik a helyüket, közben nevetnek és söröznek. Tökéletes koncerthangulat. Ez a 24 állomásos európai turné első állomása. Az én helyem a foci stadion lelátóján volt, oldat a színpadnak és kimondottan jól lehetett látni mindent. Aztán fél 7kor pedig elkezdődött az este, elsőként egy helyi horvát banda (a nevüket sajnos nem tudom) szórakoztatta a várakozó közönséget, a közönség már ekkor hangosan énekelt, tapsolt. A következő előzenekar a The Breakers volt, akik az újonnan megjelent albumukat mutatták be. Nem voltak rosszak, de én már nagyon fel voltam csigázva.
A Stadion Maksimir Zágráb külvárosi részében van, horvátok, magyarok, németek, osztrákok töltötték meg,most képzeljétek el azt a stadiont ,ahogy tömve van elképesztő volt látni, ahogy folyamatosan áradnak be az emberek. Azt hinnéd nem férnek be többen, és csak tódulnak befele.
Negyed 9 kor csak úgy berobbant a színpadra a Bon Jovi a Raise Yous Hands-zel (1986) mi pedig az első pengetéstől az utolsóig teljes extázisban csápoltuk és énekeltük végig a koncertet. Elképesztő energiával játszottak, egyszerűen vér profik. Nem is lehet mit mondani, nincs szükségük arra, hogy hatalmas színpadi show is a buli része legyen. Feljönnek a színpadra és játszanak méghozzá szívből, igazi örömzenét. Sütött róluk, hogy élvezik azt, amit csinálnak, Jon többször is hangot adott annak, hogy milyen elképesztőek vagyunk, nagyon tetszik. neki amit lát és hall. Hát elképzelni sem tudom, milyen érzés lehet, amikor a telt házas stadion egy emberként énekli a dalaidat, de biztos felemelő (és talán nem is ez a legjobb szó).
Ért minket meglepetés is az est folyamán nem is kicsi, ez pedig a (Micsoda nő) Pretty Woman volt. Ugye milyen furcsán hangzik? Most képzeljétek el, ahogy egy stadionnyi ember a Bad Medicine-t énekli nem is kis hangerővel, majd egy éles váltással a Pretty Woman hallod. A színpadon Jon és a többiek jót nevettek, talán a mi pillanatnyi megdöbbenésünkön, vagy talán azon, hogy mi is velük váltva a Pretty Womant énekeljük.
Persze egy Bon Jovi koncert sem telhet el a nagy balladák nélkül, elképesztő élmény volt. Egyszeriben elsötétült a színpad, a stadion, csak a közönség hallatszik, ahogy tapsol és sikít. Majd hirtelen egyetlen reflektor a közönség közepébe világít és ott áll Jon ,és Richie a színpadról elkezdi játszani a Bed of Roses-t. A közönség az első perctől Jonnal énekelt, és a sötét stadionban megannyi mobil és öngyújtó fénye gyullad ki és tiszta libabőr lettem (most hogy csak visszaemlékszem rá), A következő dal az én egyik nagy kedvencem I’ll Be There For You Richie kisétált Jon mellé, pengetni kezd és ismét a hideg futkosott rajtam, elképesztő és mi még mindig fáradhatatlanok voltunk, ahogy ők is.
A koncert negyed 9kor kezdődött, így hát valahol várható volt, hogy 10 tájban vége lesz. Így is lett 10 körül elköszöntek, elsötétült a stadion, de nem hagytuk magunkat és jött is a ráadás. Aki ismeri a Hey God című dalt az tudja, hogy be lehet robbantani vele az amúgy is tomboló közönséget, hát igen nem volt semmi. Az est záródala a Livin’ on a Prayer volt, ami még az utolsó percekben is tovább tudta fokoznia hangulatot. Összesen 4 ráadás dalt hallozzunk mielőtt megköszönték nekünk az estét, hogy ilyen hatalmasat buliztunk velük.
Íme a setlist (a teljesség igénye nélkül, tudom elképesztő, de így van...)
- Raise Your Hands
- We Weren't Born to Follow
- You Give Love a Bad Name
- Born to Be My Baby
- Runaway
- In These Arms
- Blaze of Glory
- It's My Life
- We Got It Goin' On
- Bad Medicine /Pretty Woman
- Lay Your Hands on Me
- Bed of Roses
- I'll Be There For You
- Something for the Pain
- Someday I'll Be Saturday Night
- Who Says You Can't Go Home
- I'll Sleep When I'm Dead
- Love's the Only Rule
- Have a Nice Day
- Keep the Faith
Encore:
- Hey God
- Wanted Dead or Alive
- These Days
- Livin' on a Prayer
Elképesztő energia, és profizmus olyan könnyedséggel, hogy néha az az érzésem támadt, improvizálnak. Holott tudható hogy nem, minden egyes pillanat meg van koreografálva. Halálosan profik, a kisujjukban van az egész. Játszanak a közönséggel, nevetnek és viccelődnek, igazi örömzene. Jon végig ugrál, táncol, énekelteti a közönséget kirobbanó energiával az első perctől az utolsóig. Komolyan öröm volt ott lenni hallgatni, látni őket és együtt tombolni velük, és az is határozottan látszott, hogy nekik is öröm az, amit csinálnak. Máshogy két és fél órát nem lehet így végignyomni ekkora lendülettel és pörgéssel.
Így kezdték az estét, óriási volt!!!
Annak, aki kedvet kapott leírom, legközelebb hol lehet egy hatalmasat bulizni:
- Június 10. Drezda
- Június 12. München
- Június 15. Oslo
Elérhető közelségben van szerintem, az Bécs július 22, elképzelhető, hogy vannak még jegyek. Aki nem tud ott lenne egyik koncerten sem, de szeretné látni miről is írtam annak még mindig maradt egy lehetősége. A müncheni koncert első fél óráját a banda honlapján élőben meg lehet nézni!!!
