Pontosabban, egy kósza pillantást vetettem az ELTE Zenekarok Fesztiváljára (EZF). No de mi is az EZF? Tulajdonképpen egy versenyről van szó, melynek selejtezőire az egyes kollégiumi napokon (KUK, Ajtósi, Tétény stb), a döntőre pedig a LEN-en (Lágymányosi Eötvös Napok) kerül sor. Bármilyen zenekar nevezhetett ha valamilyen úton-módon kötődik az Eltéhez (oktatója, hallgatója, dolgozója, lakója) Bővebb információkért katt ide.
Az első megmérettetés a Kerekes Napok keretein belül zajlott. A Kerekes Napokról annyit érdemes tudni, hogy március 15-18 között rendezték meg az ELTE Kerekes úti kollégiumában, röviden a KUK-ban. Jó volt, szerettük. Későbbiekben talán lesz szó róla, de most térjünk inkább át a koncertekre.
Kezdjük a Haramiákkal, minthogy ők voltak az elsők :) Nos a Haramia együttes: hát ha nagyon be kéne határolnom azt mondanám, hogy kalóz metálra emlékeztet a zenéjük, csak a szelidebb, nagyjából hörgésmentes fajtából.
Ránézésre viszont, mintha hajótörött ősmagyarokat látnék. Frontemberünk hosszú hajjal Jézus Krisztus Szupersztár utánérzésű ruhában, mezítláb lépett szinpadra. Kicsit megdöbbentő látvány, de kaptam sokkal nagyobb sokkot is az este folyamán egy másik fellépőnek köszönhetően. Az együttes többi tagja sem hétköznapi viseletben jelent meg, elmaradhatatlan kellék a fekete bőrmellény, ami lássuk be indokolt ha az ember egy "igyunk, hajózzunk, örömködjünk" hangulatot kíván megteremteni. A hangulatteremtéshez hozzájárult a zenekar egyetlen hölgy tagja is, aki hegedűn játszott egy olyan fűzős ruhában, melyet szerény véleményem szerint, középkori kocsmárosnők ünnepnapokon hordanak. No offense.
Magán a koncerten nem tolongtak a népek, ami nem biztos, hogy annak köszönhető, hogy ezt a zenét esetleg kevesen szeretik. Inkább annak tudható be szerintem, hogy már este nyolckor elkezdték, ami buli időszámításban elég korai... Akárhogy is, kevesen voltak, akik hallgatták is többnyire csak álldogáltak.
Egy kósza "csoport" (értsd három ember) dülöngélt tánc gyanánt, mint részeg tengerészek. A teljesség igénye végett még kalózkalap is befigyelt az ide-oda dülöngélő csapat fején. Gondolom ismerték a zenekart. A közönség nagy része egyébként sanda gyanúm, hogy ismerősökből állt (nemcsak azért mert egyetemi kolibuli a helyszín, ahol amúgyis mindeki ismer mindekit) legalábbis az egyik utolsó számot úgy konferálták fel, hogy "A következő számot, olyan bumburnyákokról írtuk, mint Tóbiás és szeretném küldeni a húgomnak". By the way, a dalok többsége tényleg hangulatos, de koncerthangulat ennek ellenére sehol. Legalábbis nekem, aki nem ismerte sem őket, sem a dalaikat.
Mindenesetre az a kevés ember aki lézengett, vagy éppen capuera-ra emlékeztető táncot lejtett hosszú bőrkabátban, úgy tűnt élvezte a koncertet és visszatapsolta a zenekart. Mit mondhatnék?! Élmény volt.
Miután elhajóztak a Haramiák, kisvártatva belibbent a pehelysulyú (kb 100 kilós) énekes vezetésével a Vasmacskák. Nem akarok gonosz lenni, de az a helyzet, hogy nem horgonyoztam le a zenéjüktől. A hangosítás alapvetően jó lett volna, ha nem kéri meg az énekes, hogy toljanak még rá a mikrofonjára, aminek következtében szó szerint bántóan hangos lett az ének.
Közönség persze itt se tolongott, sőt még kevesebben voltak, mint a Haramiáknál, ami őszintén meglepett.
DE az a kevés legalább pogozott egy picit. Természetesen itt is akadtak ismerősök bőven: az egyik biztonsági őr még szolid diskurzust is levágott az énekessel koncert közben (igen ennyire kevesen voltak, hogy simán átdumáltak koncert közben a közönségen). A megdöbbenésem akkor érte el csúcsát, amikor a nőiesen telt karcsú énekesünk elkezdett vetkőzni.. nyakkendő persze szigorúan fent maradt. Közben valahogy hirtelen előkerült egy vokálos lányka is, akinek a hangját mondjuk nem nagyon hallottam, de bizonyára én vagyok a süket. Szívesen ejtenék pár szót róla, hogy milyen tipusú zenét játszottak, van is róla pár emlékem, hogy némi Metallicára emlékeztető dal elhangzott, és magyarul énekelték a dalaikat, kivéve ami nem saját szám és eredetileg is angol.
Biztos hosszasan lehetne értekezni róluk, a zenéről és a dalszövegről (például a "bízd rám magad te is béjbi, élvezet nélkül nem lehet élni" és hasonó szövegeikről) de őszintén szólva nem maradt meg bennem más csak a ledöbbenés. Érdekes egyébként, hogy nagyon megoszlottak a vélemények a közönség soraiban. Volt aki nagyon lelkes volt, hogy a Vasmacskák nagyon jó és jó fejek is, volt aki meg kiakadt, hogy mikor lesz már vége. Ízlések..
A harmadik versenyzőnk a Nyomorultak volt. Ők merően más stilust képviselnek, mint az előző kettő: kicsit alteros, néhol Sziámis egy kis Emil Rulez hatással megspékelve. Az énekesük hangja nagyon bejött és külön mosolyogtam az "I love Nyomorultak" pólóján. Nyugalmas, elringató hangulatot varázsoltak. Szétnéztem a teremben és azt láttam, hogy egy csoport törökülésben letáborzva üldögél körben, egy másik sarokban andalogtak, közben áthaladt a Haramiák gitárosa és ő is odaült közéjük. Akadt némi hagositási baki, de megoldották azt is. Az énekes vicces átkötő dumákat nyomott az egyes számok között lazásan. Látszott, hogy élvezik a saját zenéjüket. Kivétel a vokálos srác aki inkább feszengett a szinpadon, ráadásul éneklésben sem volt a toppon.
Végül de nem utolsó sorban essen pár szó a Flyjam-ről. Szerintem ők az egyértelmű nyertesek. Sokkal profibbak, mint az őket megelőző három együttes. Az énekesnőjükről csak jót tudok mondani. Kicsit ők is alter zenét játszottak, akadt saját szám is és feldolgozás is. Egyetlen "negatívumuk", hogy magyarul nem énekeltek semmit.
Az a "baj", hogy az elöző három zenekar mindegyikéről jegyzetet készítettem a koncert alatt, hogy mit érdemes megemlíteni róluk, de a Flyjam annyira jó koncertet adott, hogy el is tettem a jegyzetem és nem írtam semmit. Annyira emlékszem, hogy nagyon jó volt, pedig itt se voltak sokan. Komolyan, inkább menjetek el egy koncertre és hallgassátok meg őket.
"Röviden" ilyen volt az EZF. Szavazni folyamatosan lehet a zenekarokra, és aki kedvet kapott hozzá (aki nem az is) jöjjön el a következő megmérettetésre március 30-án az Ajtósi Napokra.
