2011. március 05. írta: Szilvásgombóc

Rocklegendák 1. - Depeche Mode

Elég sokat foglalkozunk könyvekkel, filmekkel, sorozatokkal, de mi van a zenével? Hát igen az valahogy a sanyarú mostohatestvér szerepét kapta. Nem szándékosan, de valahogy így alakult. De most orvosoljuk, orvosolom a mulasztást. Hiszen a zene is szerves része az életünknek. Legalábbis az enyémnek mindenképpen. A reggeli ébredésnél az első mozdulatom rátenyerelni a hifi távirányítójára, hogy szóljon valami, alvás előtt pedig a zene az utolsó, amit kikapcsolok. Egyszer enbee-től megkaptam, hogy nem igen hallgatok olyan zenét, ami húsz évnél fiatalabb. Ezen kicsit elméláztam és igaza van. Na jó persze vannak kivételek, de a nagy kedvenceim már rég óta űzik az ipart. Szerintem megérdemlik, hogy minimum egy postot kapjanak. Elsőnek egyik legnagyobb szerelmemet mutatom be nektek. Ez pedig a Depeche Mode.

Cáfoljatok, meg ha így van (nagyon örülnék, ha így lenne), de a korombeli huszonéves fiatalok zenei térképén nincs fent a Depeche Mode. Nekem valahogy annyira ott vannak a mindennapjaimban.

Kicsit bemutatom Nektek a bandát, igyekszem nem elveszni a részletekben. A Depeche Mode 1980-ban alakult zenekar, modern könnyű zenét játszanak máig hatalmas sikerrel. Amióta az eszemet tudom hallgatom a zenéjüket. Nálunk Magyarországon is jelentős rajongói tábort tudhatnak magukénak. Vince Clarke billentyűs Adrew Fletcher basszusgitárossal csapatot alapított, csatlakozott hozzájuk Martin L. Gore, majd Clarke meghívására énekesként csatlakozott David Gahan (hűű, de fura Davidnek írni, maradok a Dave mellett). Első hivatalosan megjelent számuk a Photographic.

De első kislemezük a Dreaming of me lett. Első nagylemezük a Speak&Spell megjelenése után 1981-ben Clarke kivált a zenekarból, helyére Alan Wilder került 1982-ben. Wilder a Melody Makerben megjelent hirdetésre jelentkezett. Martin L. Gore (szövegíró, zeneszerző, billentyűs, gitáros, vokalista), Dave Gahan (énekes, szövegíró), Andrew Fletcher (billentyűs) Alan Wilder (hangmérnöki munka, szintetizátor és szerző). Szintetizátoron játszott zenéjükkel hamar meghódították a világot. Világszerte hatalmas rajongótáborokra tettek szert, világszerte teltházas koncerteket adnak. Az 1986-os Black celebration és az 1987-es Music for the masses kultikus bandává tette a Depeche Mode-ot, az utóbbi turnéjának 101. zárókoncertjéről koncertfilm is készült. A záró koncert (, mely a Concert For The Masses nevet kapta) nem csak a kocertfilmtől érdekes, hanem külön érdekessége az, hogy a Depeche Mode saját pénzén bérelte ki a Los Angeles-i Pasadenaban, a Rose Bowl rögby pályát, ahol közel 70 ezer rajongó előtt játszottak.

Music of the masses albumról kiemelném a Strangelove című dalt, egyik nagy kedvencem.

Bajban lennék ha rangsorolnom kellene, nem menne. Minden dal első lenne. Igen tudom, ez hülyén hangzik, de így van...

1990 erős stílus váltást követően jelent meg a Violator, melynek két kislemeze máig meghatározó a Personal Jesus

és a Enjoy the Silence

A ’93as Songs of faith and devotion című nagylemez meghatározó volt nem csak eddigieknél rockosabb hangzása miatt, hanem mert a népszerű banda meghosszabbított turnéját követően 1994-re mélypontra jutott. A népszerűségnek és a megfeszített tempónak ára van. A fiúk meg is fizették. Fletcher idegösszeomlása miatt idő előtt elhagyta a turnét, Gore alkohol-, Gahan drogproblémákkal küzdött (1995-ben drogos állapotban felvágta az ereit, 1996-ban pedig túladagolta magát és szinte a halálból hozták vissza az orvosok(hála az égnek) ), végül 1995-ben Wilder elhagyta az együttest.

Távozása után megjelenő négy albumon már külső producer segédkezett a háromtagúvá zsugorodott bandának. (Ultra (1997) Tim Simenon, Exciter (2001) Mark Bell, a Playing the Angel (2006) és a Sounds of the Universe(2009) Ben Hillier) Az utóbbi két album igen kedves számomra, ezek turnájának budapesti állomásain már én is együtt tomboltam több tízezer emberrel.

Magyarországi első koncertjük már 1985-ben a budapesti Volán-pályán volt és azóta rendszeres látogatói az országnak. Nem csak a Mode, de a tagok szóló karrierjük során is tiszteletüket teszik kicsiny országunkban. Legnagyobb magyarországi koncertjük 2009 nyarán volt a Puskás Ferenc Stadionban 36000 ember előtt adták elő legnagyobb sikereiket és a szakadó nyári eső sem vette el a kedvünket attól, hogy együtt énekeljük torkunk szakadtából a Stripped-et és a Never let me down again-t. ... Tulajdonképpen az egész koncertet...(sajnos a budapesti koncertről nem találtam jó minőségű videót, úgyhogy a turné barcelonai állomását mutatom be Nektek)

Never let me down again 2009 Barcelona:

Strepped 2009 Barcelona:

Életem első Depeche Mode koncertje 2006. júniusában volt és felejthetetlen. Mint azóta a másik kettő is, amin ott voltam. Dave minden koncert végén a következő szavakkal búcsúzik: „Good night! See you next time!” Igen és akkor szerintem minden jelenlévőben egyetlen gondolat fogalamzódik meg: „Csak ne kelljen sokat várni”.

Igyekeztem nem elveszni a részletekben, de felvázolni a teljes képet. Megmutatni a Depeche Mode meghatázozó pillanatait és ikonikus dalait.

Nem bírom ki, hogy az én egy- két nagy kedvencemet is (a Strangelove mellett) feltegyem...

Behind the wheel a Music of the Masses albumról:

In your room a Songs of Faith and devotion albumról:

Ha ezek tetszettek ne hagyjátok ki a többit sem, mindenképpen hallgassátok meg a következőket: Walking in my shooes, Home, a Wrong és még sorolhatnám. Asszem kicsit elfogult vagyok...

Végezetül. Tényleg. A még egy dalt megmutatok: