Hát eljutottunk az utolsó részig. Persze csak ha nem számoljuk az erőltetett folytatást, amiben a középkorú Anne Shirley-t már az általam nem igazán kedvelt Barbara Hershey alakít. Na de maradjunk Megan Followszal az 1918-as Franciaországban, és keressük tovább Gilbert Blythe-ot.

Anne az új táborban akarja bevárni Gilt, de a férfi nem jelenik meg. A betegeken próbál segíteni, amikor a sebesültek közül megszólítja őt egy katona, aki nem más, mint az eltűnt és sokak által halottnak hitt Fred Wright. Az újabb támadás miatt Gil teljesen lenyomozhatatlanná válik, és bár Anne továbbra sem mondott le a férjéről, de az energiáit Dominique-ra és Fredre koncentrálja. Londonba utazik velük, és a Jack Garrison által megadott címre költöznek. Gilt a vöröskereszt segítségével próbálja megtalálni, de a szervezet arra az eredményre jut, hogy Dr. Blythe hadifogságba esett, majd eltűnt. 

Előkerül Jack Garrison is. Kiderül, hogy a férfi a kormánynak dolgozik, a háború befejezése érdekében éppen egy terv kidolgozásán ügyködik a "kollégáival", de ezzel bajba sodorja Anne-t. Mivel Garrison lakását megfigyelés alatt tartják, így most Mrs. Blythe-ot tartják szemmel. Jack főnöke az újságtól, Fergus Keegan (Nigel Bennett) megkeresi Anne-t, Garrison után érdeklődik, majd tulajdonképpen munkát ajánl neki. Így kerül Anne a London Dispatch társasági rovatának vezető-asszisztensi munkakörébe. Hamar kiderül, hogy Anne elsődleges feladata a Maud Montrose (Janet-Laine Green) utáni kémkedés lenne. Ő ebben nem kifejezetten parner, főleg miután jobban összeismerkedik Ms. Montrose-zal. Innentől a film átmegy egy kémtörténetbe, de hogy ne spoilerezzem le az izgalmas részeket, ezért ezt a szálat inább nem folytatom tovább.

Fred kihajózik Kanadába, Anne és Dominique pedig visszaindul Franciaországba. Jack nagynénjét, Kit Garrisont (Martha Henry) keresik, aki vidéki kastélyában kórházat és árvaházat alakított ki, valamint rendelkezik bizonyos vagyontárgyakkal, amit gyógyszerre lehetne cserélni a feketepiacon, hogy aztán tovább lehessen vele üzletelni, amíg végül meg nem váltják rajta Gil szabadságát. Az út a kastélyig igencsak kalandos, Anne új barátokkal és új típusú veszélyhelyzetekkel kerül szembe. Végül persze a kis csapat, még ha nem is az előre megtervezett módon, de eljut Kit nénihez is, ahol Jack újra találkozhat a fiával.

A háború véget ért, Anne és Jack pedig Németországba megy Gilt megtalálni. A kutatás nem jár eredménnyel, de Anne a legreménytelenebbnek tűnő helyzetben sem adja fel. Táborokhoz jár ki, hátha megpillantja a férjét, kórházi papírokat néz át a szignóját kutatva, és eredménnyel is jár. Hónapokig az egyik helyi kórházban dolgozott, de aztán egészen egyszerűen eltűnt. Nem jellemző a "Répára", de éppen a feladás küszöbén áll, amikor egészen egyszerűen meglátja Gilt a téren összegyűlt tömeg szélén álldogálni. Ilyen egyszerűen. A férfit szemmel láthatóan nagyon megviselte a háború, de fizikailag semmi baja, a lelkéről pedig Anne egészen biztosan gondoskodni fog.

Visszaúton Franciaország felé a vonaton Jack meghal, így Dominique teljesen árvává válik. Mivel Anne sajátjaként szereti a kisfiút, és mert Jack is ezt kéri tőle, megpróbálja magához venni a gyermeket, de Kit néni az egész árvaházzal együtt eltűnik. A Blythe házaspár hazautazik Kanadába. Persze nem adják fel, és 1919. októberére sikerül is megtalálni és Avonlea-be hozatni a fiút. Anne végre újra boldog, új életet kezd a családjával, de nem a Zöld Oromban, mert azt Diana gondjaira bízza.

Azt hiszem, Anne ebben a részben vált igazán felnőtté. Franciaországba Gil megkeresése miatt ment, de saját magát akarta megnyugtatni. Amikor Dominique rá maradt, mindig nyomon követte a sorsát, de inkább az ápolónőkre bízta a gondozását. Aztán amikor Fred előkerült, a dolgok megváltoztak. Lemondott a saját céljáról, hogy megtalálja a férjét, és a kisfiút is maga mellett tudva egy kívül-belül sebesült emberrel Londonba utazott. Anne mindig vidám volt, és kedves, okos és szellemes, de valljuk be, egy kis önzőség mindig volt benne. Ebben a részben ezt a "szokását" nagymértékben levetkőzte, ettől sokkal lágyabb, emberibb karakter lett. Még sokkal szerethetőbb.