Nem sokszor írok zenéről, sőt itt még talán soha nem is tettem. De ez az album annyira jó hogy gondoltam leírom nektek kedvcsinálás gyanánt! 

A képen is látható kisfiús arcú énekes mindössze 23 éves és szerencsére nem egy sztárcsináló gépezet újszülöttje, hanem csak szimplán tehetségével és kitartásával ért el oda, ahol most van. Bízom benne, hogy lesz még jó pár albuma, ami legalább ennyire jó. A hangja szerintem egyáltalán nem olyan, mint azt az ember egy ilyen pofitól sajnálom erre nincs jobb szó várná el. Különleges és 1000 közül is felismerhető hangszínnel áldotta meg a sors a brit énekest.

Első önálló lemeze kategóriája szerint soul-pop album, itt jegyezném meg, hogy -Adele is ebbe a kategóriában van, csak az ő zenéje inkább a blues felé hajlik. John Newman is hasonló dolgokról énekel, mint ahogy egy popkorongon szokott lenni, csak az elvesztett szerelemről, szakításról, megcsalásról nem sírva énekel inkább megfejeli egy jó kis pörgős számmal. Hát így is lehet! :D 

Az albumon 11 szám található miknek összideje 43:56 perc, vagyis nem túl hosszú, én nagyon hallgattam volna még! :) Nem célom a hosszas elemezgetés, és a dalokat sem akarom szétcincálni de a címadó és egyben az album első dala némi korai backstreet boys hangulatban úszik (én szerettem őket annó szóval nálam ez egy piros pont :D). Sokszor előjön még a fiú kórus, de jó ízléssel és hála a jó égnek hangszereket is lehet hallani az ének mögött, nem csak valami dübörgő basszust. Aki nem hiszi járjon utána! 

Ezzel a számmal fut most jelenleg, NAGYON! :)