Luke Findley azért költözött haza az álmoskás St. Andrewba, hogy öreg szüleinek segítsen. Nyolc hónappal később Luke-ot felesége már elhagyta, szülei pedig halottak, így a megszokáson kívül semmi nincsen, ami a városban tartsa. Unalmas élete egy csapásra felborul, amikor az esti műszakja alatt egy fiatal nőt hoznak be a kórházi ügyeletre a rendőrök.
Az apró, törékeny nő, vagyis inkább csak lány, megölt egy férfit az erdőben, a vérétől tocsog az inge. Luke megvizsgálja őt, de a hallgatag idegen olyan meglepetésekkel szolgál, amikre az orvos nem is számított. Nem, nincsen semmi külső sérülése, legalábbis egyenlőre. Ám Luke-ot olyan módon próbálja rávenni arra, hogy segítsen neki megszökni, ami alsó hangon is meghökkentő. Szikével hatalmas vágást ejt a saját mellkasán, ami először erősen vérzik, majd elkezd begyógyulni. Ugye mondanom sem kell, hogy Luke segít a lánynak. A lány pedig cserébe elmeséli a történetét, ami kétszáz évvel korábban kezdődött.
A kis Lanore McIlvrae Maine egyik eldugott északi csücskében él a családjával, és az 1809-es év bizony fordulópontot jelent addigi életében: minden bátorságát összeszedve odament a nála két évvel idősebb Jonathan St. Andrewhoz, félre hívta, és egy elképzelhetetlen dolgot művel: megcsókolta. Persze a lány lepődött meg a legjobban azon, hogy a város alapítójának első szülött fia visszacsókolta őt, de meg nem bánta, hiszen megkapta azt, amit mindig is akart. Magát Jonathant. Na jó, Lanny nem teljesen így képzelte a dolgot, hiszen Jonathan felesége akart lenni, ami a közöttük lévő hatalmas társadalmi szakadék miatt lehetetlen volt, de barátság szövődött közöttük, ami egész gyerekkorukban megmaradt közöttük. Lanny rajongó szerelmét az sem oltotta ki, hogy Jonathan minden szoknya után szaladt, csak éppen az övé után nem. Eleinte. Aztán Lanny megkapta Jonathant, és ennek a kapcsolatnak a gyümölcse miatt a lány kénytelen elhagyni a családját és a két St. Andrewt. A várost és a fiút is. Azt a fiút, aki pedig az esküvőjére készül egy másik lánnyal.
Hogy Lanny Bostonba indul megszülni gyermekét, újabb fejezetet nyit az életében. Kitárja előtte a világot, és ezzel szabad utat nyit a gonosz előtt. Meg is jelenik Adair, aki egy harmadik idősíkot nyit meg előttünk, betekintést engedve az 1300-as évekbeli magyar állapotokra, ami még komorabb, mint az a kép, amit Mainben láttunk. De hogy Adair hogyan kerül a tizenkilencedik századba, és Lanny milyen módon találkozhatott Luke Findleyvel, azt csak az tudja meg, aki elolvassa Alma Katsu tényleg lebilincselő könyvét.
Az az igazság, hogy nincs rossz tulajdonsága a könyvnek. Leginkább az idősíkok váltogatásától féltem, mert őszintén szólva nem szeretem az ilyen jellegű ugrálásokat, de a történet elején és végén lévő hosszabb leírástól eltekintve a jelen csak olyan rövidebb pillanatokra kerül felszínre, ami pont arra elég, hogy egy izgalmas rész után levegőhöz jussunk. A leírások gyönyörűek, nem a mai durr-bele-sztorik, amik elmondják mi van, és pont, hanem igazi irodalom, érzésekkel és árnyalatokkal. A kedvencem pedig maguk a karakterek, akik szemmel láthatóan fejlődnek az idő előre haladtával, és ezt nem csak elmondják, de tetteikkel és gondolkodás módjukkal bizonyítják is. Azt, hogy a borító gyönyörű, gondolom felesleges részletezni, hiszen mindenki látja.
Az írónő - aki egyébként 30 évet dolgozott az amerikai titkosszolgálatnál - Lanny történetét trilógiára tervezi, a második kötet Megtorlás címmel pedig már október 24-től kapható lesz itthon (még szebb borítóval, mint a fent látható). Pár novellát is írt a Halhatatlan szereplőivel Alma Katsu. A The Devil's Scrible 1846-ba repít vissza minket, egészen pontosan Baltimore-ba, ahol Lanny magával Edgar Allen Poe-val találkozik, ennél izgalmasabbnak ígérkező alapötlettel nem is nagyon állhatott volna elő az írónő. A The Witch Sisters "főhőse" Adair, aki Angliában találkozik egy testvérpárral, Penthyvel és Bronwynnal, és a velük eltöltött időről számol be. Jonathan is kapott saját történetet, ami a The Marriage Price címet viseli, és könnyű kitalálni, miről szól: házasságról, szerelemről, Jonathan és Lanny kapcsolatáról - Evangeline szemszögéből. Legközelebb talán Luke is kap egyet. Ki tudja.
Kedvenc idézet a könyvből:
"Most már tudom, hogy csak egy bolond keres bizonyosságot a szerelemben. A szerelem oly sokat követel tőlünk, hogy cserébe megpróbálunk garanciát szerezni arra, hogy kitart. Állandóságot követelünk rajta, de ki tehet ilyen ígéreteket? Meg kellett volna elégednem azzal a szeretettel - a barátsággal, a toleranciával -, amit Jonathan gyermekkorunk óta táplált irántam. Az a szeretet örökkévaló volt. Ehelyett megpróbáltam olyanná változtatni az érzelmeit irántam, amilyenek nem voltak, és ezzel tönkretettem egy csodálatos, örökkévaló kapcsolatot."
A Halhatatlan a 2013-as várólistámon szerepel.
