Ha már tini hetet tartunk, akkor gondoltam írok erről a könyvről, ami tényleg nem szól másról, mint amire a cím utal. Valószínűleg én vagyok a hülye, hiszen már a Halhatatlanok sorozatot sem kedveltem Noel-től, de gondoltam adok neki még egy esélyt, hátha csak a fantasy nem megy neki. Kiderült, hogy egy sima tiniknek szóló regény megírásával is vannak gondjai, lassan tényleg feladom, hogy megkedveljem az írásait...

Sem a sztori, sem a szereplők, sem a kitárgyalni kívánt probléma, sem a befejezés, sem a karakterek nem hoznak semmi újat az ifjúsági irodalomba, ennekellenére egyébként pár nap alatt kiolvasható könyvről beszélünk. Kikapcsolódásnak megteszi, ugyanúgy köti le a figyelmet, mint egy tinifilm. Tudjuk mi lesz a vége, de végignézzük és közben szurkolunk az elnyomottnak, a lúzernek és azt kívánjuk, hogy a bálkirálynőnek nőjjön egy nagy bibircsók az orrára, vagy törjön ki a cipője sarka. Nem igaz?

Rio Jones New Yorkból érkezik a puccos, új magániskolába Dél-Kaliforniában, ráadásul elkésett, túlöltözött, és fogalma sincs, hogyan illeszkedjen be. Ha mindez nem volna elég egy Duran Duran számról kapta a nevét, ami szintén nem könnyíti meg számára az első napot. Aztán megismerkedik Kristivel és innentől már nincs megállás, szinte egyértelműen elindul egy lejtőn és nem lehet tudni (vagy mégis?), hogy hol lesz az út vége...

A lány gyönyörű, gazdag, és pompomlány. Mi más is lehetne? A Newport Beach Középiskola méhkirálynője nem barátkozik akárkivel, ezért Rio boldog, amikor meghívást kap az iskola legexkluzívabb, népszerű lánycsapatába. Természetesen, mint minden klubnak, Kristinek és barátnőinek is vannak szabályaik: Mindig mosolyogj (még ha nem is gondolod komolyan), mindig öltözz csinosan (és sose vedd fel kétszer ugyanazt), és mindig flörtölj (de csak sportolókkal, felsősökkel és főiskolás srácokkal). Rio eleinte nagyon jól érzi magát, de amikor egyre jobban elmerül a nagyvilági társaságban, rájön, hogy van még egy szabály, amelyet új barátnői elfelejtettek megemlíteni: Soha, de soha bosszantsd fel Kristit!!!

Természetesen mint minden ilyen könyvben itt is kellett egy ún. "helyespasi", bár nem tudom ti hogy vagytok vele engem Jas kimondottan idegesített, ahogyan egy idő után Rio is. Én általában kedvelem a negatív figurákat, így Kristit is bírtam, tetszett, hogy némi infot megtudunk arról miért is lett olyan, amilyen, de a többi mellékszereplőt is jobban kidolgozhatta volna Noel. Az meg megint egy másik kérdés, hogy a lúzer vajon tényleg ott kezdődik e, ahol Rio??Mert nekem azért csöppet más elképzeléseim vannak a lúzerségről...

Ha tetszett a Bajos csajok című film, vagy nézed a 90210 című sorozatot (mondjuk az első évadot), akkor ez a könyv is neked való, vagy legalábbis adhatsz neki egy esélyt...