Én már olyan vegyes érzésekkel állok neki a sorozat köteteit olvasni, mert azt vettem észre, hogy némelyik jobban, némelyik rosszabbul sikerül, de sosem lehet tudni előre, hogy éppen melyik... Ez a hataodik olyan kettő közti, vagy vegyes érzéseket váltott ki belőlem, mondjuk úgy, hogy voltak dolgok, amik tetszettek, mint pl. Quinn figurája, és voltak amik kevésbé, mint Sookie folyamatos és az első kötet óta tartó szenvedése, Billt pedig mostanra kifejezetten megutáltam. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én már azt se bánnám, ha teljesen kikerülne a könyvből... 

Az események több szálon futnak ebben a kötetben, ami egyébként még jót is tehetne a sztorinak, ha Harris egy picivel több figyelmet fordítana a többi szereplőnek, talán még jó is lehetne ez a sorozat, de Sookie talán a világ egyik legidegesítőbb karaktere. Ti mit gondoltok? Most nem feltétlenül arra gondolok, hogy minden pasi/vámpír/vérfarkas/vértigris/alakváltó stbstb eldobja az agyát tőle és hulla (szó szerint :P) szerelmes lesz belé, hanem, hogy mindig bugyuta döntéseket hoz, mindig csak magával törődik, mindig nyavalyog valamin, és sokszor saját maga hibájából kerül bajba...

Na szóval visszatérve a sztorira, van nekünk egy ismeretlen(?) hullánk, akit történetesen éppen Sookie kertjében találnak meg, van egy bosszúszomjas alak, vagy több is, aki többször is Sookie életére persze sikertelenül, hiszen van hetedik kötet is.

Sookie tudomást szerez arról, hogy egyik rokonát, Hadleyt megölték, no meg arról is, hogy a hölgy vámpír volt, és nem mellesleg Sookie főnökének a szeretője. Na nem Sam-é, és nem is Eriké, hanem a királynőé... Úgy bizony, aki mellesleg éppen hozzáment Arkansas királyához. Persze nem szerelemből, hiszen vámpírokról beszélünk...

A mi Sookienk útnak indul tehát, hogy rokona holmijait összepakolja, útitársa pedig az előző részben még csak feltűnt, de már több szerephez jutó, vértigris, azaz Quinn. AZ csak természetes, hogy egymásba bonyolódnak, és Quinn mindenben támasza a szőke lánynak, persze többször meg is menti, mikor Sookie bajba kerül, sőt életveszélybe. Ám kiderül, hogy nemcsak ő van veszélyben, hanem maga a királynő is, puccsra készülnek ellene, így a hölgyemény kénytelen Sookie segítségét kérni.

A könyv utolsó 30-40 oldala az, ami igazán izgalmas, és ami szerintem jóvá teszi az előtte lévő kb. 300 oldalt, mindenesetre azért azoknak merem ajánlani, akik az első öt kötete elolvasták, és én magam biztosan kezembe veszem a következőt is, ami a Hetedik harapás címet viseli.