Ismét óriási élmény volt (még így eső nélkül is). Az első pillanattól az utolsóig. Háromnegyed kilenc után valamivel léptek a színpadra és tizenegy órakor köszönt el Dave a budapesti közönségtől a már jó ismert „See you next time" –mal.
@facebook.com/depechemodefullpicture
A Welcome to my World-del nyitottak és valamivel több, mint két órán át dübörögtek, Dave ez első pillanattól az utolsóig teljes fordulatszámon pörgött, táncolt és énekelt. Az a hang, óriási. Hihetetlen élvezet sugárzik róla, nem tudom láttam-e már valakit ilyen hévvel-lendülettel énekelni. Imádom.
@facebook.com/depechemodefullpicture
A pörgést a koncert közepén Martin egy kisebb lassabb blokkal lazította. Martin blokkjairól megoszlanak a vélemények, sokak szerint feleslegesen szakítja meg a koncert ívét. Holott szerintem kimondottan jó és fontos, (igaz ez volt életem negyedik DM koncertje és nem vagyok épp az ő korosztályuk) mégsem tudnám elképzelni a koncertet az általa előadott dalok nélkül. Bizonyos szempontból Dave „ellenpólusának" is lehetne mondani. Amíg Dave táncol, énekel, addig Martin óriási koncentráltsággal, iszonyat tiszta hangon énekel (Higher Love, When the body speaks). És a közönség is élvezi, vele együtt énekel, amit Martin hihetetlen széles mosollyal köszön meg.
Az este méltó zárása a Never let me down again volt. Még mindig elképesztő látvány az a sok kéz a levegőben, nem lehet megunni a látványt. Bármerre néztem mindenhol csak kezeket láttam, kivéve a színház szektorban. Vannak olyan koncertek, ahol az ülőjegy az valóban ülőjegynek számít, és a biztonságiak leültetik azt, aki feláll. De a Stadionban (és csak DM koncerten voltam ott) ez nem szokott előfordulni. A lelátóra szóló jegyem pont ebben az ominózus szektorba szólt, itt viszonylag szellősen foglaltak helyet az emberek így nem volt zavaró, hogy a tesómmal együtt állva tomboltuk végig a koncertet (az első pár számot leszámítva – addig vártuk hátha felpattannak az ücsörgők is).
A depes a Delta Machine dalai mellett a legnagyobb klasszikusokat is magával hozta természetesen, így például teljes ováció fogadta többek között a Black Celebration-t, a Just Can't Get Enough-ot. A hangszerelés fantasztikus volt, de ezeké különösen tetszett: Barrel Of A Gun, A Pain That I'm Used To, Halo. Nálam az est dala a Halo. Hihetetlenül, eszelősen, tökéletes volt ez a verzió.
@Jason DeBord
Előre borítékolható volt, hogy fergeteges lesz a koncert, mást nem is lehet várni a srácoktól, akik legalább annyira szeretnek Budapesten fellépni (több nyilatkozatukban is elhangzott), mint ahogy mi szeretjük, amikor tiszteletüket teszik nálunk. Remélem hamarosan akár egy arénabeli koncerten újra együtt énekelhetünk velük.
@facebook.com/depechemodefullpicture
Azoknak, akik kísérik őket a további állomások valamelyikére nagyon jó szórakozást.
@Jason DeBord
See you next time. ;)
@facebook.com/depechemodefullpicture
