Az a legérdekesebb ebben a filmben, hogy tulajdonképpen alig történik benne valami, mégis érdekes tud maradni két órán keresztül. A történet néhány sorban összefoglalható, de talán nem is az a legfontosabb. A film a valaha élt legnagyobb riporternek, oknyomozó újságírónak állít emléket, Hunter S. Thompsonnak. Az ő azonos című regénye alapján készült a Rumnapló, amit tekinthetünk egy életrajzi filmnek is. Johnny Depp pedig remekül bújik a kiégett, alkoholista újságíró bőrébe, aki a korrupció bűvköréből kilépve leleplező regényt ír. Nagyon jó film, csak ajánlani tudom.

Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott

Érdekes egyébként, hogy nemrég került a mozikba egy kicsit ehhez hasonló a film, A segítség, ahol egy fiatal lány szakít a normákkal és könyvet ír egy addig tabunak számító témáról. Itt most nem erről van szó, de valamelyest hasonló a helyzet. Mindkét film zseniális egyébként, de talán Johnny Depp egy kicsit hitelesebb, mint Emma Stone.

A sztori szerint Paul Kemp lecsúszott, alkoholista újságíró, aki egy napon rádöbben, hogy talán azért van most olyan helyzetben, amilyenben, mert New Yorkban él. Úgy dönt valahol máshol próbálja ki magát, így kerül rövid időn belül egy Puerto Rico-i újsághoz, mint horoszkóp készítő. A baj csak az, hogy nagyon nehéz leszokni az italról, egy olyan országban, ahol a rum olcsóbb, mint a víz és mindenki literszámban fogyasztja a nap bármely szakában.

Az újság, ahol Paul elhelyezkedik nincs túl jó helyzetben. Alig olvassák, ráadásul az újságírók sem írhatnak akármiről, csak amibe a helyi politikai, a nagyvállalkozók beleegyeznek. A főszerkesztőn (Richard Jenkins) óriási a nyomás, mert meg kell próbálnia életben tartani egy lapot egy olyan országban, ahol a korrupció óriási, ahol az újságírók 85 százaléka masszívan alkoholista. Emiatt persze minden alkalmazottal bunkó. lekezelő, hőzöngő, akik természetesen utálják őt. Richard Jenkins egyébként ismerős lehet, hiszen a Sírhant művekben, ő a szellemként majdnem minden részben feltűnő családfő.

Paul nagyon hamar elkezd beilleszkedni a helyi viszonyokba, azaz összeköltözik az egyik kollégájával, Sala-val (Michael Rispoli), akivel folyamatosan alkoholizálnak, vagy éppen új szereket próbálnak ki, kakasviadalra járnak vagy éppen verekedésbe keverednek.

Egy helyi nagymenő üzletember Sanderson (Aaron Eckhart) felkéri Kemp-et, hogy írjon cikket a cége és más helyi nagymenők által építtetett szállodáról, ami egy kis szigeten lenne. Ezzel még tulajdonképpen nem lenne baj, de Kemp minél mélyebbre ás annál súlyosabb titkok derülnek ki Sandersonról. A barátai figyelmeztetik, hogy hagyja az egészet a fenébe, ő nem hallgat rájuk. Ráadásul közben beleszeret Sanderson barátnőjébe, Chenault-ba (Amber Heard). A fiatal, szőke szépség korábban szerepelt pl. a Féktelen Haragban is.

Paul és Sala egy éjszakai verekedés után a börtönben köt ki, ahonnan Sanderson hozza ki őket, nyilván nem ok nélkül. Paul tartozik neki, ezért úgy dönt elvállalja a cikket a szállodáról. Ezért cserébe Sanderson nem csak sok pénzt, hanem autót, lakást is ígér. Ezért cserébe viszont Paul csak arról írhat, amit "főnökei" megengednek neki, és olyan hangnemben, ami nekik tetszik.

A baj az, hogy Chenault is érzeni kezd Paul iránt és egy nagyon furcsa éjszaka után, Sanderson kidobja a lányt. A szőkeség nem tud máshova menni csak Paulhoz. Az események innentől egy kicsit felgyorsulnak.

Azt, hogy végül mi történik csak a narrációból tudjuk meg, de mondhatni, hogy happy end-el zárul a történet, és beindul egy addig ismeretlen újságíró karrierje. Nagyon jó film, tele poénokkal. Végre nem azon kell röhögni, hogy ki hogyan végzi kis vagy nagy dolgát, hanem igazi poénokon. Johnny Depp pedig fantasztikus a szerepben, szerintem Oscar gyanús!