Back to reality. Szerencsére a nálam sokkal szorgalmasabb blogtársaim tartották a frontot nehéz időkben is, de lassan én is visszatérek. Örültök, mi? A sürgetően fontos teendőim miatt (még mindig próbálom megmenteni a világot, meg a szokásos) pár héttel ezelőtt nem vettem meg Hangya Pass-t, pedig nagyon is tetsződik ez a kis kezdeményezés. No, de az utolsó vetítésre eljutottam, a Tilva Ros című szerb „romantikus drámára” (- bocs ezt a meghatározást egyik filmes oldalon találtam, én még nem soroltam be, majd eldöntitek.) Kezdjük akkor a hangyánál.

Szóval van ez a csapat, akik azt tűzték ki céljukként, hogy márpedig és csak azért sem hagyják tönkremenni a mozikat. Mit lehet ilyenkor tenni? Hát vagy tüntetni (ahogy mostanában mindenki teszi), vagy keresni olyan filmeket, amelyekkel vissza lehet csábítani az embereket a moziba. Jó, de hogyan? Hiszen mindenki ezzel próbálkozik… Hát akkor lépjünk ki a mainstreamből (végre), gondolták ők, és kerestek olyan filmeket, amelyekhez a lehető legnehezebb hozzájutni – sem a tékákból, sem a torrent oldalakról sem sehonnan sem lehet. Vagy biztos lehet, de nem könnyű, na. Felmerül a kérdés, hogy hát akkor milyen filmek lehetnek már ezek? Hát nem olyan agybutító amerikai vagy amerikamajmoló tömegfilmek, hanem a kevésbé keresett művészfilmek. Érdemes megnézni, hogy ők mit gondolnak, mert röviden és tömören, szép grafikával, és szerintem egészen hatásosan foglalják össze, hogy mit is akarnak ők valójában.

Szóval ez egy szimpatikus elgondolás, akárhonnan is nézzük. Ugye?

Úgy tűnik azonban, hogy sajnos annyira nem lett népszerű, mint szerették volna. A mozik általában - ők mondták - félig voltak megtöltve a vetítéseknél (az utolsónál tele volt – bár lehet, hogy azért mert ingyen volt?), de ennek ellenére nem adják fel. (Ne is!) Lesz Hangya Pass 2 is. A Pass 2 – höz, már a első filmsorozat alkalmain levetítettek előzeteseket, és szavazni lehetett, hogy melyik filmet látná szívesen a közönség a következő körben. (Lehet, hogy vannak még olyanok, akik tényleg nekünk akarnak jót?) És vannak még más terveik is: például egy havonta jelentkező dokumentumfilm-sorozatot elindítani idősebb célközönségnek, illetve szeretnének az Odeon-mozival szorosabb együttműködést létrehozni (még jó, hogy itt lakom a közelben ;) ).

Oké, ne higgyétek, hogy a megszokottabb cinikus énem elveszett, vagy nyaralni ment, mert itt van velem ő is, mindjárt szóhoz is juthat. Csak előbb kiteregetek.

Szóval a Tilva Ros. Ami egy hegy. Vörös. A neve legalábbis. Szerbiában. Úgy érzem ez a film megosztotta a közönségét, legalábbis az utána elcsípett beszélgetésekből kivéve. Úgyhogy biztos lesznek, akik megköveznek. Virtuálisan legalábbis. Na, akkor csak röviden. Nehogy a végén bujkálnom kelljen.

Dióhéjban a sztori = jackass. Nagyobb dióhéjban meg van benne egy szerelmi háromszög is. Szóval van ez a két srác, akik nemrég fejezték be a középiskolát, egyelőre nem nagyon tudnak mit kezdeni az életükkel, így különböző undorító módokon próbálják összetörni magukat és egymást, de persze a hülyék szerencséje általában semmi nagyobb bajuk nem lesz. Azért nem szívesen néztem, ahogy itt-ott tűket szurkálnak át magukon. Ezért nem nézem a jackass-t sem. De ahogy láttam, a moziban sokan takarták el a szemüket ezeknél a részeknél. Szóval, van ez a két srác meg közben hazaugrik Franciaországból egy lány is, akinél nem pontosan értettem, hogy most kivel milyen viszonyban van akkor - a gumicukor gyakran elvonta a figyelmemet-, de az biztos, hogy neki az egyik srác tetszik (lehet hogy ők együtt is voltak a filmben, de valamit tuti kavartak). A másik srác pedig annak ellenére, hogy azt mutatja mennyire nem szereti (a lányt), persze teljesen odamegvissza van érte. A film végén – SPOILER – a lány visszamegy, és hiába küzdöttek meg lézerkarddal érte – senkié sem lesz. Jó ilyen nem volt, ezt csak hallucináltam, mert olyan unalmas volt. De tényleg visszamegy. Mármint a lány.

Nem akarom teljesen lehúzni a filmet, mert néha tényleg jó elszakadni ettől a happy-end-mániás világtól, ahol már a film elején tudjuk mi lesz a vége és igazából csak azért nézzük, hogy nehogy valami értelmeset csináljunk. Nem is lett volna ez egy rossz film, de szerintem felesleges volt másfél óráig húzni. Az idegeimet. Nekem ez a mondanivaló (?) átjött volna 30-40 percben is. És akkor még lehet élveztem volna. Így viszont igaz, hogy klisémentes és nem kiszámítható, viszont annál unalmasabb filmet láttam. Persze biztos sokan tudták értékelni. Kár, hogy én nem.

Remélem senkit nem tántorítottam el attól, hogy megvegye a Hangya Pass 2-t, hiszen a filmről való véleméyem ellenére is azt mondom, hogy ez egy nagyon jó kezdeményezés, főleg, hogy a filmek előtt, egy rövidebb magyar alkotást is láthatunk feltehetőleg a jövő tehetségeitől. Mindenképp csak javasolni tudom.

És így a végére, ha van kedvetek, nézzétek meg, hogyan festettek fénnyel a hangyák. A videó hosszú, de sajnos jobb minőségben nem találtam rövidebbet. A türelmetlenebbeknek üzenem, hogy 0:27-nél kezdődik a show ;)

Ti mit gondoltok?