Emily Brontë egyetlen regénye, az Üvöltő szelek először 1847-ben jelent meg nyomtatásban, és ha újító szerkezete miatt nem is egyből, de azért elég rövid idő alatt az angol irodalom klasszikusává vált. Cathy és Heathcliff történetének film változata először 1920-ban került a mozikba, és azóta olyan színészek alakították a romantikus világirodalom egyik legintenzívebb férfi karakterét, mint Laurence Olivier, John Forsythe, Charlton Heston, Richard Burton, Timothy Dalton, Ralph Fiennes, illetve a 2009-es film esetében Tom Hardy.

Vidéki birtokán, Szelesdombon (Wuthering Heights) él Mr. Earnshaw (Kevin McNally) két gyermekével, Hindley-vel és Cathy-vel. A férfi egyik üzleti útjáról különleges vásárfiát hoz magával: egy kisfiút. Az új testvért, Heathcliffet a húga egyből megkedveli, a bátyja viszont cselédként bánik vele. Cathy-n és Mr. Earnshaw-n kívül nagyjából mindenki úgy tekint az új jövevényre, mint egy kis barbárra, és meg vannak róla győződve, hogy a fiú valójában egy kis cigánygyere. Mivel Heathcliff nem beszél a múltjáról, ezért a származása titokban marad.

Bármennyire is kinézik Heathcliffet mindenhonnan, őt ez nem zavarja addig, amíg Cathy a barátjának tekinti. Amikor Hindley bentlakásos iskolába költözik, akkor meg aztán pláne beköszönt a boldogság, nagyjából semmi nem történik, ami zavarhatná a gyerekeket. Ilyen körülmények között felcseperedvén nem csoda, ha Cathy (Charlotte Riley) és Heathcliff (Tom Hardy) egymásba szeretnek. Mivel Mr. Earnshaw nagyon kedveli fogadott fiát, ezért úgy tűnik, talán nem is lenne nagyon ellenére, ha idővel Heathcliff elvenné Cathy-t feleségül.

Mr. Earnshaw halála azonban felborít mindent. A vagyont és Szelesdombot öröklő Hindley (Burn Gorman) hazaköltözik, és ott folytatja a gyűlölködést, ahol évekkel korábban abbahagyta. Heathcliff szolgaként dolgozik, de továbbra is rengeteg időt tölt Cathy-vel. Egy közös csínytevésük során elkapják a szerelmeseket a szomszédos Fácánosmajorban (Thrushcross Grange), a következményeket pedig mindkettejüknek viselniük kell, csak hát nem kifejezetten egyenlő mértékben: Heathcliff büntetést kap, Cathy-t pedig Lintonék meghívják teázni.

Edgar Linton (Andrew Lincoln) udvarolni kezd a lánynak, és innentől kezdve megváltoznak a dolgok Szelesdombon is. Bármennyire is szereti Heathcliffet Cathy, egyre jobban érezi a társadalmi rétegek közötti különbséget, és ezért a gyerekkori szerelmesek kezdenek egymástól eltávolodni. A kapcsolatuknak az tesz be végképp, amikor Edgar házassági ajánlatát Cathy elfogadja. Heathcliff teljesen magán kívül van, és elmegy.

Évek telnek el, mire Cathy és Edgar megtartja az esküvőt - Heathcliff ezt a napot választja arra, hogy meggazdagodva vissza térjen. Megvásárolja Hindley-től Szelesdombot, és a férfi halála után ő neveli tovább a saját módszereivel Hindley árván maradt kisfiát, Haretont.

Igaz, hogy Cathy-t már Mrs. Edgar Lintonnak hívják, de a nő még mindig Heathcliffet szereti, és mindent elkövet, hogy ezt be is bizonyítsa a férfinak. Az azonban látja rajta, hogy Cathy már oda adta magát a férjének, ezért iszonyatosan megharagszik rá, és úgy tűnik, hogy végleg összevesznek.

Heathcliff jó kis bosszút talál ki arra, hogy visszavágjon Cathy-nek: Edgar húgának, Isabellának (Rosalind Halstead) kezd el udvarolni. A lány persze Heathcliff első rá vetett pillantásától "elveszett", és bár bátyja tiltakozik, ő mégis elszántan dolgozik azon, hogy Heathcliffel elfelejtesse Cathy-t és magába bolondítsa. Cathy meg átlát a szitán, tudja nagyon jól, hogy Heathcliff csak játszik sógornőjével azért, hogy őt bosszantsa, ráadásul a férfit az egész helyzet kifejezetten mulattatja. Úgy érzi, Cahty megérdemli, amit kapott.

 A történetet nem mesélem tovább azok kedvéért, akik még nem ismerik az Üvöltő szelek végét. Annyit azért elárulhatok, hogy az igazán nagy dráma és az abból kibontakozó bonyodalom még hátra van. És senki ne egy olyan típusú befejezésre számítson, amilyet Jane Austen írt volna, sokkal inkább egy depisebb Charlotte Brontë-re gondoljatok.

Az eredeti történettől picit eltér ez a 2009-es feldolgozás, de nem annyira a cselekményében, inkább csak a narrációban. Az eredeti regényhez hasonlóan itt sem lineárisan történnek a dolgok, először a jelen Linton-Catherine-Hareton triójának története kezd kibontakozni, de ahhoz, hogy a fiatalok megértsék Heathcliff szándékait, tudniuk kell, mi történt anno a szülőkkel. Ez után ismerjük meg Heathcliff, Cathy, Hindley és Edgar múltját, hogy aztán ismét a jelennel zárulhasson a történet, remélhetően szerencsésebben, mint az évekkel korábban történt.

Hálás vagyok a készítőknek, hogy az idősíkok váltogatását ennyire könnyen emészthetően oldották meg. Pont annyira nehézkes csak a megértetés, hogy fokozatosan eshessen le a tantusz, és bár tudod, hogy mi lesz a történet vége - mert hát középiskolában kötelező olvasmány volt az Üvöltő szelek - azért mégis drukkolsz, hogy most máshogy alakuljanak a dolgok. Hát nem fognak. De ettől a nagy szenvedéstől csak még jobb lesz a film!

A regény egyébként sokkal borúsabb és szenvedősebb, mint amilyen a film lett - kicsit több olyan hangulatot kellett volna belecsempészni a részekbe, mint amit a főcím ígért, bár Tom Hardy igazán kifogástalan Heathcliff. Ezzel együtt is ez a változat sokkal jobb, mint a '70-es (Timothy Daltonnal), a '92-es és a '98-as verziót sajnos még nem láttam. Ezek után azonban egészen biztosan felkerülnek a listámra.