A(z elvileg) tizenkét részesre tervezett Éjszaka háza sorozat a nyolcadik kötettel mondhatni a finishbe fordult. Zoey-val és barátaival azonban most egy ideig várhatóan nem találkozhatunk (a kilencedik, Destined c. könyv novemberben jelenik meg az Államokban), és innentől kezdve lelassul majd a megjelenési tempó is, mert jelentem, utol értük az amerikaiakat. Mármint ezen a téren.

Aphrodité és Dáriusz hazautaznak Tulsába, de Zoey és Stark továbbra is Skye szigetén maradnak, hogy a Sgiach vendégszeretetét élvezzék. A fedősztori az, hogy az ifjú főpapnő védelmezője még mindig lábadozik, de valójában Z az, aki nem akar hazamenni. Jól érzi magát a királynőnél, egy igazi mentorra talált a személyében, ráadásul Stark is sokat tanul mind a Sgiachtól, mind pedig Seorastól. Békesség veszi körül Zoey-ékat, mindent beleng az ősi mágia, ráadásul a főpapnő és a védelmezője is egymásra talál. Mondhatni tökéletes a boldogság.

Tulsában a csipet-csapat már készülődik Zoey és Stark üdvözlő bulijára. Jack a "rendezvényszervező", szívét-lelkét beleadja az előkészületekbe. Amiért az életével fizet. A visszatérő Neferet ugyanis megöli őt azért, hogy lerója a sötétségnek azt a tartozását, amivel még a Kalona-ügy miatt tartozott neki. Jack halálhírére Zoey is hazarepül Tulsába.

Mindenki legnagyobb meglepetésére Neferet bejelenti, hogy Jacket felnőtt vámpírként fogják eltemetni, a mágjáját pedig Zoey fogja meggyújtani. Senki nem érti, mit akar ezzel Neferet elérni, de az mindenki számára világos, hogy a Sötétséget választó főpapnő nem tért hirtelen meg. A temetési szertartás természetesen nem zajlik simán, a váratlan vendégek között van Rephaim, Kalona, végül pedig maga Nüx is, és mindegyikük szolgál meglepetéssel. Rephaim például a Fényt választja a Sötétséggel szemben, Kalona elengedi szolgálatából legkedvesebb fiát, Nüx pedig megajándékozza Rephaimet, Neferetet pedig tulajdonképpen kioktatja. Az eseményeket persze mindenki a saját szája íze szerint értelmezi.

Kicsit fura ez a könyv, túl sok cselekmény nincs benne, mint azt a fenti bekezdésekből is láthatjátok. Nem azt mondom, hogy a Jackkel és Rephaimmel történtek nem fontosak, de hogy egy egész kötetben (csak) ennyi minden történjen, az kicsit kevés. Ráadásul vagy egy tucatszor elhangzik a szereplők szájából valami olyasmi, hogy "akkor még milyen boldog voltam", meg hogy "ha sejtettem volna, mi lesz később" - ezek mind-mind arra utaltak, hogy valami eszeveszett komoly dolog bekövetkezése várható, ami aztán csak nem jön... Szóval az a sanda gyanúm, hogy azt a következő kötetre szánja az író páros, ez pedig igazából csak valami felvezető, összekötő kis szösszenet. Az egyik legnagyobb problémaforrás Neferet mellett valószínűleg Stark és Kalona "kapcsolatából" fog adódni.

A borító tervezőjének szeretnék adni egy virtuális jópontot, mert szerintem nagyon jóra sikeredett. A "tetoválás" még mindig nem az igazi, de a kép és maga a koncepció nagyon tetszenek. Először azt hittem, hogy Kalona van a képen, hiszen neki vannak nagy, fekete szárnyai, és ő az, aki ráébred, hogy Neferetnek nincsen felette hatalma, de végül meggyőztem magamat, hogy akár Rephaim is lehetne az. A cím rá is illik, aki ráébred az érzelmeire, és hogy melyik utat kell járnia, Nüxnek köszönhetően emberi testet is kap, ráadásul a képen látható fiúkának a haja is olyan kis "indiános" ezzel a tollas hajtinccsel. Rephaimmel kapcsolatban csak az a bibi, hogy ő ilyen alakban nem létezik, hiszen hollómásként sokkal inkább madárnak néz ki, újonnan kapott állapotában pedig teljes mértékben ember. Szóval. Szerintetek ki van a képen?

Végezetül Jack dala azoknak, akik nem ismerik: Defying Gravity - Glee ed.