Ne bántsatok, még egy sorozat. A címe: Kékvérűek. És igen, vámpíros... Bocsi, de a (szerintem) béna borító ellenére sem tudtam nem megvenni a könyvet, mert bele pörgetve kiderült, hogy valami köze lesz a sztorinak a Mayflowerhez! A téma az egyik gyengém, és így nehéz volt ellent állni. Nem mint ha sokat kűzdöttem volna...
A történet legfőbb szereplője a Duchesne (nagyon privát, nagyon elit) iskola diákja, Schuyler Van Alen. A 15 éves lány családja iszonyat gazdag volt, mára már lepukkant, de azért a nagymamája még az a tipikus dáma, aki délután ötkor egyenes háttal, elálló kisujjal teázik. Schuyler már kicsit más tészta. Ő olcsó ruhákban jár, és úgy néz ki, mint egy lerobbant 40 éves családanya. Bő ruháival és loboncos hajával az iskolában sikerült kiérdemelnie a gótikalány "becenevet". Két barátján, Oliveren és Dylanen kívül más nem nagyon áll vele szóba. Míg nem egy este...
... Schuylerék bulizni mennek. Vicces módon az ő alternatívabb klubbjuk egy elit privát hely tőszomszédságában van, olyannyira közel egymáshoz, hogy a dohányozni járók ugyan abban a sikátorban szívják a nikotint. Mielőtt Schuylerék bemennének a Bankba, az épület előtt megáll egy taxi. És kiszáll belőle Jack Force, a Duchesne legjobb pasija! És elüti egy taxi... Vagy Schuyler rosszul látta? Úgy tűnik Jack teljesen érintetlen. Még ennél is nagyobb meglepetés, hogy a srác elkezd beszélgetni Sky-jal, és még a nevét is tudja! Elköszönnek egymástól, Schuyler megy a Bankba, Jack a Block 122-be.
A Blockban Jacket az ikertestvére, a Duchesne méhkirálynője, Mimi Force várja türelmetlenül. Fura az ikrek viszonya, olyan közel állnak egymáshoz, hogy néha már túlságosan is szorosnak tűnik a viszonyuk. Miminek van egy rakat barátnője (klónja), de a két legközelebb álló lány Aggie, illetve a nemrég Texasból New Yorkba költözött Bliss. Jack kimegy cigizni, a két klón vele tart. Ott a sikátorban találkozik össze Bliss és Schuyler barátja, Dylan. Kettőjük között elkezdődik valami. Aggie számára viszont az a sikátor a véget jelenti - ekkor látták őt utoljára élve. Másnap robban a hír: Aggie túladagolásban meghalt.
Jön a szokásos értetlenség, az állítólagos barátok siránkozása, a rengeteg pus-mus a hátak mögött - lényegében senki nem tud semmit. Aztán Schuyler meghívót kap, hogy lépjen be New York legpatinánsabb szervezetébe, és kezd kitisztulni a kép. Mármint a hivatalos verzió arról, hogy mi történt Aggie-vel, és mi történik Schuylerrel, Jackkel, Mimivel, Blissel meg a többiekkel. Hogyan jön a képbe Plymouth, a puritánok meg a Mayflower? Ez igazából csak a kötet vége felé derül ki, és addig csak egy Catherine Carver naplójának bejegyzéseit olvasgathatjuk. De többet nem árulok el :]
Miért ajánlom ezt a könyvet (mert hogy ajánlom!)? Nyilván nem a borítója miatt. E fölött kicsit nehezen térek napirendre, komolyan úgy néz ki, mint azok a színes lapos könyvek... Na mindegy, haladjunk. Ebben a történetben nem a karakterek kidolgozottsága, vagy a humoruk az, ami magával ragadott, hanem a háttérsztori. A Rettegésben nem az van, hogy a harmadik fejezetre már kész az egész mondakörünk, a főhősünk rádöbbent, mi is ő valójában, és megvan a megfejtésre váró titok. Ebben a könyvben bizony kell 250 oldal arra, hogy mindent megtudjunk. Az események szépen egymásra épülnek, az olvasónak is van ideje megemészteni az információkat, mégsem vontatott a történet. És még valami. Eleged van a klisé vámpír mítoszokra épülő YA fantasy regényekből? Akkor olvasdd el a Rettegést!
