Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy óriási épület a város szélén. Ebben az épületben élt Willie Wonka a különc csokoládégyártó, aki soha senkit nem engedett be a gyárába, ezért misztikus hangulat övezte az épületet. Egy szép napon azonban valamiért úgy döntött (nem lövöm le a „poént”), hogy öt szerencsés gyerek meglátogathatja a gyárat…

Ebből a pár sorból, ha más nem is, remélem, az kiderül, hogy egy meséről beszélünk. Nem kell, hogy megtévesszen minket a műfaj: ez is egy olyan (manapság divatos műfajú) mese, amit a gyerekek és a felnőttek egyaránt élvezhetnek.  Nem szabad elfelejteni, még mielőtt megnézzük, hogy ez egy Tim Burton film, így senki ne várjon semmi átlagosat. 

A sztori alapja Rohald Dahl Karcsi és a csokigyár című regénye. Charlie, a szegény családból származó kisfiú legnagyobb vágya, hogy bejusson Willie Wonka (Johnny Depp) gyárába. Willie öt aranyjegyet rejtett el öt tábla csokiban, amelyek - a modern logisztika és a globalizáció csodáinak köszönhetően - a világ bármely pontján lehetnek. A szerencsés (?) megtalálókat Willie vendégül látja a gyárban. Charlie-nak közeleg a születésnapja, ezért szülei meglepik egy csokoládéval, de – a feszültség növelése, és a kiszámíthatóság elkerülése végett - sajnos nem talál benne semmit.
Időközben a televízió egyre nagyobb hírverést csinál az ügyből, és folyamatosan közvetíti a szerencsés megtalálókat: az elsőként a kövér és falánk Augustus talál egy jegyet, a következő az elkényeztetett és hisztis Veruka, majd a nagyravágyó és ambiciózus Violet is talál egyet, végül az erőszakos, televízió-függő Kép Ernő fedezi fel a negyediket (kár, hogy csak az ő neve ilyen beszédes). Igen, könnyen kitalálhatjuk, hogy Charlie a főszereplő, nyilván ő találja meg az ötödiket.

Willie Wonka és apró munkásai/segítői, az umpa-lumpák (akik baljósan megéneklik a szereplők sorsát, ami bizonyítja – ha kell ezt bizonyítani-, hogy semmi sem történik véletlenül) végigkalauzolják a gyerekeket és szüleiket a gyárban (majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy az umpa-lumpák igazából ugyanazon színész játékának érdemei mind a több százan). Tim Burtontől várhatóan a gyár nem a megszokott látványt nyújtja (lehet, hogy ezt már felesleges mondanom): egy szemkápráztató fantáziavilágban vezeti végig őket. Van itt csokoládéfolyó, diótörő mókuscsapat, háromfogásos ebéddel megegyező rágógumi, teleportáló berendezés, és a meglehetősen szélsőséges karakterrel rendelkező, utálatos és idegesítő gyerekek sorban elbuknak a próbákon.

Természetesen a film tele van kalanddal, meglepetéssel, fantáziával, a meghökkentő látvány mellett (mert ugye például a csokoládéfolyó nem trükk, hanem valódi) érzelmes (nyálas? –nem!) szálak is fűződnek a történetbe. Mi a tanulsága a mesének? (Mert ugye a meséknek mindig van! Ennek is van.) Tim Burton kreatív világszemlélete mellett, azért a valódi értékek is felbukkannak a filmben: mégpedig, hogy a család a legfontosabb érték az életünkben. És, ahogy a film sem, a tanulság sem csak gyerekeknek való.