Huh. Hát nem mondom, hogy ha könnyed olvasmányra vágysz, akkor kapd elő Jay Asher első könyvét, a Tizenhárom okom voltot. Mondjuk ha lenne egy tizenöt-tizenhat éves gyerekem, mindegy milyen nemű, tutira elolvastatnám vele, mert iszonyú tanulságos. Olvasmányos, izgalmas, lebilincselő, megdöbbentő... sorolhatnám még a jelzőket, de maradjunk a tanulságosnál. Mert Hannah Baker története kiválóan bemutatja, hogy a cselekedeteinknek következményei vannak, még a legapróbbaknak is. Hogy a nagyobbakról ne is beszéljünk.

Clay Jensen egy átlagos amerikai diák. Egyik nap egy cipősdoboz méretű csomag érkezik a nevére, amit szépen ki is bont, és talál benne hét megszámozott magnókazettát. Apja régi lejátszójába beteszi az első oldalt, és megnyomja a play gombot, majd pedig meghallja Hannah hangját. A lány arról beszél, hogy 13 oldalon keresztül be fog számolni az életéről, és mindegyik résznek új "főhőse" lesz. A tizenhárom embernek mindössze két feladata van: meghallgatni a kazettákat, és továbbküldeni az egész csomagot a történetben utána következőnek. Elvileg így ért el a csomag Clayhez is. Nem tudja, hogy ő hányadik, vagy miért szerepel Hannah listáján, de belemegy a játékba. És nem azért, mert Hannah biztonságba helyezett másolatokról, és beépített emberekről beszél, hanem mert hallani akarja a lány hangját. Hannah Baker ugyanis két hete bevett egy maréknyi gyógyszert, és meghalt.

Először úgy tűnik, hogy Hannah csak olyan, mint az összes többi mai tizenéves, aki a saját problémáját katasztrófaként éli meg, de ő nem tudja másként feldolgozni a helyzetet, csak öngyilkossággal. Nem mintha ezt feldolgozásnak tekinthetnénk. Új lányként balul sül el a beilleszkedési kísérlete, és ez rányomja a bélyegét az egész hátralévő életére. A legelső pletyka olyan lavinát indít el, ami során egyre csak gyűlik és gyűlik a hó, míg nem teljesen maga alá gyűri a lányt.

A másik fő szereplőnk Clay, aki meglehetősen kedvelte Hannah-t, és fogalma sincsen róla, hogy ő  hogyan és miért került fel a listára, hiszen semmi olyat nem tett, amivel árthatott volna a lánynak. Talán pont ez a kulcs? Hogy semmit nem tett? A kazetták hallgatása közben nem csak Hannah-t ismerjük meg, de Clayt is, aki folyamatosan beszél, és megosztja velünk gondolatait, saját emlékképeit az adott esetről, vagy azzal kapcsolatban. És várjuk a happy end-et. De Hannah halott, Clay pedig életben van. Ez pedig nem egy fantasy regény...

"Elhatároztam, hogy kiderítem, hogy reagálnak az iskolában, ha az egyik diák soha nem jön vissza.

Ahogy a dalban van: 'Ó te drága, ó te drága, bár tudnám, hogy merre jársz...'"

Nekidőlök egy műanyag keretes plakátnak, és becsukom a szemem.

Azt hallgatom, hogy valaki éppen feladja. Valaki, akit ismertem. Valaki, akit kedveltem.

Hallgatom. De már nagyon elkéstem.