A bemutatókor, a Golden Globe kiosztásakor és az Oscarnál is terveztem, hogy megnézem ezt a filmtörténeti remekművet, de csak most tudtam sort keríteni rá. Mindenkit bátorítok, hogy pótolja, ha eddig kihagyta ezt az alkotást, ami idén 6 Oscar díjra volt jelölve és 5 Golden Globe-ra, mert nagyon megéri! A rendező, Richard Linklater olyasmit vitt végbe, amit talán korábban még senki: 12(!) évig forgatta a Sráckort, ami egy kisfiú és családja életét dolgozza fel.

Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott

Tulajdonképpen maga a történet nem hoz sok újat, egy kissrácból főiskolás fiú válik, közben történnek vele rossz és jó dolgok, megismerkedik alkohollal, fűvel, szerelemmel. Nem a történettől válik a Sráckor a filmtörténet egy felejthetetlen alkotásává, hanem attól ahogyan készült. Feljebb is említettem, hogy a rendező, Richard Linklater 12 évig forgatta alkotását, ugyanazokkal a szereplőkkel. Így azok változásában semmilyen trükk, maszkírozás nem játszott szerepet. Ez teljesen egyedi dolog, amivel valószínűleg örökre beírta a nevét a filmes szakmába. Pedig eddig is maradandóakat alkotott pl. a Mielőtt trilógia Ethan Hawke-al, vagy a Tökéletlen idők, a Rocksuli, A kamera által homályosan, Börni az eszelős temetős stb.

A Sráckor megfordult jónéhány filmfesztiválon, és tulajdonosa egy Ezüst Medvének (Berlinből), három Golden Globe-nak (Legjobb dráma, Legjobb női mellékszereplő dráma kategóriában és Legjobb rendező szintén ott) és egy Oscarnak (Legjobb női mellékszereplő). Egyiket se vitassuk el tőle, mert ez a minimum amit megérdemelt. Csak ajánlani tudom, minden filmrajongónak!

• 
• 
• 

Linklater tisztában volt azzal, hogy ez a megközelítés több racionális okból is kivitelezhetetlen: szellemileg túlságosan megterhelő; anyagilag megoldhatatlan; nincs olyan stáb és filmes cég, amely elkötelezné magát ilyen hosszú, ráadásul bizonytalan időre; és az ötlet szembemegy minden módszerrel, amelyet alkalmazva a filmipar manapság működik. Tehát belevágott!

"Már régóta szerettem volna elmesélni egy történetet a gyermek-szülő kapcsolatról, amely egy fiú életét mutatja meg tizenkét iskolaéven keresztül, aki a legvégén főiskolára megy - mesélte a direktor. Csakhogy érdekes dilemmával kerültem szembe: a gyerekek annyit változnak, hogy lehetetlen mindent megmutatni abból, ami történik velük. Készen állok rá, hogy húzzon magával a történet, akármerre is tart majd."

Hagyományos forgatókönyv helyett Linklater afféle szerkezeti tervet készített, és ezzel el tudta nyerni az IFC Film vezetőinek támogatását, akik stabilan elkötelezték magukat a több mint egy évtizeden át készülő projekt mellett. A rendező aztán megkereste a leendő stáb tagjait és elmagyarázta nekik, hogyan halad majd a munka: évente egyszer, miután nagy nehezen sikerült egyeztetni a mindenkinek megfelelő időpontot, összejönnek, és három-négy napot forgatnak. Linklater írja a forgatókönyvet és ő lesz a vágó is (régi munkatársával, Sandra Adairrel). 144 hónapig rajtuk kívül senki nem fogja tudni, hogy mit hoztak létre, és csak a forgatás befejezése után lehet felfogni, milyen hatalmas léptékű vállalkozásról van szó.

A sztori

Mason és családja élete zajlik: konfliktusok keletkeznek és oldódnak meg, házasságok mennek tönkre és új frigyek köttetnek, iskolakezdetek, első szerelmek, szerelmi csalódások, gonddal teli időszakok, folytonosan váltakozó örömök és bánatok kavarják fel a hétköznapok állóvizét.

Történetünk kezdetén Mason, az álmodozó tekintetű kisiskolás nagy változással kénytelen szembenézni: egyedülálló édesanyja, Olivia (Patricia Arquette), aki mindent megtesz, hogy ötről a hatra jussanak, úgy dönt, hogy kisfiával és annak nővérével, Samanthával (Lorelei Linklater) Houstonba költöznek. Mindezt éppen akkor, amikor a gyerekek régóta távollévő édesapja, id. Mason (Ethan Hawke) hazatér Alaszkából, hogy ismét a családjával legyen. A kisfiút sodorni kezdi az élet. Szülők és mostohák jönnek és mennek, lányok, tanárok, főnökök bukkannak fel, veszélyek leselkednek rá, vágyak és szenvedélyek teszik próbára, Mason azonban lassan megtalálja a maga útját a lázas forgatagban.

Mason

A főszereplő, Ellar Coltrane eddig nem igazán volt ismert a szakmában, ami persze nem meglepő, hiszen a film 2002-es castingjakor még csak 7 éves volt. Mindenképpen olyan színészt akartak találni, aki külső adottságai és persze tehetsége mellett , kellően alázatos a szakma irányába olyannyira, hogy 12 évig elkötelezettje tudjon lenni egy projektnek. A színészek nem is szerződhettek le, mert illegális dolog egy szerződéshez kötve hét évnél tovább végezni egy ilyen munkát.

„Képtelen voltam ésszel felérni – magyarázza a fiatal színész. – Amikor belevágtunk, a tervezett 12 év az aktuális életkorom kétszerese volt. Most is nehéz elképzelnem, milyen lesz a következő 12 évem, de ez nyilván bármely más életkorban is kemény dió, akkor viszont egyenesen lehetetlen volt." - mondta a még most is nagyon fiatal Ellar.

A produkció kezdeteire Coltrane alig emlékszik, ahogy más sem tudja pontosan felidézni a gyerekkora adott pillanatait. Kezdetben teljesen Linklater irányítása alatt állt, és sok szöveget kellett kívülről megtanulnia. Ám ahogy egyre nőtt Mason szerepében, megnyíltak előtte a lehetőségek, és egyre inkább a saját kreatív ösztöneire hagyatkozhatott, s ettől a munka sokkal élvezetesebbé vált.

• 
• 
• 

Az anya

A Sráckor a fiú fejlődéstörténete mellett legalább annyira az anyaságról is szól, amint kibontakozik anya és fia bonyolult játszmája, miután Mason megkezdi harcát önállóságáért. Olivia szerepére, aki kezdetben nehezen boldogul egyedülálló anyaként, de aztán sikeres tanár és két nagyszerű gyermek édesanyjává küzdi föl magát, Linklater Patricia Arquette-et választotta. A háromszoros Arany Glóbusz-jelölt színésznő minden műfajban kipróbálta már magát, de ilyen filmmel, mint a Sráckor, még nem találkozott.  

• 
• 
• 

„Amikor Rick felhívott, az volt az első kérdése: mit csinálsz a következő 12 évben? – emlékszik vissza Arquette. – Ez tényleg a legjobb felhívás keringőre! Nem létezett forgatókönyv, és még a film műfaját se nagyon lehetett belőni, de olyan elképesztő és szokatlan volt az ötlet, hogy azt gondoltam, megoldom valahogy, hogy beleférjen a következő 12 évembe. Semmi kétségem nem volt azzal kapcsolatban, hogy ebben a filmben benne kell lennem.”

„Patricia komoly művész, és bátran átlényegült a karakterré – folytatja Linklater. – Olivia ellentmondásos tulajdonságait is szépen kidolgozta. Olivia nem tökéletes, időnként nem cselekszik, pedig kellene, de úgy gondolom, hogy anyaként bátor – megpróbálja tartani az egyensúlyt a szenvedélyei és az anyai kötelességei között.

„Hagyományos esetekben a karakter fejlődésének van egy íve, amit a történet foglal keretbe. Itt azonban nem volt előre megírt sztori, így rengeteg dolgot nem tudtam, nem is tudhattam. Ez azt jelenti, hogy egészen másként kellett játszanom, ami szerintem jót tett a történetnek. A karakter mindig új oldaláról mutatkozott meg. Nem volt semmilyen prekoncepcióm vele kapcsolatban. A legelején Rick azt kérte, hogy töltsek minél több időt Ellarral és Loreleijal, ezért napokig együtt voltunk, művészeti projekteken dolgoztunk. Az volt a cél, hogy természetes úton valódi kapcsolat alakulhasson ki közöttünk. ... Ahogy telik az idő, Olivia sorra roppant elszomorító döntéseket hoz, miközben szent meggyőződődése, hogy igaza van. Azt hiszi, mindent helyesen tesz a gyerekek érdekében, amikor stabil hátteret próbál biztosítani számukra, de azt nem veszi észre, hogy időnként szemellenzősen lát.”

Az apa

Az apát Ethan Hawke játssza, akin egyébként a legkevesebb változás megy/ment végbe a 12 év alatt, legalábbis külsőleg. A direktor és a színész rengetegszer dolgoztak már együtt pl. a már említett Mielőtt filmek: 1995-ben Mielőtt felkel a Nap, 2004-ben Mielőtt lemegy a nap, majd 2013-ban Mielőtt éjfélt üt az óra.

"Eljátszani egy jelenetet a fiúval, amikor még hétéves volt és arról beszélt,miért halnak meg a mosómedvék, majd tizenkét esztendősen, amikor a videójátékokról magyarázott, aztán tizenhét évesen, amikor a csajokról kérdezett, miközben végig ugyanaz a színész játszotta, vagy figyelni, miként változik meg a hangja és a teste: mindez kicsit olyan volt, mint egy emberi lény timelapse fotója... nyilatkozta Hawke.

„Rick attól tartott, túl elfoglalt leszek, és nem érek rá majd vele forgatni, de megnyugtattam, hogy mélyen hiszek ebben a projektben, és megtalálom majd a módját, hogy szabad legyek a kellő időpontban. Mert ha az ember valamit tényleg akar, mindent meg tud oldani.”

• 
• 
• 

Hawke karaktere majdnem olyan szédítő utat jár be, mint a kisfia, hiszen az ő története is fejlődésregény. Kezdetben sportautó-mániás, elmegy csavarogni az alaszkai vadonba, mert úgy tartja kedve, zenésznek készül, de persze nem jön össze neki – aztán az évek során biztosítási tanácsadó lesz belőle, második családdal a családi furgonban, bár játékos természete nem tűnik el. A részmunkaidős apaság bonyolult témája különösen izgalmas volt Hawke számára, mert ő is elvált szülők gyermeke, és szintén elvált a Sráckor hosszú forgatási ideje alatt. 

A rendező egyébként annyira bízik Ethan Hawke-ban, hogy közölte vele, ha ő maga esetleg meghal a film befejezése előtt, akkor Ethan-re bízza a direktori munkát.

Sam - a nővér

Szerencsére nem kellett senkit pótolni a tizenkét év alatt, pedig a "srác" testvérét játszó, Lorelei Linklater (aki egyébként a rendező lánya) elég gyorsan elvesztette lelkesedését a projekt iránt. A lány nagyon szeretett volna szerepelni apja egyik alkotásában, ezért esett rá a választás. Ám négy év után Lorelei már nem érdeklődött a szerepe iránt, így arra kérte apját, hogy ölje meg a karakterét. Richard Linklater azonban erre nem volt hajlandó, a lánya pedig szerencsére meggondolta magát és nem lépett ki a filmből.

A Lorelei és Ellar közötti kapcsolat is változott az évek során, tükrözve a testvérek viszonyának kifinomult fejlődését.

„A gyerekkorban nagyon fura tud lenni a nővér-öcs viszony, és nekünk ez már rögtön az elején megadatott, mert eléggé egymásnak feszültünk, valamiféle rivalizálás alakult ki – meséli Coltrane. – De ez sokat változott, ahogy telt az idő. Ma már nagyon jóban vagyunk Loreleijal, mert rajtam kívül ő a másik személy, akinek abban a különös élményben volt része, hogy ebben a filmben nőtt fel, és ő érti igazán, milyen volt ezt az egészet végigcsinálni. Olyan jó, hogy vele mindent meg tudok beszélni!”